Szakcsi Jr.

Péter egy kiváló ember, és nagyon hiányzik már most. Mint keresztény értékrend szerint élő ember, hiszem, hogy egyszer még találkozhatom vele.
Nagyon sok élmény fűz hozzá.
Apám is nagyon szerette, együtt voltak, ha jól emlékszem Indiában.

Mikor elment apám és össze voltam törve, Péter vigasztalt engem, és elmondta, hogy milyen fantasztikus embernek tartotta az apámat.
Egy igazi humán ember, aki sok mindent tudott és megtapasztalt erről a világról.

Az első élményem vele, amikor meghívott a Nyitott Műhelybe játszani a triómmal. Áradt belőle a jóindulat és a zene szeretete.
Rögtön volt közös témánk, nagyon jót beszélgettünk. Teljesen el voltam ájulva, amikor arról beszélt - nagyon lelkesen és nagy átéléssel-, hogy 1959-ben élőben látta a Miles Davis zenekart Amerikában.

A 2000-es években meghívott Londonba játszani, de féltem a repüléstől, így busszal mentem 28 órát.
Visszafelé viszont rávett, ami nagyon nehéz volt, hogy repülővel menjek haza. Majd elintézte, hogy kifizessék a visszautat. ❤️

Csodálatos ember, tele szeretettel, empátiával és jósággal!

Sokszor küldött nekem e-mailben előadókat, hogy találjam ki, hogy ki játszik.
Nagyon szerette a zenét és a jazzt. Egyszer odajött hozzám a koncert után, és azt mondta, hogy eltaláltam az egyik kedvenc számát, amit aznap este játszottam (In Love in Vain), és hogy olyan jól esett neki, hogy szinte könnyekig meghatódott.

Nagyon szerettem, közel állt hozzám akkor is, ha nem mindennap beszéltünk, emlékét amíg élek megőrzőm szívemben, és hálával és szeretettel gondolok rá. Örülök, hogy a barátja lehettem.
A családnak sok erőt kívánok és Részvétemet fejezem ki.

Barcza Horváth József

Péterrel és feleségével, Krisztával már régóta barátságban voltunk, feleségem Niki (Szőke Nikoletta) és én. Ő kezdetektől nagyon hitt a tehetségünkben, minden sikerünknek együtt tudott örülni velünk! Soha nem felejtem az esti beszélgetéseinket, vacsora után egy pohár bor mellett Koppenhágában Péterrel, Krisztával, Nikivel, Bolla Gabival!
Nekem Péter a szabadság lovagja volt, mint egykori 56-os pesti srác, mint újságíró és mint a jazz hírnöke, fáradhatatlan támogatója , mely a szabadság zenéje, a zene szabadsága! 

Friedrich Károly

Először is nagyon megdöbbentett Péter halála. Utoljára tavasszal láttam a big band esten, akkor ugyanolyannak láttam, mint mindig.
Két dolgot osztanék meg. Az egyik, hogy ha ő is ott volt egy akármilyen beszélgetéses "jazz okoskodáson", az biztos roppant jó, laza stílusban folyt Péternek köszönhetően.
A másik meg egészen félelmetes, a közelmúltban, talán utoljára egy hónapja, többször részt vettem egy olyan FB szavazáson, hogy ki a kedvenc akárkim, meg milyen 3 lemezt vinnék egy lakatlan szigetre. Szinte mindig ugyanazt írtuk Péterrel. Még viccelődtünk is egymással azon a felületen.
Fogalmam sem volt, hogy ez az utolsó találkozásunk.
Csendes, kellemes személyisége nagyon hiányzik.

Tony Lakatos

Peter, fantasztikus ember …szuper intelligens, anyanyelvi szinten beszélte az angolt es Élete - Halála volt a Jazz. Nemcsak szerette, hanem élte is ezt a zenét.

Utoljára Londonban találkoztunk májusban, ahol egy koncertet szervezett nekem a 606-ban kiváló angol zenészekkel. Sokat beszélgettem vele akkor, és óriási sztorikat mesélt, hiszen a jazz igazi művelőit, kitalálóit mind élőben hallotta. Sokat tanultam tőle jazztörténetből. Fantasztikus humora és tudása miatt óriási élmény volt vele beszélgetni.
Isten nyugtassa Békében! Nagyon hiányzik a Magyar Jazz életből.

Urbán Orsi

Azt hiszem, nem csak én vagyok úgy, hogy ha eszembe jut Péter, akkor hálát érzek. Sajnos nem ismertem olyan régen, de tiszteletet ébresztett és bámulatba ejtett hatalmas tudása (nem csak a zenéről), kedvessége, segítőkészsége. Mi, jazz-zenészek örök hálával tartozunk neki, hogy ilyen odafigyeléssel lehettünk pártfogoltjai.
Jelenlétével nagyobb lett a színterünk. Köszönöm Neki és mindig emlékezni fogok Rá szeretettel!

Balázs Elemér

Pár gondolat Peterről!
Pallai Péternek rengeteget köszönhet a Magyar Jazz! Hatalmas űrt hagyott maga után! Nekem nagyon jó viszonyom volt Péterrel, sokat beszélgettem vele a legmélyebb témáktól a viccelődésig! Sokat nevettünk együtt, szerette a zenekaromat, és ez megtisztelő volt számomra!
Hálás vagyok, hogy ismerhettem,
végtelen jó ember volt! Nyugodjon Békében!

Balázs József

Nagyon hiányzik... Nem sok emberrel tudtam beszelni, vitatkozni jazzről, főleg aki nem zenész volt. Peter az volt. Es szívből próbált segíteni mindenkin. Szerettem, hogy értékelte a játékom, és számított rám, ha külföldi szólistákat kellett kísérni. Sok embert ismertem meg így, és játszhattam kiváló zenészekkel.
De nemcsak zenével kapcsolatban beszélgettünk, tisztában volt vele, ha bajban voltam. Mindig érdeklődött, hogy van a fiam, hogy vagyunk, sok mindenről beszélgettem vele. Legutoljára par hónapja Londonban kísérgetett, vigyázott rám. El sem hiszem, hogy már nincs, igazából velünk van és marad. Kevés ember tett ennyit értünk jazz-zenészekért, mint ő. Szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhettem, és baratom volt. Jó utat Péter, most mar hallgathatod a nagyokat is!

Juhász Gábor

Péter az egyetlen ismerősöm, aki látta koncerten Jimmy Hendrixet és John Coltrane-t.
Ő az egyetlen, aki nagyinterjút kapott Stan Getz-től. Getz akkoriban nagyon mogorva és szűkszavú volt. Amikor az első pár mondat után kiderült Péter tájékozottsága, Getz megenyhült és hátradőlt.
Tájékozottságával, kedvességével, humorával otthont teremtett a beszélgetőnek. Kevés helyen éreztem magam annyira otthon, mint Péter mellett egy beszélgetésben. 

Deseő Csaba

Péter halálának híre mélyen megrázott. Egy rendkívüli ember távozott a magyar jazz világából. 
Pétert 1969-ban ismertem meg személyesen Londonban, miután hangját a BBC magyar adásaiból már jól ismertem. Az Állami Hangversenyzenekar tagja voltam, és egy angol turné során a véletlen jóvoltából, egy közös ismerősnek hála, létrejött a találkozó. Hamarosan olyan barátság alakult ki köztünk, mintha gyerekkorunk óta ismertük volna egymást. A későbbiekben is találkoztunk 1-2 alkalommal Londonban, felejthetetlen emlék pl. egy közös látogatás a Sohóban, Ronnie Scott híres jazzklubjában.

Rendszeres találkozásokra, aktív együttműködésre a rendszerváltozás után került sor Budapesten. Jazz rendezvények a Nyitott Műhelyben, számtalan rádióműsor a Fix-, majd a Civil Rádióban. Sorolhatnám még a közös emlékeket.

Péter sok évtizedes, megszállott jazz-tevékenységének szerintem a Harmónia Jazzműhely megalapítása és vezetése volt a csúcspontja. Hatalmas életművével örökre beírta nevét a magyar jazz történetének kiválóságai sorába.
Isten Veled, Péter! Nyugodj békében!

Németh Kira

Pár mondat, ahogy én emlékszem a napra, amikor megismertem Pétert, s mely napot, míg élek emlékeimben őrzök.

Balatonfüredi neves kávézóban jazzelgettem zongorista kollégámmal "vidéki kislányként" (Péter így hívott). Ült velem szemben egy házaspár mosolyogva, a pasas az állára támasztotta a kezét. Szünetben pedig odalépett hozzám, és olyan bók áradattal halmozott el, mint addig soha senki, majd kisvártatva felajánlott egy koncertet a Harmónia Műhelyben novemberre. Ekkor júliust írtunk. Így született meg a Németh Kyra Smallchestra, s indult térhódító útjára később a zenekar.
Nem voltunk napi vagy heti kapcsolatban, de akárhányszor telefonvégre kaptuk egymást, olyan volt, mintha ezeréves barátság fűzne minket össze. Talán a jazz a mi ezeréves barátságunk arany kapocsa, vagy egy húron pendültünk, ki tudja... Hatalmas űrt hagy a távozása és gazdag szellemi hagyatékot adományoz az élete mindannyiunknak.

Csapó Krisztián

Péterrel a Harmónia Jazzműhely meghívásai kapcsán ismerkedtem meg. Először a Covid lezárások idején hívtak el, amikor teljesen megszűnt a koncertezés lehetősége, de ők erőn felül, online közvetített videós koncertekkel segítették a zenészeket. Később még több alkalommal koncertezhettünk a harmóniás esteken.
Péter mindig előzékeny volt, mindig volt néhány bátorító szava. Műveltségének, karizmájának köszönhetően olyan ember volt, akivel mindig élmény volt a diskurzus.
Szeptemberben segítséget kértem tőle, amikor más szervezésben egy londoni meghívásnak tettem eleget. Azonnal ellátott kontaktokkal és mondta, hogy hivatkozzak rá. Ennek köszönhetően, ha nem is azonnal, de jövő évben újra a szigetországban játszhatok saját formációmmal.
Akkor is rá fogok emlékezni és most is ezt teszem: nyugodj békében Péter, köszönjük a sok támogatást, amit a magyar jazz-zenészek kaphattak tőled! 

Bencze Alma

Drága Péter! Szomorúbb hely lett a világ nélküled! Köszönöm, hogy hittél bennem, hogy támogattál, hogy elvittél Londonba!
Egy igazi úriember, remek humorral, akinek úgy volt határozott véleménye, hogy az sohasem volt bántó! Köszönöm, hogy ismerhettelek! Most már a Nagyok zenélnek Neked odaát!
Hálás lehet neked nemcsak a jazz szakma, hanem az egész magyar kultúra, amiért ennyit tettél önzetlenül, megalkuvás nélkül, intelligensen, kedvesen egész életeden át.

Fotó: Somogyvári Péter