Brubeck olyan márkanév volt, hogy vele bátran számolhattak a koncertrendezők és lemezkiadók még idős korában is. Sajnos hazánkba nem pályája csúcsán jutott el klasszikusnak minősíthető kvartett felállásával (az altszaxofon különleges mesterével, Paul Desmonddal), hanem első ízben csak 1983-ban, majd 1997-ben, végül pedig  2003-ban, nyolcvanon túl!

Hihetetlen aktivitására jellemző, hogy még 2007-ben, 87 évesen is készített a Telarc-nál  „Indian Summer” címmel egy szólózongora lemezt, amely egyértelműen az őszre, feltehetően a saját pályájának közelgő végére is utalt… Abban az évben kapta meg  a „Élő jazzlegenda”  címet a washingtoni Kennedy Centerben harminckét társával együtt. Ki gondolta volna, hogy még 2010-ben is bevonul egy floridai lemezstúdióba, ugyanis akkor készült az itt tárgyalandó Lullabies (azaz Altatódalok) c. szóló album a 90 éves jazzikonnal, amely most jelent meg a hosszú jazztörténeti múlttal bíró Verve kiadó gondozásában.

 A tizenöt dalból álló repertoár igazán változatos. Brubeck maga írt egy rövid kísérőszöveget a lemezborítóra, amelyből megtudhatjuk, hogy gyermekkorában zongoratanárnő édesanyja jóvoltából, ezek vagy ehhez hasonló melódiákat hallva szenderült álomba. Így aztán nem csoda, hogy az elhangzó dalok egyharmada az 1920-as, 30-as éveket idézi. Meglepő, hogy felkerült a repertoárra az amerikai Dél kedvence, a When It’s Sleepy Time Down South, amelynek nevezetessége az volt, hogy Louis Armstrong évtizedeken át ezzel kezdte és fejezte be minden koncertjét. De szerepel az Óz-ból ismert Over the Rainbow, a Porgy és Bess népszerű betétdala a Summertime, valamint a tradicionális Danny Boy is. Az „A Dream Is a Wish Your Heart Makes” a Hamupipőke (Cinderella) c. Walt Disney film egyik – Amerikában rendkívül népszerű – melódiája. A Lullaby for Iola Brubecknek neje számára írt altatódala. Érdekes, hogy szerepel több további Brubeck kompozíció, de a két leghíresebb a The Duke és az In Your Own Sweet Way viszont nem. Persze ennek az az oka, hogy ezek a jazz standardek, nem illenének az altatódalok sorába. (Csak a rend kedvéért: a mindenki által Brubecknek tulajdonított veretes Take Five szerzője Paul Desmond volt!)

A klasszikus zenében abszolút biztosan mozgó pianista Johannes Brahms közkedvelt Wigenlied-jével (azaz Altatódal vagy Bölcsődal címen ismert hazánkban) indítja és fejezi be az egész remek albumot, persze amerikaiasan „Brahm’s Lullaby” címmel eljátszva az ismert melódiát… Az egész világot többször végig koncertezett Mester „Koto Song” c. kompozíciójának keleti hangzásvilága a japán turnékat idézi, a „Going to Sleep”-ről pedig maga mondja el az említett kis írásban, hogy unokája számára komponálta. A dalokat természetesen a zeneóriás maga hangszerelte.

A kihajtható papírtasak is megérdemli a figyelmet. Az egész dizájn a gyermekrajzokat idézi a teliholddal és a csillagokkal. Belül pedig két fotón az ifjú Brubeck hangszereken tanuló gyerekek körében.

DAVE  BRUBECK:  LULLABIES   (Verve, 2020)

1. Brahm’s Lullaby
2. When It’s Sleepy Time Down South
3. Over the Rainbow
4. Danny Boy
5. Going to Sleep
6. There’s No Place Like Home
7. Lullaby for Iola
8. Koto Song
9. All Through the Night
10. Softly, William, Softly
11. A Dream Is a Wish Your Heart Makes
12. Briar Bush
13. Sleep
14. Summertime
15. Brahm’s Lullaby (repríz)

Dave Brubeck,  zongora