De nem akarunk információdömpinget zúdítani az olvasóra, elég annyit elárulni, hogy hazatérte (2006) óta is tucatnyi lemezalbumot publikált, és most a legújabbat kívánjuk bemutatni.
Már a lemez külleme is igazán látványos, mert kifejezi azt, hogy Tommy, aki magyarságát mindvégig megtartotta és hangsúlyozta, természetesen hálás a jazz szülőhazájának is, amely befogadta és lehetővé tette számára, hogy kiteljesedjen művészete. Tommy portréja szerepel a címlapon (Németh András Péter munkája), amely alighanem hősünk kedvenc fotója, hiszen ez volt látható a Gramofon tavaly őszi számának címoldalán is, amelyben munkatársunk, Turi Gábor lebilincselően érdekes terjedelmes interjúját olvashattuk vele. Nos, a portrén Tommy a magyar és az amerikai nemzeti színek között mosolyog a hallgatóra.
Nagy érdeklődéssel tettem be CD-játszómba a korongot, de már előzőleg a sok információt eláruló borítóról is tájékozódhattam arról, hogy mit is hallhatunk, egy – kellő merészséggel már a jövő évre datált – lemezen. Azt azonnal megállapíthattam, hogy Tommy kísérletező kedve mit sem csökkent az évek során, ez már évtizedek óta nyilvánvaló. Nemcsak hangszeres művészként, aki a vibrafon mellett dobosként, sőt a zongora mellett is helytállt, de komponistaként és örök szerelme a hangszerelés területén is nagyot alkotott és teszi ezt ma is!
A lemezen különféle formációkat hallunk, és ami homogén egységgé formálja a produkciót, az Tommy elképesztő affinitása a különleges hangzásvilágok iránt. Egyébként tizenkét track-ből épül fel a lemez zenei matériája, az utolsó negyedóra időtartamú zenemű, a „Budapest 1956”, a MÁV Szimfonikusok előadásában „élő” felvétel és annyiban kivétel, hogy ez egy kortárszenei produkció.
Előrebocsátandó, hogy a legmarkánsabb tenorszaxofon szólókat a Franciaországban élő világhírű amerikai jazz-zenész, David Murray játssza, és a vibrafonnál természetesen Vig Tommy-t hallhatjuk. És szólni kell arról is, hogy Tommy vonzalma a nagyzenekari hangszerelések és a modern hangzásvilág iránt nem véletlen, hiszen módjában állt Amerikában olyan ikonikus figurákkal dolgozni, mint Stan Kenton vagy Gil Evans… De ő maga is több sikeres big band formációt vezetett. A jazzvilágban egyik, talán legnagyobb figyelmet kiváltó kompozíciója a „Four Pieces for Neophonic Orchestra” volt, a következő szellemes címekkel: „Intro, Largo, Presto and Besame Mucho”… Ezt Stan Kenton személyes vezénylésével a Los Angeles-i Neophonic Orchestra mutatta be! (Tommy sokoldalú munkásságáról és regénybeillő életpályájáról egyébként munkatársunk, Máté J. György „Tommy Vig – Mozaikkockák egy zeneművészről” c. könyvében olvashatnak.)
Mindenekelőtt négy olyan kompozíció indítja a lemezt, amely Tommy kedvenc zeneszerzőinek állít emléket: Monk, Dizzy, Fats Waller és Beethoven (utóbbit még egy másik darabbal is megtiszteli a későbbiek során). A borítóra írott fejtegetéseiben el is mondja Tommy, hogy az volt az ambíciója ezzel a lemezzel, hogy a kortárs atonális hangzásvilágot a jazz swingelésével kombinálja. Mint mondja, ez természetes számára, hiszen éppen úgy imádja Beethovent, mint Monkot. Az első – Monk emlékének szentelt – műben Tommy vibrafon szólóját a bolgár bőgőfenomén Theodossi Stoikov és a magyar jazzveterán, Szudy János dobos kísérik. Ennek a „memoár blokknak” az ötödik tétele Tommy-nak a magyar népdal iránti tiszteletét hivatott kifejezni, a „Hej Jancsika, Jancsika” világosan felismerhető motívumával. A közreműködő zenészek ebben az öt tételben: Hámori János trombita, Cserta Balázs szaxofon, Papp Mátyás pozán, Zsoldos Béla ütőhangszerek és Tommy a doboknál. A Fats Waller tiszteletére elhangzó harmadik szám középső, atonális részében Tommy fia Roger Lee Vig dobol és az amerikai jazzvilág egyik közismert zongoristája, Roger Kellaway is játszik. Egyébként a jazzben járatos hallgatók rövid időn belül felismerhetik, hogy melyik kompozíció, melyik zenei nagyság tiszteletére született. Beethoven esetében az „Örömóda” motívuma még inkább megkönnyíti a „megfejtést”.
Tommy-nak a magyar népdalok iránti vonzalmát már az ötödik tétel is egyértelműen megmutatta, és az ezt követő négy kompozíció mindegyike valamelyik közismert magyar népdal adaptációja, jazzes feldolgozása. A hatodik szám, a „Puella”, a „Csak egy kislány van a világon…”, a hetedik a „Cantiuncula” névre hallgató, a „Minek a szőke énnékem…”, a nyolcadik, a „Desiderium”, az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…”, a kilencedik, a „Cantio” pedig a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs…” c. magyar népdalt idézi. Ezt a négy számot a Tommy által igazán kedvelt formáció, a „kis big band” játssza, természetesen Tommy hangszereléseivel. A trombitások Tompa Ákos, Hámori János és Szalóky Béla, a pozános Schreck Ferenc, a tubás Kovács Péter, a szaxofonkórus tagjai pedig Dennert Árpád, Nagy Balázs és Elek István, és a doboknál: Tommy Vig.
A tizedik, Tommy Veni c. kompozíciója amerikai-magyar koprodukcióként csendül fel: Roger Kellaway zongorázik, Dave Carpenter bőgőzik és Roger Lee Vig dobol. A hazai „stáb” pedig: Joe Fritz klarinét, Schreck Ferenc pozán, Zana Zoltán baritonszaxofon, valamint Tommy a vibrafonnál és a zongoránál is!
A Beethoven emlékének szentelt tizenegyedik tételt a MÁV Szimfonikusok vonósai adják elő jazz szextett közreműködésével, amelyben Tompa Ákos és Koós-Hutás Áron trombitál, Kollmann Gábor szoprán-, Zana Zoltán baritonszaxofonon játszik, Schreck Ferenc pozánozik és Tommy dobol. A Mester „Örömódájának” részletei teszik egyértelművé, hogy ki előtt is tiszteleg szerzőnk.
Végül a negyedóra terjedelmű „Budapest 1956” című, szimfonikus zenekarra írt nagyformátumú zenemű teszi fel a koronát a lemezre, amelyet a MÁV Szimfonikus Zenekar ad elő Vig Tommy vezényletével. Az élő felvételt ismereteim szerint három éve, 2018. október 27-én a Vigadóban rögzítették. A Rákóczi induló motívuma jelzi, hogy a nemzet ezúttal is szabadságharcot folytatott. A drámai effektusok intenzíven fejezik ki a harc menetét. Figyelemre méltó alkotás, méltó tisztelgés az újkori magyar történelem meghatározó eseménye előtt!
Végezetül mit mondhat még a recenzens? Tommy fáradhatatlan aktivitását ismerve, alighanem még sok kompozícióval és felvétellel lep majd meg minket a jövőben is!
- In Memory of Monk
- In Memory of Dizzy
- In Memory of Fats Waller
- In Memory of Beethoven I.
- In Memory of the Hungarian Folk Song
- Puella
- Cantiuncula
- Desiderium
- Cantio
- Veni
- In Memory of Beethoven II.
- Budapest 1956
Minden szám szerzője és hangszerelője: Tommy Vig
Közreműködnek:
Tommy Vig vibrafon 1-10, zongora 6-10, dob 1-11, karmester 12
David Murray tenorszaxofon 1-9
Hámori János trombita 1-9
Tompa Ákos trombita 6-10
Szalóky Béla trombita 6-9
Koós Hutás Áron trombita 11
Papp Mátyás harsona 1-5
Schreck Ferenc harsona 6-10
Kovács Péter tuba 6-9
Cserta Balázs tenorszaxofon 1-5
Dennert Árpád tenorszaxofon 6-9
Nagy Balázs tenorszaxofon 6-9
Elek István tenorszaxofon 6-9
Kollmann Gábor szopránszaxofon 11
Zana Zoltán baritonszaxofon 11
Joe Fritz klarinét 10
Roger Kellaway zongora 3, 10
Theodossi Stoikov bőgő 1
Dave Carpenter bőgő 10
Szudy János dob 1
Roger Lee Vig dob 3, 10
Zsoldos Béla ütőhangszerek 1-5
MÁV Szimfonikusok vonósai 11
MÁV Szimfonikus Zenekar 12