Keith Jarrett ritka vallomása: interjú Rick Beatóval
Rick Beato 2023-ban, Keith Jarrett New Jersey-i otthonában készített közel ötvenperces, rendkívül ritka videóinterjút a jazz egyik meghatározó zongoristájával. Jarrett a 2018-as két stroke óta először beszél ilyen hosszan családjáról, Miles Davisről, triómuzsikálásról és saját zenei nyelvéről; a felvételen jobb kézzel a zongorához is ül.
Hat éve, 2020 októberében vált nyilvánossá, hogy Keith Jarrett 2018-as két stroke-ja után a korábbi módon többé nem tud zongorázni, és koncertet sem tud adni. A bal oldali bénulás a kétkezes játékát lehetetlenné tette. A 2023-as beszélgetés ezért különösen megrendítő: Jarrett szerényen csak „babrálásnak” nevezi, amit ma a hangszernél csinál, ám jobb kézzel még mindig folyékony dallamíveket, akkordokat és basszushangokat képes megszólaltatni.
Beato a rövid pályaképpel indítja a filmet: a gyermekkori dobolástól és klasszikus zenei tanulmányoktól az Art Blakey-, Charles Lloyd- és Miles Davis-korszakon át a szólólemezekig, az American és az European Quartetig, majd a Gary Peacockkal és Jack DeJohnette-tel működő Standards Trióig. Jarrett ezután saját otthonában beszél a szülei zenei hatásáról, a stúdiójáról, hangszerkollekciójáról és a Miles Davisszel közös emlékeiről.
A beszélgetés legizgalmasabb része Jarrett improvizációs nyelvéről szól. A zongorista a belső szólamok mozgását, a kontrapunktot, a hármashangzatokat, az amerikai gospel- és himnuszvilágot emeli ki; Beato a Country és a Rider kapcsán kérdezi erről. Jarrett Antonio Carlos Jobim zenéjéről is szeretettel beszél, majd játék közben idézi fel az Desafinado dallamát. A film végén Beato egy régi Solar-szólófelvétellel szembesíti; Jarrett örömmel hallgatja vissza, és tréfásan megjegyzi: akkor még „több keze” volt.
Videóútmutató – miről beszélnek, mit hallunk?
- 00:00–09:56 – Beato pályaképe Jarrettről; archív felvételek, a korai klasszikus képzés, Art Blakey, Charles Lloyd, Miles Davis, az American és European Quartet, szólózongora, a Köln Concert, majd a Standards Trió története.
- 10:16–12:15 – Jarrett arról beszél, hogyan ül ma a zongorához; jobb kézzel hallható rövid, finom improvizáció.
- 12:20–13:35 – a szülők zenei hatása és az édesanya tanácsa: ha megvan az első és a második hang, a darab is eljátszható.
- 13:38–15:58 – a New Jersey-i stúdió, a zongorák és a barokk hangszerek; Jarrett felvételi munkájáról mesél.
- 16:00–18:45 – Miles Davisről: a találkozásokról, a fúvós hangszerekhez való kötődésről és arról, hogyan hívta Miles játszani.
- 19:14–21:40 – Charlie Haden és Gary Peacock különböző zenei személyisége, majd a Standards Trió létrejötte.
- 21:41–27:42 – Jarrett „amerikai hangja”: gospel, himnuszok, hármashangzatok, kontrapunkt; zongorapéldák a Country és a Rider kapcsán.
- 27:43–29:58 – Antonio Carlos Jobim és a Desafinado; Jarrett jobb kézzel, hallás után idézi fel a dalt.
- 31:00–39:22 – Beato lejátszik egy 1980-as évekbeli Solar-szólófelvételt; Jarrett a saját játékát hallgatja, majd a régi, kétkezes szabadságról beszél.
- 39:23–47:57 – egy 1976-os, Eastman Chamber Orchestrával készült, nemrég előkerült kompozíciót hallgatnak; a végén Jarrett felidézi a fiatal muzsikusokat.
A fordítás AI segítségével készült.
Fotó: MagyarJazz archívum