A 2016-ban alakult csíkszeredai és borszéki zenekar tagjai közül csak Szereceán Tihamért sikerült megismernem, aki 1,5 éve egy versenyen ugrott be basszusgitárosként, kiváló bemutatkozás volt, kiemelkedett a zenekarból. Majd az L.F.Z.E utolsó élő félévi vizsgáján is hallhattam.

Az Ineffable tagjai: Regián Réka Kata vagyis Rekata, aki énekel és fuvolán játszik, Lukács Márton Örs zongorázik, Tihamér basszusgitározik és testvére Szereceán Osszián dobol.

Igaz, a lemezük még csak most jelenik meg, de egy ütős videóklippet már készítettek a nyáron az egyik számra.

A zenekar menedzserét, a tagokat és az egyik költőnőt kérdezem a lemezről, tanulmányaikról és minden másról.

• MagyarJazz: Kérlek, mutasd be a zenekart. Igaz nagyon fiatal a zenekar, de mégis szoros egységet mutatnak a hangfelvételek és a videófelvételek alapján is. Mennyi az átlag életkor? Miért Ineffable lett a csapat neve?
• Bodó István: A zenekar 4 tagú, amint föntebb említetted, és igen, nagyon fiatalok még. 2017-ben 10-ikesek voltak, amikor megkerestek, hogy dolgozzunk együtt, és akkor a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola diákjai voltak. Azóta RéKata a budapesti Bartók Béla konziban folytatja tanulmányait, Tihamér meg Marci pedig a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Természetesen a közös indulás, a közös táptalaj, amit többek között a Csíki Jazz Fesztivál, valamint a sepsiszentgyörgyi jazztábor is adott, egy egységre, egymásra hangolódásra vezette a zenekart. E módon, habár 21-21-22 és 27 évesek, és habár még az útkeresés van, sikerül egy hihetetlen egységet, magabiztosságot képviseljenek a diverzitásukban is. Mindehhez nagyon találó nevet választottak maguknak, INEFFABLE, arra utalva, hogy a zenélést, a közös alkotás élményét, a közös utazásukat nem föltétlen lehet szavakban kifejezni.

• MagyarJazz: 2019-ben jelent meg a Neon című album. A nemsokára megjelenő New Dimension már a második lemeze a zenekarnak. Gondolom, a fiatalabb korosztályt szeretnétek elérni a zenétekkel. Milyen stílusba soroljátok a quartetet?
• Bodó István: Véleményem szerint a zene, amit játszanak és az irány amerre tartanak, minden korosztálynak szól. Adódik ez abból is, hogy nagyon sok stílus ötvöződik a zenéjükben, és itt idézném Bene Zoltán csíkszeredai zeneszerző, zongorista, operaénekest, aki tanította is Őket, zenei mentoruk is volt, és a második lemezükről írt recenziójában így nyilatkozik:
  „Első hallgatás után egyből megfogott, magával sodort. Érzelmek és hangulatok sokasága cikázott bennem egymást követve progresszíven és mégis kiegyensúlyozottan. Talán az előbbi mondat jellemzi a legjobban a zenekar zenéjét. Műfajilag valahová az R&B, neo-funk, neo-soul, jazz-funk, new godspell és pop-jazz határai közé tehető, ez a domináns vonal, egy csipetnyi progresszivitással, polimetriával, valamint lírai könnyedséggel, akár slágerszerűséggel vagy rappeléssel fűszerezve. Tehát egy egészségesen sikerült zenei eklektikáról beszélhetünk.”

• MagyarJazz: Ki segítette a lemez megjelenését?
• Bodó István: Ennek a lemeznek a létrejöttében nagyon sokan segítettek. Talán kezdeném azzal, hogy az anyagi keretet a Hargita Megyei Kulturális Központ biztosította, a stúdiómunkákat a Mountan Air és a Big Sound stúdiókban Bagossy László és Nagy Tivadar hangmérnökök koordinálásával végeztük. A zenei produceri munkákat a billentyűs, Lukács Marci végezte, a masterizálásra pedig a New York-i MasterVargas stúdiót kértük fel. A grafikai kivitelezést Szentes Zágon készítette, vele amúgy már a legelejétől – a logó terv kidolgozásától - együtt vagyunk.

•  MagyarJazz: Ki a zeneszerző?
• Bodó István: A számok nagy része teljesen közös szerzemény, pontosabban a 11-ből 7, a többit is közös, csak itt jött valaki egy alapötlettel, amire ráépültek a többiek.

•  MagyarJazz: Tavaly télen az A38 Hajón fellépett a zenekar, ahol a szövegírók közül is részt vettek többen, és miután a lemezen szereplő összes szám énekes szerzemény, így fontos szerepük van. Kik a szövegírók?
• Bodó István: Igen, a „Fedélzeten az új arcok” a PIM és az A38 gondozásában történő kulturális műsor keretén belül a zenekar együtt lépett színpadra Sánta Miriám költőnővel, valamint Shrek Tímea írónővel. Nagyon izgalmas műsor volt, ugyanis bizonyos kiválasztott verset, írást meg kellett zenésíteni, máskor meg zenei aláfestést kellett biztosítani a művek felolvasásához. Innen alakult ki, és került rá a lemezre Santa Miriám verse. 
  Ugyanakkor a „Don’t let this go on” és a „Home again” számok szövegének a megírásához hozzájárult Petra Acker zeneszerző és énekes, a „Koordináták” és „Fear is a colour” számok szövegét a kolozsvári Sánta Miriám, és a Londonba élő, görög származású Astra Papachristodoulou költőnők verseiből kölcsönöztük. A „Végső köztársaság” - ban a csíkszeredai Szondy-Adorján György költő verseihez írt hozzá a dobos, Osszián pár gondolatot, egy számnál pedig, az “Îmreună”-nál a Robin and the Backstabbers elismert pop zenekar frontemberétől, Robin Andrei Proca-tól kértük el a versét, amelyre egyébként ők is készítettek dalt, ami eléggé nagy sikert aratott Romániában.

•  MagyarJazz: Nagy-Babos Rebeka, Koncz Kriszta után ismét egy érdekes hangú erdélyi énekesnőt ismerhetünk meg. Az éneklés mellett fuvolán is játszol, ami különleges hangzást ad a daloknak. Más zenekarban is énekelsz? A klasszikus zenéből hogyan jutottál a jazzig? Milyen terveid vannak?
• Regián Réka Kata / Rekata: Jelenleg csak az Ineffable zenekarban énekelek. Igazából népzenéből lett klasszikus zene, és csak ezután jött a jazz. A zenekarunk 2016 nyarán alakult és mondhatni ekkor kezdtem a jazzt úgy igazán megismerni. Terveim közt többnyire a zenekarral való közös terveink szerepelnek. Szeretnénk nemzetközi fesztiválokon fellépni, zenénket minél több emberhez eljuttatni és még sok lemezt kiadni.

• MagyarJazz: Lukács Márton Örs a quartet billentyűse, aki időnként énekel is, de emellett szövegíró és zeneszerző is. A klasszikus zenéből hogyan jutottál a jazzig? Kik a kedvenc zenészeid? Mik a terveid?
• Lukács Márton Örs: Nekem nem föltétlen kapcsolódik egy konkrét eseményhez az, hogy jazzel kezdtem foglalkozni. Kiskorom óta klasszikus zenét tanultam (zongorán), de a zenében emellett mindig is érdekeltek más műfajok, a zeneszerzés, zenei produkció; tanultam otthon gitározni, az iskolában még csellózni. Már régebben is foglalkozgattam a jazzel/könnyűzenével, de komolyabban csak a középiskola második felétől, amikor volt már ehhez kapcsolódó órám is, jártam workshopokra, tanárokhoz; miután belekóstoltam egy kicsit, meg is fogott, és elhatároztam, hogy a Zeneakadémiára akarok majd felvételizni. Talán a jazzben találtam meg a zenének azokat az elemeit, amik a legjobban érdekelnek, amikben a legjobban ki tudok bontakozni: az improvizáció, zeneszerzés, műfajok fuzionálása; ez ad egy olyan szabadságot és olyan élményeket a színpadon akár, ami sok más zenében nincs jelen. Nagyon tág fogalom a jazz, de ehhez kötődve sok olyan műfajt, zenei tevékenységet össze tudok kapcsolni, ami érdekel. Jelenleg a Zeneakadémiára járok jazz-zeneszerzés szakon, és arra koncentrálok, hogy folyamatosan fejlődjek, továbbra is minél több zenét sikerüljön írnom és azokat a közeljövőben játszanom is (stúdióban és remélhetőleg nemsokára élőben); de foglalkozom és a jövőben még többet szeretnék foglalkozni zenei produkcióval, hangszereléssel, keveréssel; valamint természetesen cél, hogy haladjunk azokkal a projektekkel, amiknek részese vagyok. Nagyon nehéz kedvenc zenészt mondanom, mert mindig más az aktuális, és sok stílust is szeretek, hallgatok (jazzen kívül is); de például Bill Evanshoz mindig visszajutok, mostanában sok McCoy Tynert, Wayne Shortert, Joe Hendersont hallgattam, de szól még itthon Alfa Mist, Anomalie, J3PO, Tribal Tech, Abstract Orchestra, Moonchild, és még sorolhatnám.

• MagyarJazz: A csapat ritmusszekcióját a Szereceán testvérek alkotják. Tihamér a basszusgitáros, basszusszintis és a zenekar vezetője is egyben, aki a Zeneakadémia Jazztanszékének másodéves hallgatója. Osszián a dobos, énekes, aki szakmáját tekintve építész.
  Tihamér, Budapesten tanulsz, nem nehéz összetartani a zenekart ekkora távolságból? Milyen a tanulás online? Milyen zenekarokban vagy még benne? Hogy tudtad rávenni a többieket, akikkel együtt klasszikus zenét tanultatok, hogy a jazzt válasszák mégis?
  Osszián, a tanult szakmádat már több nagyszerű jazz-zenész otthagyta. Neked mik a terveid?
• Szereceán Tihamér: A távolság a tagok közt tényleg okoz nehézségeket, főleg a vírushelyzet miatt. Mivel nem egyszerű a határátlépés, így a lemez is ezzel a nehezítéssel jött létre. Külön-külön vette fel mindenki a részét, én és Marci otthoni körülmények között, Rékata és Osszián pedig stúdióban. Fel kell találnunk magunkat az ilyen helyzetekben, mivel online nem tudunk próbálni, így az egyéni munka/gyakorlás előtérbe kerül. Eddig úgy látszik, hogy működőképes a „home office” módú munka a zenekarban, bár lassabb, mint az élő munka. A távoktatásban viszont egyre nehezebb helyt állni, és otthonról is ugyanolyan lendülettel dolgozni, még akkor is, ha alapvetően introvertált személyiség vagyok. Már nagyon hiányzik a zeneakadémiás közeg, és az, hogy az élő órákon részt vehessünk, együtt zenéljünk, tanuljunk egymástól, és persze a tanároknak is könnyebb a gyakorlati tárgyakat élőben tanítani. Kevés volt az a fél év, amit élőben tölthettünk az egyetemen hagyományos oktatásban. Más zenekarban jelenleg nem vagyok aktív, csak a ZAK-os zenekari órákon próbálunk aktivizálni online módon. Igazából nem volt nehéz megfertőzni a zenekartagokat a jazz vírusával (hogy korhű legyek). Mindenki találkozott már a jazzel, de szerintem minket a legjobban a Csíki Jazz Fesztivál koncertjei és a Sepsiszentgyörgyi Jazz és Improvizációs Táborban szerzett élmények vettek rá arra, hogy elkezdjünk komolyabban foglalkozni ezzel a műfajjal. A táborban olyan inspiráló tanárok tanítottak, mint például Tóth Viktor, Juhász Gábor, Márkus Tibor. A jazz egy nagyon jó kiindulási pont és alap a zenekarunk életében. Ezen kívül, ahogy a 2. lemezünkön hallható, már több más műfajt/stílust is érintenek a dalaink. Szeretjük a zenei fúziókat.
• Szereceán Osszián: Igazából nagyon szeretem az építészetet, a műszaki tervrajzokat készíteni, de szerintem csak a saját házamat fogom megtervezni és felépíteni a megszerzett tudásommal. Jelenleg fél napot asztalos-ács vagyok, fél napot meg doboktató, mivel elvégeztem egy dob szakot is a csíkszeredai Művészeti Népiskolában. Sok mindent szeretek csinálni, sajnos nem elég az idő, hogy mindennel foglalkozzak, amit szeretek, meg hát a villanyszámlát is fizetni kell, ezért kell  megtalálni az egyensúlyt a zenekarozás meg a többi között. Azt szeretném, tervezem, hogy ne a munkák közé kelljen beszúrjam a zenekarral való foglalkozást vagy a gyakorlást, hanem fordítva, és hobbi szinten foglalkozzak  ezzel-azzal.

• MagyarJazz: Az új lemez utolsó dala – Koordináták 45.94°N 24.96°E - ami Sánta Miriám versére készült, és amiből már videóklipp is látható, milyen helyszínt jelöl?
• Sánta Miriám: Ezek Románia területének koordinátái. A vers egy korábbi, Hervay Gizella 85. születésnapi évfordulós pályázatára íródott. Lehetett parafrázist, intertextuális viszonyt kialakítani a szövegeivel, de mindenképp valami esszenciálisat kellett megragadni az ő költészetéből. Nekem ez a kelet-európaiság volt, és a szülőföld földrajzi koordinátái eléggé lecsupaszítottak ahhoz, hogy egyszerre váljon ez pontosan meghatározhatóvá és lecsupaszítottan jelentéktelenné.

• MagyarJazz: Ismét a menedzsert kérdezem, mik a terveitek, ha egyszer ismét élőben zenélhettek?
• Bodó István: Hát természetesen újravesszük az elhalasztott dolgokat, próbálom újra betáblázni a fontosabb koncerteket, és folytatjuk a fölépített logika szerint a zenekar pályafutásának az építését. Idén a logikus az új lemez bemutatása lenne minél több helyszínen, a körülményeket figyelembe véve. Természetesen gondolkodunk alternatív megoldásokon is, ami ezt a célt szolgálja, de hadd ne beszéljek még róla, mert még sok minden bizonytalan.

Mától, május 7-től meghallgatható az egész lemez a streaming oldalakon:

A lemez megvásárolható a shopandroll.ro online üzletben.

Fotó: Ineffable