fbpx
Print this page

THAD JONES CENTENÁRIUM

2023. április 06.

Múlt héten ünnepelt a jazzvilág. Száz éve, 1923. március 28-án született a kritikusok által a "one of the all-time greatest jazz trumpet soloists", azaz hangszerének, a trombitának minden idők legnagyobb szólistájának tartott Thad Jones, aki zenekarvezetőként, zeneszerzőként és hangszerelőként is beírta nevét a jazz történetébe. A centenárium alkalmából a Harmónia Jazzműhely felkérésére a Budapest Jazz Orchestra ezúttal a szokásos konferálásnál jóval többet nyújtó Friedrich Károly segítségével idézte fel pályafutásának jelentősebb állomásait a BJC jazzpénteki közönségének.

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thaddeus Joseph Jones 10 tagú zenész családban, a Detroittól körülbelül 30 kilométerre található Pontiacban született. Bátyja, Hank Jones zongoristaként, öccse Elvin Jones, pedig dobosként vált világhírű muzsikussá. Ő maga autodidaktaként, 16 évesen kezdte profi zenészi pályafutását, amelyet a második világháború sem tört ketté, 1943-tól az amerikai hadsereg zenekaraiban vészelte át az időszakot, 1946-os leszereléséig. Jó ideig különböző Des Moines és Oklahoma City környéki zenekarokban tűnt fel, amíg 1954 májusában elérkezett élete nagy lehetősége. Count Basie felfigyelt tehetségére, és meghívta nagyzenekarába. A háborút követő években véget ért a Big Band aranykorszak, sorra oszlottak fel a zenekarok, csak néhány, köztük Basie és Ellington tudta átvészelni a Swing hanyatlását. A Count Basie Orchestra másodvirágzását élte, ennek az újabb nagykorszaknak a kezdetén lett szólista, majd igen hamar zeneszerzőként és hangszerelőként, sőt, a zenekar irányításában is kulcsszerephez jutó Thad Jones. A BJO kezdésként hangszereléseiből válogatott, elsőként Gerald Marks és Seymour Simons 1931-ben írt híres dala, az „All of Me” hangzott el, természetesen Thad Jones a Basie zenekarnak hangszerelt változatában.  

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Még egy hangszerelés, Nat Adderley-től a „Jive Samba” következett, az 1969-ben felvett „Central Park North” lemezről, de ez már életének a hatvanas évek közepén, a Thad Jones/Mel Lewis Big Band alapításával kezdődött második alkotó korszakából. Az első rész végén eljátszották a Thad Jones írta címadót is, előtte pedig a „Tip Toe”, a 70-es „Consummation” egyik bravúrszáma is bemutatásra került, azonban a folytatásban az időben visszakanyarodva, harmadikként újra a Basie-korszak egyik legérdekesebb lemezéről, ugyancsak az ő szerzeményeként egy gyönyörű ballada, a „To You” került a repertoárba. 1961-ben ugyanis a producerek szervezésében egy közös lemezen a gróf (Count) találkozott a herceggel (Duke), és a két zseniális zenekarvezető-zongoristának köszönhetően a kasszasiker mellett művészileg is értékes darabok születtek, a hangszerelések lehetővé tették a szólókat mindkét párhuzamosan játszó zenekar sztárjainak.  

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

A második részbe kizárólag Thad Jones szerzemények kerültek, mégpedig abból a fentebb említett második korszakból. Ahogy Friedrich Károly szellemesen elmesélte, valamikor a hatvanas évek elején Thad Jones egy rakás új szerzeményével állított be főnökéhez. Basie átnézte a kottákat, de mivel túl modernnek találta azokat, nem tudott velük mit kezdeni. Jones elhagyta a Basie zenekart, New Yorkba költözött, és egyik sétája során összefutott a Stan Kenton Big Band egykori dobosával, Mel Lewisszal. Mindketten kíváncsiak voltak, hogy a leírtak miként szólalnak meg, így még éjjel stúdiót béreltek, és a ráérő zenészbarátokkal eljátszották a szerzeményeket. Az persze nem biztos, hogy így zajlott a nagytalálkozás, de az biztos, az eredménnyel elégedettek lehettek, 1965 végén megalapították nagyzenekarukat. Fellépő helyet kerestek, végül a Village Vanguard befogadta őket, de mivel a koncertnaptár több hónapra foglalt volt, csak egy hétfői jam napra kaptak lehetőséget. A bemutatkozás annyira sikeres volt, hogy a zenekar 1966 februárjától minden hétfőn felléphetett, és Lewis 1990-ben bekövetkezett halála után is, a New York-i jazzklubban hétfőnként immár öt évtizede napjainkig a Vanguard Jazz Orchestra néven alakult jogutód zenekar játszik.

Jones és Lewis akkor alapították nagyzenekarukat, amikor azok csillaga leáldozóban volt. A rock térhódításával az egész jazz válságba került, a nagyzenekarokra, mint a swing korszak még megmaradt, feleslegessé vált öreg bútordarabjaira tekintettek. Ők bebizonyították, hogy egy nagyzenekar is tud progresszíven szólni, a kor emberének üzenetet adni, zenéjükkel meggyőzték a közönséget és a kritikusokat is.

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

A második részben ebből, a 65-től kezdődő, és a következő évektől már lemezeken is követhető csodálatos korszakból hallhattunk válogatást a Budapest Jazz Orchestra előadásában.

Sorra következtek a sikerlemezekről a sikerszámok, mint a kora egyik legjobb big band felvételének, és egyben a szaksajtó által a nagyzenekarok további létezésének legfőbb bizonyítékának tartott, Grammy-díjra jelölt „Consummation” lemezről a „Us” és az „A Child is Born”.

Harmadikként jött a „Big Dipper”, és mint Friedrich Károlytól megtudtuk, ez volt Armstrong jóval a közismert „Satchmo” előtti, még gyerekkorában ráragadt, erős állkapcsaira utaló beceneve, Jones az ő tiszteletére írta ezt a szerzeményét. Végül a lírai „Kids Are Pretty People”, és a befejezésnek szánt, egy akkori népszerű gyerekmese hőséről írt, őrült iramú, a fúvós szekció minden részlegének komoly feladatot adó „Little Pixie”, valamennyi a kezdetektől játszott, több albumon is megtalálható kompozíciók.

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Ahogy az már menet közben várható volt, a ráadás sem maradt el, de arra már sikamlós témája miatt videófelvétel esetén ki kellett volna tenni a 16-os karikát. A „Don’t Git Sassy” egy reménytelennek tűnt, de végül mégis csak beteljesült szerelemről szól zenében elmesélve, így ahogy az Illés dalban Sárikának, Sassynak sem hiába beszéltek. 

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

A Thad Jones/ Mel Lewis zenekar tizenkét éves fennállása alatt vitathatatlanul a legbefolyásosabb big band lett a swing korszak óta. Új stílust teremtettek és sikereket értek el egy olyan korszakban, amikor a big bandek népszerűtlenek voltak. Thad Jones szerzeményeinek, feldolgozásainak hatása kimutatható az élvonalbeli kortárs nagyzenekaroknál is, akár a Maria Schneider, akár a Bob Mintzer Big Band esetében, és ide sorolható a szenzációsan játszó Budapest Jazz Orchestra is. Minden szekció remekül működött, a szólisták elkápráztatták a közönséget, egy igazi New York-i estét varázsolva a BJC-be.

Thad Jones-est, Budapest Jazz Orchestra

Akiknek ezt a feledhetetlen estét köszönhettük:

A trombitások: Táborszky Bence, Tulkán Péter, Daróczi Áron, Koós-Hutás Áron
A harsonások: Nagy Viktor Dániel, Schreck Ferenc, Magyar Péter, Skerlecz Gábor
A szaxofonosok: Varga György, Raboczki Balázs, Mester Dániel, Zana Zoltán, Weisz Gábor
A ritmus szekció: Juhász Attila (zongora), Birta Miklós (gitár), Hárs Viktor (bőgő, basszusgitár), Serei Dániel (dob).

Köszönet jár a BJO vezetőjének, Kollmann Gábornak is, aki betegsége miatt csak az előkészületekben tudott részt venni! Ezúttal kívánunk mielőbbi felépülést! A koncert sikeréhez Friedrich Károly is jócskán hozzájárult, akit még 1977-ben Gonda János hívott a jazz tanszakra a jazztörténet tárgyat tanítani. Végig szórakoztatóan, anekdotákkal fűszerezve mesélt fontos történeti folyamatokról, és közben közérthetően avatta be a közönséget a szerzemények zenei felépítésébe. Felhívta a figyelmet Pallai Péter „A nagy előadók” sorozatban a koncert előtti napokban megjelent cikkére, melyből egy bővebb zenei kínálat mellett, több hasznos információhoz juthatunk. Az írásból is kiderül, a Thad Jones/Mel Lewis zenekar 1978-ig működött, a sikerek csúcsán Jones mindenkit meglepve Koppenhágába költözött. A hirtelen költözés oka a fáma szerint egy családi veszekedés volt, mely miatt el is vált feleségétől. Dániában újra nősült, és új zenekart alakított Eclipse néven, emellett a Dán Rádió Big Bandnek szerzett zenét és tanított is a Dán Királyi Konzervatóriumban. Finnországból is kapott felkérést, a Debreceni Jazznapok keretében a finn UMO Big Band vendégszólistájaként 1981-ben hazánkban is fellépett. 1985-ben újra láthattuk Budapesten, a Dán Rádió Big Bandjét dirigálta a Zeneakadémia Nagytermében, azonban korábban egy koppenhágai jazzklubban történt incidensben megsérült a szája, és nem trombitált. Még az évben felkérést kapott, hogy Basie halála után vegye át a Count Basie Orchestra vezetését, melyet Jones el is vállalt. Számos turnén vezette a zenekart, de romló egészségi állapota miatt élete utolsó hónapjaiban visszatért koppenhágai otthonába, ahol rákban halt meg 1986. augusztus 20-án. Charles Mingus, akivel több lemezt is készített, mondta egy felvétel után: „Most hallottam életem legjobb trombitását…ez az ember egy Bartók, aki a trombitabillentyűkkel operál.” Koppenhágában egy utca, a "Thad Jones Vej" őrzi nevét. A pénteki koncert méltó volt emlékéhez.

1/1. All of Me (Gerald Marks – Seymour Simons)
1/2. Jive Samba (Nat Adderley)
1/3. To You
1/4. Tip Toe
1/5. Central Park North

2/1. Us
2/2. A Child is Born
2/3. Big Dipper
2/4. Kids are Pretty People
2/5. Little Pixie II All My Yesterdays: The Debut 1966 Recordings at the Village Vanguard
ráadás: Don’t Git Sassy

 

Harmónia Jazzműhely/Budapest Jazz Club, 2023. március 31.
Fotó: Somogyvári Péter