A két muzsikus a bejárat előtt még egy utolsót cigizőkkel beszélgetve elevenített fel pár emléket a múltból, tervet a jövőből, aztán félkilenc tájban a lépcsőn leballagva nem is elkezdték a koncertet, inkább csupán tovább szőve az elkezdett történeteket, hangszereikkel folytatták a fenti diskurzust. Egy generációhoz tartoznak, János 1966-ban zenészcsaládban, Gábor 1968-ban zeneszerető családban született, és annak ellenére, hogy ő a mérnöki pálya helyett választotta a zenét, vagy ki tudja, talán a zene őt, nagyjából azonos zenei élmények hatottak mindkettőjükre. Nem készítettek előzetes műsortervet, egyszerűen csak valamelyikük bedobott egy témát, és máris kialakult a basszusgitár és gitár elmélyülő párbeszéde. Sikerekben gazdag több évtizedes pályafutásuk alatt több évtizedes barátság fonódott köztük, volt miből meríteni, volt miről beszélni. Sajnos pont a duó mellett helyet foglaló háromfős asztaltársaságnak is, akiket finoman végül átültettek egy távolabbi asztalhoz. Az egykor közösen játszott, most újragondolt örökzöldek, köztük Miles Davistől az „All Blues” és az első részt záró Parker szerzemény, a „Billie's Bounce” azért meghozták a közönség zenéért lejövő többségének szólók utáni tapsait is.

A szünet után a közben érkezett Fekete István meglepetésvendégként csatlakozott a duóhoz, trombitájával tovább gazdagítva, tágabb mederbe terelve a teremben újra főszereplővé váló zenét. Talán ami az iF-ben megszokott volt, itt is kialakul idővel, egyre több muzsikus látogat le, és száll be akár spontán is egy kis örömzenélésre. A vezetőség, az iF-ben szerzett kapcsolatait kezdetektől remekül kamatoztató Kabdebó Mátyás és Zoltán Wright mindenesetre mindent megtesz azért, hogy a Füles az éppen szabadnapos zenészeknek új törzshelyévé váljon.

A Széna tértől induló Retek utca végében található kultúrkocsma programkínálatába már a kezdetektől bekerült a jazz, azóta is minden csütörtök este várják a jazz fanatikusait, és a még csak ismerkedni kezdőket.

Füles, 2025. augusztus 28.

Fotók: Somogyvári Péter