A Budapest Music Center (amely az OJC-nek is helyet ad) igazgatója, Gőz László és a MAO vezetője (egyben a sorozat „spiritusz rektora”), Fekete Kovács Kornél találta ki, hogy a sorozaton belül lehetnének olyan koncertek, amelyek a legendás független jazzkiadónak, a 86 éves Blue Note-nak jazztörténeti fontosságú lemezalbumait idéznék fel. (Azért a rend kedvéért el kell mondani, hogy a sorozat keretében már eddig is számos Blue Note album szerepelt, ami jól mutatja a „label” meghatározóan fontos szerepét a modern jazz történetében.)
Így aztán ebben az évadban csupa híres Blue Note kiadvány „rekonstrukcióját” ismerhetjük meg. Elsőként a „jazz Bartókjának”, az 1917-ben született Thelonious Monknak korai felvételeit hallgathattuk meg, amelyet két nagylemezen, majd két CD-n tett hozzáférhetővé a kiadó. Ezekből tallózott a MAO szextettje: Fekete-Kovács Kornél (aki végig trombitán játszott), Bacsó Kristóf (aki tenoron sem akárki, de eredeti hangszere a ritkább altszaxofon, amin viszont óriási), Ávéd János (aki a hazai tenor egyik legjobbja), és minden MAO fellépés (akár big band, akár kisegyüttes) állandó „stábja” – a Cseke-Barcza-Csízi hármas. 

A két albumon összesen 39 szám található, ezek 2-3 percesek, az egyetlen (egyben leghosszabb is csak 4:26). Nos, ezekből mindössze 12 szám került előadásra, pontosabban 11, mivel a ráadás, azonos volt az indítóval. Természetesen alighanem ez az előadás volt az egész sorozat folyamán a leginkább eltérő a lemezeken található muzsikához viszonyítva. Érthető, hiszen ¾ évszázad telt el a keletkezésük óta, és a MAO kitűnő muzsikusai soha nem is törekszenek a „szolgai” másolásra, hanem saját (nem kevésbé kiváló) feldolgozásukban ismertetik meg a hallgatósággal a műfaj történetének kiemelkedő produktumait. 

Ahogyan Fekete-Kovács Kornél is elmondta, a különböző felállásokban két-három különböző hangszeres szerepel alkalmanként, a stabil pont a zongoránál (és szerzőként is) Thelonious Monk volt. Tehát Kenny Dorham, Idrees Sulieman és George Taitt, trombitások, Sahib Shihab, Lou Donaldson és Danny Qeebec West altszaxofonosok, Lucky Thompson és Billy Smith tenorosok, Gene Ramey, Al McKibbon, Nelson Boyd és Bob Paige bőgősök, valamint Art Blakey és Max Roach dobosok szerepeltek a felvételeken 1947-ben, 48-ban, 52-ben és 53-ban.
Azt aligha kell bizonygatni, hogy Monk megkerülhetetlen ikonikus képviselője a műfajnak, nemcsak hangszeres művészként, de (talán) még inkább komponistaként. Csak meg kell nézni az elhangzott tizenegy számot, ebből legalább hat szinte állandóan repertoáron van napjainkban is, gondoljunk csak a 'Round Midnight-ra és a Straight No Chaser-re, de az In Walked Bud, vagy a Well You Needn't is minduntalan elhangzik. A Straight No Chaser-t Miles Davis is lemezre vette, az Ask Me Now pedig a Pee Wee Russel Quartet Impulse albumának címadója volt, a Midnight-nak pedig hány (száz?) felvétele lehet? 

Egyébként Kornél minden szám előtt a megszokottnál hosszabban közölt érdekes információkat a soron következő számról, de Monkról is, sőt a második félidőben Monk „magyar hangja” Cseke Gábor hosszabban elemezte Monk munkásságát.
Ahogyan már említettem a lemezindító Humph koncertindítónak is bevált, sőt a vastaps után ennek egy rövidebb változatával búcsúzott a zenekar a lelkes közönségtől. Két számot trió felállásban hallhattunk: az első szettben a Well You Needn't, a másodikban az Ask Me Now hangzott el a  MAO stabil ritmusszekciójának tolmácsolásában. Érdekes interpretáció volt a vitathatatlanul legismertebb Monk kompozíció, a Midnight előadása, amit Fekete-Kovács Kornél adott elő Barcza Horváth József bőgőkíséretével.

Az egyetlen „kakukktojás” a Carolina Moon c. népszerű amerikai „sláger” volt még a 20-as évekből, ami aztán 1958-ban Connie Francis előadásában lett világsiker. Ugyanis meghökkentő módon Monk olykor repertoárjára vett banális darabokat is, pl. a Monk Quartet egyik legjobb albumán a Lulu's Back in Town-t is előadja.
További „műhelytitok”, amit Kornél megosztott velünk az volt, hogy a Ruby My Dear-t Benny Golson hangszerelésében hallhattuk, amit az Art Farmer-Benny Golson Jazztet játszott annak idején ebben a letétben.

A többi szám a modern jazz által favorizált módon (mondhatnánk úgy is, hogy a Blue Note lemezeken „megszokott” formában) került előadásra: azaz a téma bemutatása után a fúvósok szólói, majd a zongorista briliáns „Monk-os” játéka következett, és meglepően (szinte minden számban) remek bőgőszólók is elhangzottak. Természetesen a fúvósok szólóinak sorrendje sem volt kötött, és az első szólista is lehetett akár a zongorista is. A dobos „csak” az – érdekes módon szokatlanul gyakori – „négyezésben” remekelt, de aligha kell Csízi Laci fenomenális játékát külön dicsérni. A három fúvós is hangszerének legjobbja hazai pályán, igazán nagy élmény volt hat ilyen kiemelkedő jazzművész egy színpadon!!! Kíváncsian várjuk a folytatásban a BN albumok sorát Bud Powelltől Miles Davisig.

A koncert programja:

I. félidő 

• Humph
• In Walked Bud
• Ruby My Dear
• Well You Needn't
• 'Round Midnight
• Thelonious

II. félidő

• Eronel
• Monk's Mood
• Carolina Moon (Joe Burke – Benny Davis)
• Ask Me Now
• Straight No Chaser
• Humph (ráadás)

Fekete Kovács Kornél   zenekarvezető, trombita
Bacsó Kristóf   altszaxofon
Ávéd János   tenorszaxofon
Cseke Gábor   zongora
Barcza Horváth József   nagybőgő
Csízi László   dobok

Opus Jazz Club,  2025. szeptember 9. 

Fotók: Csíkos Gábor