Minden jazzkedvelőt, aki még nem járt itt, erősen bíztatok, hogy írja be szeptember elejére a naptárába a fesztivált, és egy vagy több estét töltsön el ezen a különleges helyszínen! A szép környezet mellett a magas művészi színvonal is garantált: Irk Réka, a fesztivál igazgatója évek óta rengeteg energiát fektet abba, hogy élvonalbeli muzsikusokat hallhasson a fesztivál közönsége, törekedve arra, hogy mindez ráadásul egyedi formációkban, és sok esetben kifejezetten erre az eseményre megálmodott műsor keretein belül jöjjön létre. Teszi ezt annak ellenére is sikerrel, hogy a szervezés napjainkban egyáltalán nem könnyű feladat, sok évtizede működő zenei fesztiválok sorsa is bizonytalanná vált az utóbbi években a nem éppen egyszerű finanszírozási lehetőségek miatt. Gratulálunk, Réka és bízunk a folytatásban!
Lássuk a koncertbeszámolókat:
Először is meg kell osztanom az örömteli tényt, hogy annyira megtelt a nézőtér, hogy pótszékekre volt szükség. Ezt a Magyar Földrajzi Múzeum azonnal biztosította, amiért külön köszönet jár nekik.
Free Sounds, a szabadság hangjai
A koncertet egy kiváló free jazz produkció nyitotta, a Kollmann Gábor (szaxofon), Birta Miklós (gitár) és Mogyoró Kornél (ütőhangszerek) alkotta trió.
Hét kompozíciót hangzott el, asszociációs kiinduló pontként, programként is funkcionáló címekkel:
- El, felfelé
- Háború
- Kétségek között
- Alfa
- Gondolataim csendjében
- Újjászületés
- Az Én Kedvesem
A csak körvonalakban felvázolt kompozíciók meglehetősen nagy szabadságot biztosítottak a három kiváló muzsikusnak, akiknek a kvalitásait aligha szükséges itt külön bemutatni. Igazi free jazz volt ez a javából, de a ritmika és a harmóniavilág révén szélesebb közönség számára is befogadhatóvá tette a kollektív improvizációt, amiről a közönség soraiban ülve magam is meggyőződhettem. A harmóniavilág és a ritmika mellett a hangzás is fontos része az élménynek, és ezzel a hangszer-összeállítással ez abszolút jól működött: Birta Miklós elektromos gitárjátéka során alkalmazott széles effektus tartománnyal nagyban tágította a hangzásbeli lehetőségeket, ahogy Mogyoró Kornél ütőhangszerei színes ritmikai világot teremtettek, míg Kollmann Gábor szaxofonja a melegebb, énekhang jellegű hangzást tette fel a palettára.
Érzelmi szempontból egy nagy utazás volt a koncert: A kompozíciók közül kettőt emelnék ki: a „Háború” c. darab sötét színeivel, komor hangzásával képes volt felszínre hozni a félelmet, szorongást és más, a háborúval kapcsolatos érzelmeinket, míg a skála másik végén helyezkedett el az ”Én Kedvesem” c. kompozíció, derűjével és optimizmusával.
Miles Davis Est / Miles 100 – All Blues, All Stars
Ahogy már említettem, gyakran hallhatunk az Érdi Jazz Fesztiválon teljesen egyedi formációkat, ennek ékes példája volt az öt trombitást felvonultató Miles Davis emlékest. A közelgő centenárium alkalmából tisztelgett a hazai trombitások krémje Miles előtt, egy hagyományos ritmusszekcióval alátámasztva. A címben nyugodtan szerepelhetett volna az "All Stars" jelző:
Trombitán (szárnykürtön) játszottak:
Fekete István
Fekete-Kovács Kornél
Koós-Hutás Áron
Subicz Gábor
Tűzkő Salamon
Zongora: Cseke Gábor
Bőgő: Barcza Horváth József
Dob: Csízi László
Subicz Gábor
Fekete István
Miles Davishez erősen köthető, mondhatni legendás kompozíciókat hangzottak el, a következő trombitások közreműködésével:
- Tempus Fugit (Bud Powell): Subicz Gábor
- My Funny Valentine (Richard Rogers): Fekete István
- Airegin (Sonny Rollins): Tűzkő Salamon
- Freddie The Freeloader (Miles Davis) Fekete István + Subicz Gábor + Tűzkő Salamon)
- Blue in Green (Miles Davis): Fekete-Kovács Kornél
- Footprints (Wayne Shorter): Koós-Hutás Áron
- Solar (Miles Davis): Fekete-Kovács Kornél - Koós-Hutás Áron - Subicz Gábor
- All Blues (Miles Davis): Fekete István - Koós-Hutás Áron - Tűzkő Salamon
- Milestones (Miles Davis): Minden trombitás
- Pfrancing (No Blues) (Miles Davis): Minden trombitás
Tűzkő Salamon
Fekete-Kovács Kornél
Koós-Hutás Áron
Miles pályafutása hatvanas évekig terjedő időszakából válogattak, a leginkább ismert darabok közül, avatott tolmácsolásban. Ez önmagában sem lett volna kevés, de a formáció és a műsor egyedi jellege, az öt kiváló trombitás inspiráló jelenléte, a fesztivál környezete összességében ünnepi hangulatot teremtett, ami igen jó hatással volt az egész koncertre. Az összeszokott ritmusszekció végig kiválóan játszott, a trombitások pedig szólóban és együtt ihletetten muzsikáltak, függetlenül attól, hogy valaki huszonéves vagy éppen hetvenhez közelít. Fantasztikus volt ennyi generációt együtt látni és hallani.
Fekete-Kovács Kornél szokásához híven most is releváns és érdekes kommentárokat fűzött a műsorhoz, mindig öröm hallgatni őt. Miles szelleme kétségkívül jelen volt ezen az estén. Aki még nem vagy kevéssé ismerte munkásságát, az biztosan meghallgat majd néhány felvételt vagy albumot a koncert hatására.
Az egységes és egyöntetűen magas színvonalú előadásból számomra a „My Funny Valentine” különösen emlékezetes marad Fekete István lírai, fátyolosan vibráló hangú játékával, valamint a záró „Milestones” öt trombitás - Fekete-Kovács Kornél kifejezésével élve - "Grand Finale" jellegű előadása.
Az ünnepi alkalom részeként a szervezők egy hatalmas tortával kedveskedtek a zenészeknek és a közönségnek. Jó érzés volt egy szelet torta mellett megbeszélni a friss élményeket, vagy a Mileshez köthető emlékeket egymással vagy épp a muzsikusokkal.
A tavalyi 10. születésnap pótlása.
AVL-Érdi Jazz Fesztivál, 2025. szeptember 13.
Fotók: Lázár Miklós, Sztraka Ferenc
