Pontos leírást ITT talál.

Legyünk őszinték: ki ismeri Tal Farlow, vagy Fats Navarro nevét? Pedig a jazztörténet óriásai voltak. Nos, ezért olyan fontos a Modern Art Orchestra „Legendás albumok” sorozata, amelyben a műfaj történetének jelentős lemezalbumait mutatják be, és ezzel éppen az említett hiátust pótolják. Mi több az idei félévben az 50-es évek első feléig mentek vissza, amikor már a modern jazz – számunkra ismeretlen – remekművei születtek. Kedden este is egy ilyen albumot vettek górcső alá. Rendhagyónak annyiban minősíthető ez az album, hogy azon kevesek egyike, amelyben nincsenek fúvósok. A hat éve futó sorozatban csak néhány ilyen est volt: pl. Cseke Gábor trióban mutatta be Bill Evans „Waltz for Debby” c. lemezét, de Komjáti Áron is volt már „főszereplő”, amikor a „The Incredible Jazz Guitar of Wes Montgomery” c. album került sorra. 

Ezúttal tehát a Tal Farlow Quartet különleges kétgitáros albumát „rekonstruálta” a MAO három muzsikusa, de mivel két gitáros még egy nagyzenekarban sincs, így aztán Tóth István vendégeskedett a formációban. Áron és István kísérői pedig Barcza Horváth József  nagybőgőn és Csízi László a dobokon voltak.
Na, de ki is volt Tal Farlow (1921-1998) gitárművész? A mai információbőség lehetővé teszi bárkinek, hogy akár részletesen tájékozódjék, de a legfontosabb vele kapcsolatban az, hogy már 1949-től tagja volt a vibrafonos Red Norvo triójának, amelyben a fiatal Charles Mingus bőgőzött! A legfontosabb bebop gitárosok között tartják számon. Élete elég hektikusan alakult, messze nem kapta meg azt az elismerést, amit érdemelt volna. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a gitár hallatlan népszerűségre tett szert a következő évtizedekben a rock révén a jazzben is (ami alighanem mind a mai napig tart) és remek muzsikusok tűntek fel. Egy évtizeden át (1958-tól) visszavonultan élt, címfestőként dolgozott, de a gitárjátékot nem hagyta abba, sőt intenzíven csiszolta technikáját. Nem véletlen, hogy amikor az 1973-ban The Great Guitars néven egy nagy attrakció keretében három nagy művész járta a világot, néha Farlow volr az egyik közülük. Így kis hiján mi is majdnem találkozhattunk vele 1982 nyarán, amikor is Herb Ellis, Barney Kessel és Charlie Byrd lépett fel a Debreceni Jazz Napokon. (Farlow olykor Herb Ellist helyettesítette.)
Érdekes, hogy saját nevén éppen ez a megidézett lemez volt az első albuma, így aztán a prózai „Tal Farlow Quartet” címmel  jelent meg 1954-ben a Blue Note kiadó gondozásában, még 10 inch-es  (25 cm) mikrobarázdás lemezen, A felvételek az év áprilisában a legendás Rudy Van Gelder stúdiójában készültek: Farlow mellett a másik gitáros Don Arnone volt, a bőgős pedig Clyde Lombardi. Az ugyancsak olasz-amerikai Joe Morello dobos volt talán a legismertebb négyük közül, mivel ő a Dave Brubeck Quartetben játszott sikerük csúcsán (1956-tól 67-ig), olyan jazzslágerekben, mint a Take Five és a Blue Rondo a la Turk. 

A 10 inches lemezen mindössze hat számot adott elő a korabeli kvartett, ebből a fele, azaz három volt a  komponistának sem utolsó Farlow szerzeménye. Nem kell bizonygatnom, hogy akkoriban még igazán blikkfangos témákat írtak azok a remek hangszeresek, akik egyben avatott komponisták is voltak. Ezt illusztrálta a koncert első és utolsó száma is, amelyek éppen amiatt kerültek előadásra, hogy a nyúlfarknyi repertoárt kibővítsék. A Davis centenárium tiszteletére egy bűvölő All Blues-zal indítottak és a Satin Doll-lal fejezték be. (Ellington melódiái sohasem mennek ki a „divatból”.) Ami pedig a „kivitelezést” illeti, arról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Mindent felvonultatott a négy muzsikus, ami ezt a műfajt oly' nagyszerűvé teszi. Az nyilvánvaló, hogy mindkét gitáros szólói dominálták a műsort, de az éppen nem szólózó gitáros szvingelő kísérete a bőgő és a dob játékával olyan „drive”ot mutatott, ami manapság már sokszor kiveszni látszik... Természetesen volt pár figyelemreméltó bőgőszóló is (All Blues és Flamingo), nagy négyezések, két bravúros „kiállás”, (gitár-dob a Tinában és a két gitár a Satin Doll-ban.)  De már maga a különleges felállás is felejthetetlen volt, nem is beszélve arról, hogy egy hét évtizeddel ezelőtti lemez anyagából micsoda mai produkció született. Hát ezért érdemes élő koncertekre járni, annál is inkább, mert – bátran állíthatjuk –, hogy a mi jazzmuzsikusaink egyáltalán nem maradnak el a világ élvonalától.

A koncert programja:

I. félidő 

• All Blues (Miles Davis)
• Lover (Richard Rodgers)
• Flamingo (Edmund Andersen – Ted Grouya)
• Splash (Tal Farlow)

II. félidő 

• Tina (Tal Farlow)
• Rock 'N' Rye (Tal Farlow)
• All Through the Night (Cole Porter)
• Satin Doll (Duke Ellington – Billy Strayhorn)

Közreműködtek: 

Komjáti Áron   gitár
Tóth István   gitár
Barcza Horváth József   nagybőgő
Csízi László  dobok

Opus Jazz Club,  2026. március 3. 

Fotók:  Csíkos Gábor (köszönjük a fotókat)

Pontos leírást ITT talál.