Pontos leírást ITT talál.

Szinte már „elvonási tüneteink” voltak, mivel két hónapja a J.J. Johnsonra emlékeztető februári műsor alkalmából hallhattunk utoljára fúvósokat. Nem mintha a két gitáros Tal Farlow lemez felidézése nem lett volna csodás élmény, de már kellett egy kis vérbő bebop, amit meg is kaptunk Art Blakey együttesének 1954-ben, a legendás New York-i jazzklubban adott koncertjének felidézése jóvoltából. Az eredetileg három 10 inch (25 cm) átmérőjű mikrobarázdás hanglemezen kiadott zenei anyag előadásakor természetesen a doboknál Art Blakey ült, a két évvel később tragikusan elhunyt Clifford Brown trombitált, a Blue Note márkát soha el nem hagyó Lou Donaldson altszaxofonon játszott, az ugyancsak a nagyágyúk közé tartozó Horace Silver zongorázott és a kevésbé ismert Curley Russell bőgőzött. A szellemidézés résztvevői: három MAO-tag (Fekete-Kovács Kornél, Dennert Árpád és Csízi László) és két vendégművész (Oláh Krisztián és Orbán György) voltak, persze mindannyian a hazai jazz – maradva a hasonlatnál – nagyágyúi!

Igazi bebop est volt! A számok túlnyomó többsége up-tempójú vérbeli bebop téma és improvizáció volt, remek hangszeres szólókkal, amelyben bravúros bőgő és dobszólóknak is tanúi lehettünk, nem is beszélve a két fúvós és a vendégpianista lehengerlő játékáról. Szinte csak a két ballada enyhítette a hatalmas „drive”-ot: mindkét félidőben a második szám, amelyet a trombitás, ill. a szaxofonos adott elő a ritmusszekció kíséretével. Először a közkedvelt „Once in a While” Kornél előadásában hangzott el, majd az ugyancsak ismert sztenderd, az „If I Had You”, amit Árpi interpretált nagy sikerrel. Egyébként az ötletekből soha ki nem fogyó MAO-stáb az egész koncertet a lemezen is hallható – a korabeli szokás szerinti teátrális „felkonf” lejátszásával indította, amit egy Pee Wee Marquette nevű úr adott elő. Ráadásul mindkét félidőt George Shearingnek a világhírű klub 1949-es megnyitására írott „Lullaby of Birdland” c. jólismert dallamának néhány taktusával zárták, ha már a megidézett lemez a Parker becenevére célzó klubban került sorra.

Különösen a két Parker-darab hozott olyan élményt, amit nem könnyen felejt el az ember. Ezek olyan igénybevételt jelentettek, mind a zenészeknek, de még a hallgatóságnak is, hogy minden ováció dacára sem volt ráadás, amit meg is értett a lelkes közönség. Mind az öt zenész a teljesítőképesség határáig jutott, különleges élményt jelentett a két vendég vehemens játéka, akik új színt hoztak a kisegyüttes jólismert ritmuszekciójátékába.

Mint Kornéltól megtudhattuk, a Davis centenárium jegyében az Opusban két koncert is sorra kerül ápr. 29-én, amikor is a nagyzenekar a Gil Evans-féle hangszerelésben adja elő a Porgy and Bess melódiáit. Előtte pedig április 24-én a Jókai klubban idézik meg a nagy művészt.

A koncert programja: 

I. félidő 

1.)  Split Kick   (Horace Silver)

2.)  Once in a While   (Bud Green – Michael Edwards)

3.)  Quicksilver   (Horace Silver)

4)  A Night in Tunisia   (Dizzy Gillespie – Frank Paparelli)

5.)  Mayreh   (Horace Silver)

II. félidő 

1.)  Wee-Dot   (J. J. Johnson – Leo Parker)

2.)  If I Had You   (Johnny Campbell – Reg Connelly – Ted Shapiro)

3.)  Now's the Time  (Charlie Parker)

4.)  Confirmation   (Charlie Parker)

Közreműködtek: 

Fekete-Kovács Kornél    trombita
Dennert Árpád   altszaxofon
Oláh Krisztián   zongora
Orbán György  nagybőgő
Csízi László   dobok

Opus Jazz Club,  2026. április 14. 

Fotók:  Csíkos Gábor (köszönjük a fotókat)

Pontos leírást ITT talál.