- MagyarJazz: Gratulálunk a közönségszavazat eredményéhez! A sikereid már nagyon fiatalon kiemeltek a bőgősök közül. Ez a népszerűség pedig még mindig tart, azt hiszem mondhatom, hogy azóta is folyamatosan, megszakítás nélkül. Minek tulajdonítod ezt?
- Barcza Horváth József: Elsősorban én közreműködőként szoktam szerepelni, nem zenekarvezetőként, tehát kellett, hogy olyan projektekbe hívjanak, amik gondolom megragadták az olvasókat/szavazókat, és teret adtak nekem arra, hogy megérintsem őket én is...Ennek örülök, mert ezért vagyunk mi, zenészek….
- MagyarJazz: Melyik a kedvenc hangszered a kettő közül vagy melyik hangszerrel érzed legjobban magad a színpadon, a bőgővel vagy a basszusgitárral?
- Barcza Horváth József: A két hangszer egyformán fontos számomra. Bizonyos zenei közegben a basszusgitárt, bizonyos zenei közegben a bőgőt érzem megfelelőnek, de legtöbb esetben a zenekarvezető, hangszerelő, producer tudja ezt a legjobban meghatározni. Egyszerre kezdtem 13 éves koromban mindkét hangszeren játszani, de mivel klasszikus zenét tanultam egészen a diplomáig, a nagybőgő többet volt kezemben addig. Azóta is gyakrabban hívnak játszani bőgővel, viszont pont ezért az elmúlt 15 évben itthon többet gyakorlok basszusgitáron, mint bőgőn.
- MagyarJazz: A ritmusszekció általában háttérbe szorul, bár vannak kiemelkedő vezetők, de a zenekarvezetők általában szólóhangszeresek. Voltak saját zenekaraid. Ezek még megvannak, csak hibernálnak? Tervben van, hogy folytasd?
- Barcza Horváth József: Változó, hogy mennyire szorul hátérbe a ritmusszekció a különböző jazz zenekaroknál. Sok esetben, ha nem is kifejezetten szólisztikus szerep jut a bőgősnek/dobosnak, attól még valamilyen concertáló, a szólistával zenei párbeszédet folytató szerepet kaphat...Állandó saját zenekart nem tartok a saját nevemen, de mindig is voltak az életemben olyan projektek, ahol ha nem is szólista, de a közreműködőnél nagyobb szerepem volt, akár vezető szerep is. Pl. korábban az Off Course zenekar egy olyan zenekar volt, ahol közösen határoztuk meg a hangzást és a zenekar menedzselésének feladatait is megosztottuk, a repertoárba sok dalt én írtam. Az elmúlt 10 évben a feleségem, Szőke Nikoletta projektjeinek én vagyok a producere, sok mindent én intézek, én egyeztetek a zenészekkel, próbákat hívok össze, felvételek keverésében közreműködöm, és legtöbbször én hangszerelek. Ez utóbbi tevékenység egyre nagyobb szerephez jut az életemben. Ifjú korom óta érdekelt, de a hangszeres játék, a sok gyakorlás és a sok koncert, utazás nem sok időt hagyott nekem erre, ennek ellenére minden nyugalmasabb időszakot erre használtam. Korábban tanultam Kovács Koo Zoltánnál és Barabás Árpádnál is klasszikus zeneszerzést, hangszerelést, egy-egy évet megszakításokkal. Amióta ez a járványos időszak van, mélyen belevetettem magam ebbe a témakörbe, tavaly az “Így nem szerettem még” című Szőke Nikoletta szerzeményre - Gájer Bálinttal közös duett - írt nagyzenekari hangszerelésem, a HOFA Song Contents nemzetközi dalversenyen különdíjat kapott, és a hangszerelésemet is kiemelték az ének előadás mellett az indoklásban. Idén pedig “A Dal 2021”-ben Niki “Egy új esély” című dalához készített hangszerelésem jutott tovább eddig az elődöntőbe (szombaton /febr. 27./ lehet meghallgatni – a szerk.).
- MagyarJazz: Ahogy néztem a koncertlistát, jelenleg a következő zenekarokban játszol állandó tagként: Szőke Nikoletta Quartet, Bacsó Kristóf Quartet és Trió, Oláh Kálmán Quartet és 6tet, Balázs Elemér 80/81 Quintet, Lajkó Félix Zenekar. Kihagytam formációt?
- Barcza Horváth József: Malek Andrea zenekarával dolgoztam sokat az utóbbi időben. De persze korábban rengeteg formációban játszottam, és sokféle stílusban; játszottam sokat Palya Beával, Varnus Xavérral, Snétberger Ferenccel többek között, de például számos filmzene felvételen működtem közre Balázs Ádám zeneszerző felkérésére.
- MagyarJazz: Azt mondják, minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Nálatok ez megfordult, hiszen Nikit (Szőke Niki), az ő karrierjét támogatod teljes erővel. Ez tudatos döntés volt vagy az élet hozta így?
- Barcza Horváth József: Ez folyamatosan alakult így, kezdetben Niki is sok más produkcióban szerepelt, például először Egri János zenekarában, de később Balázs Elemér zenekarában is éveket töltött és én is sokfelé játszottam. Amióta együtt vagyunk, az ő zenekarában én bőgőzöm, viszont volt olyan, amikor például a Fenyvesi Marci készítette a hangszereléseket neki, vagy Klaus Weiss német vagy Helik Hadar izraeli producer határozta meg egy-egy projekt irányvonalát. Idővel aztán egyértelművé vált, hogy ez a leghatékonyabb megoldás, mert egy háztartásban élünk, bármikor tudunk beszélni a tervekről, hangzásról, bármikor meg tudom mutatni, hol tartok a hangszerelésben vagy ő is bármikor (ha a gyerekek hagyják...) meg tudja mutatni az ötleteit. Ismerjük egymást zeneileg és emberileg is, és ami ennél is fontosabb: én igazán tudok örülni az ő sikereinek, átadom magam a produkciónak. Ez nagyon fontos, mert ha az ember producál, sok esetben az a baj, hogy a saját imázsukat tartják szem előtt és nem adják át magukat a produkciónak. Előfordult néha azért olyan is, amikor direkt másnak adtam a feladatokat, hogy én megrendelőként tudjak fellépni, hiszek a munka megosztásában és abban, hogy több szem többet lát.....
- MagyarJazz: Kisgyermekes családoknak sok előnnyel járt a koronavírus miatti lezárás/bezárás. Zenészként viszont mindketten parkoló pályára kerültetek, maradt a tanítás. Ti hogy éltétek meg, hogyan élitek meg ezt az időszakot?
- Barcza Horváth József: Gyermekes családként is okozott nehézséget ez a helyzet...Niki és én is meglehetősen introvertált személyiségek vagyunk, szeretünk otthon lenni, ezzel nem volt baj, és bár a zenével rengeteget foglalkozunk most is, a közönséggel való találkozás, egymásra hatás, energiák viszont rettenetesen hiányoznak mindkettőnknek.
- MagyarJazz: Mi az, amire büszke vagy az elmúlt 30 éves pályafutásod alatt?
- Barcza Horváth József: Hű, akkor most ez a szerénytelenség pillanata kell, hogy legyen....Nyilván voltak olyan pillanatok, amikre visszagondolva egy kis melegség önti el az embert. Ilyen, hogy 15 évesen játszottam először a Magyar Rádióban egy számot Tony Lakatossal, Jack Dejohnette odajött hozzám egy jam sessionön, és azt mondta “szeretnék veled játszani”, vagy hogy a Mahler zenekarral és a Fesztivál Zenekarral is játszottam a Royal Albert Hall-ban, Niki zenekarával Tokióban a Cotton Clubban játszottunk, ahol azokban az időkben nagyon ritkán játszott nem amerikai zenekar. Volt alkalmam Joshua Reedmannel, Chris Potterrel, Gregory Hutchinsonnal együtt zenélni...sok felemelő pillanat, de persze sok csalódás is volt a 30 év alatt...Szoktam mondani, a zenei pálya olyan, mint egy zacskó cukorka, néhány nagyon finom, sok egész jó, és néhány nagyon keserű cukorkával, de vagy az egészet elveszed vagy nem kapsz semmit.
- MagyarJazz: Mi kell egy bőgősnek, hogy a legjobbak között jegyezzék? Mekkora munka van emögött?
- Barcza Horváth József: Nyilván rengeteg munka kell hozzá meg adottságok is, de nagyon fontos az is, hogy jól tudjon alkalmazkodni a különböző helyzetekhez, elvárásokhoz, rá tudjon hangolódni a partnerek zenei bioritmusára, dinamikájára, hangszínére, és hogy megbízható legyen, mert így kaphat az ember újabb és újabb lehetőségeket, hogy tapasztalatot szerezzen és a közönség is így ismerheti meg.
- MagyarJazz: Legutóbb a saját neved alatt 2011-ben jelent meg a „Garden of Myth” című lemezed. Mikor jelenik meg a következő albumod?
- Barcza Horváth József: Ezt a kérdést most a legjobbkor tetted fel, pont most készülök a következőre, kaptam is erre némi támogatást az NKA-tól, valószínűleg még az idén meg fog jelenni.
- MagyarJazz: Elárulnál néhány részletet (titkot) az előkészületben lévő lemezedről?
- Barcza Horváth József: Az új lemezem anyagát, koncepcióját régóta érlelgetem, és még folyamatban van a dalírás, hangszerelés.
Más típusú anyag lesz, mint az előző lemezem, kevésbé improvizatív, inkább előre megírt, mai elektronikus zenei hangzások, fontos szerepet fognak játszani, de nyilván akusztikus hangszerek is lesznek, többet fogok basszusgitározni, mint az előző lemezemen...Egyenlőre ennyi látszik, de még alakul....
- MagyarJazz.: Nem idetartozó kérdés, de mindenkitől megkérdezem, mert a jazz-zenészeket érinti, vita is kialakult miatta: milyen nevet adnátok a Máté Péter-díjnak és miért épp azt?
- Barcza Horváth József: Én Zoller Attiláról nevezném el a díjat, de meg kell jegyeznem, hogy ez a díj már mindenképpen veszített az értékéből sajnos. Szerintem pont az tette jelentőssé, hogy nem volt “műfajokra” osztva, hanem azt jelképezte, hogy aki ezt megkapja, az mintegy felülemelkedik ezeken a műfaji kereteken, és az egész magyar zenei kultúra közös teljesítményeként ismerik el. Azt gondolom, hogy nagyon nagy hibát követtek el, akik így döntöttek, és nem csak a könnyűzenészek, népzenészek, jazz-zenészek veszítettek ezen, de megkockáztatom, hogy a klasszikus zenészek is, mert szerintem így már a Liszt-díj is vesztett az értékéből.
Legközelebbi koncert: március 12. Szőke Nikoletta Quartet
Fotó: Irk Réka, Halász Gyula