
Az itt tárgyalásra kerülő lemez minapi Opus-béli bemutatókoncertjét követően, első dolgom volt beleolvasni Elemérnek a könyvben található három részes interjújába, hiszen magam is emlékeztem rá, hogy régi vágya volt ennek a különleges projektnek a megvalósítása. (Az említett könyv 50. oldalán erről részletesen beszél.)
Tudni kell, hogy Elemér évtizedek óta rajongója Pat Metheny művészetének, hiszen személyes barátság is kialakult kettőjük között. Mindez 1998-ban indult, amikor Pat egyik koncertje után a Long Jazz Klubban jammelt a Trio Midnighttal. De a folytatás még fényesebb volt, hiszen 2000-ben a Magyar Rádió jazzgitár-tehetségkutató versenyén Metheny a zsűri díszelnöke, majd a gálakoncert sztárvendége volt. Ez utóbbin a Budapest Kongresszusi Központban Egri János és Balázs Elemér kísérhették a világhírű gitárost! Két évvel később pedig, a Margit-szigeti koncertjét követően a Bárka Színházban rendezett jam session alkalmával ismét Elemér kísérhette. Azóta is baráti kapcsolatban vannak.
A most megjelent lemez előzményéhez tartozik, hogy 1980-ben az ECM kiadó vezetője, a kiváló szimattal bíró Manfred Eicher készített egy dupla albumot „80/81” címmel a következő „világbajnok” felállásban: Dewey Redman és Michael Brecker tenorszaxofon, Pat Metheny gitár, Charlie Haden bőgő és Jack DeJohnette dobok. Nos, ennek hangzásvilága annyira magával ragadta Elemért, hogy erre a „mintára” maga is egy ilyen felállású kvintettet szervezett. Ebben Makovics Dénes és Lakatos Ablakos Dezső volt a két tenoros, Juhász Gábor gitározott és Barcza-Horváth Józsi bőgőzött. Szóval ez a projekt már évtizedekkel ezelőtt elindult. Akkoriban a Metheny-féle lemez darabjait, valamint ehhez a koncepcióhoz illeszkedő saját kompozíciókat játszottak. A jó fogadtatásra talált zenei megoldás arra ösztönözte Elemért, hogy búvópatak-szerűen folytassa éveken át újabb muzsikusokkal (Gadó Gábor, Zana Zoli, Bacsó Kristóf – a fix pontok Elemér és Barcza-Horváth Józsi voltak.)
És így érkeztünk el napjainkig. 2025 októberében a Tom Tom Stúdióban végre rögzítésre került a régen vágyott projekt, azaz a példaképnek tekintett zongora nélküli, két tenoros Pat Metheny Group koncepciója szerint az Elemér által igen nagyra tartott Ornette Coleman kompozícióinak feldolgozásával. Nem csoda, hiszen a free jazz megteremtésében döntő szerepet játszó Coleman óriási hatással volt (és van) az utána következő jazznemzedékekre.
Érdekes, hogy Elemér a lemezre felvett Ornette szerzemények nagy részét az 1985-ben Song X címmel megjelent – Ornette-nek Pat Metheny-vel készített albumáról vette (Mob Job, Kathelin Gray, Trigonometry és The Vail). Ezen Haden és Jack DeJohnette képezte a ritmustandemet, de Ornette fia Denardo is közreműködött ritmushangszerekkel és dobon. Két további darab jóval korábbról származott: a „Broadway Blues” az 1968-as New York Is Now! c. albumról (ezen a két tenoros Ornette és Dewey Redman voltak, a ritmust pedig a két Coltrane „árva”, Jimmy Garrison és Elvin Jones biztosította.) Valamennyi közül a „Birdfood” a legkorábbi, ez Ornette 1958-as Change of the Century c. Atlantic albumán hangzott el Don Cherry, Charlie Haden és Billy Higgins előadásában.
Az albumról írni azért élvezet számomra, mivel – amint említettem már – volt szerencsém ott lenni az Opusban a lemezbemutató koncerten. Már itt elsütöm gyakori „szlogenemet”, mely szerint „az élő zenét semmi sem pótolja”. Ezt már csak azzal is bizonyíthatom, hogy a lemez hossza 52 perc, a koncerten pedig éppen a dupláját kapta a hat szerzemény, miközben a „Trigonometry” a lemezen két „take” formájában hangzik el. „Régóta vágytam egy ilyen jellegű lemez elkészítésére, és úgy éreztem, Ornette Coleman művei tökéletes alapot adnak hozzá. A free jazzben a szabadság a lényeg, ugyanakkor a szabadság keretein belül is fontos a megfelelő kifejezés. Hallatszik a zenében, ha valaki őszintén, mélyen és rendszerben közvetíti mondanivalóját. A felvételnél erre törekedtünk. Ez a legfontosabb mind a zenészek, mind a közönség számára.” – vallja Elemér a lemezborítón.
A „búvópatak” tehát ismét a felszínre bukkant, de ezúttal már otthonunkban is megszólaltathatjuk... A két tenoros (Bacsó Kristóf és Zana Zoltán) már évekkel ezelőtt is örömmel vállalt szerepet ebben a projektben, őket nem kell bemutatni, hiszen – ez a hazai jazz muzsikusi sors – számos formációban és stílusirányzatban otthonosak. Ugyanez mondható el a bőgős Lakatos Pecek Krisztiánról is, aki a magyar jazzszcéna kiemelkedő képviselője, és Elemér partnere már évek óta. Vehemens játéka, bravúros szólói mind a koncertjein, mind lemezfelvételein is elbűvölik a hallgatót.
A gitáros ezúttal a sok éven át Nyugat-Európában (Dánia, Hollandia, Ausztria) dolgozó Fenyvesi Márton lett. Ideális választás, teszem hozzá. Művészetében egyedi módon egyesíti a hagyományos jazz-soundot, a klasszikus gitárjátékot és az elektronikus zenei irányzatok eszköztárát. A „saját hang”, a csak rá jellemző dallam- és ritmikai nyelv használata, a klisék elkerülése teszi személyessé Marci zenei megnyilvánulását. A rögzített zenei anyag keverése és mastering munkálatai is bizonyítják kiemelkedő hangmérnöki szakértelmét...
Az egész nagyszerű produkció kitalálója, spiritusz rektora, a zenekar motorja, Balázs Elemér, kiváló dobos, zeneszerző, hangszerelő, szervező és ki tudja mi még a hazai jazz világában. (Szerénységére jellemző, hogy a közreműködő zenészek felsorolásában utolsóként tüntette fel saját nevét.)
A puritán, de igazán művészi lemezborító Mádai Balázs munkája.
Köszönet mindannyiuknak ezért a bátor kezdeményezésért és kíváncsian várjuk a folytatást!
BALÁZS ELEMÉR QUINTET: REMEMBERING 80/81 Dedicated to Ornette Coleman, Tom Tom Records
- Broadway Blues
- Mob Job
- Trigonometry Take 1
- Kathelin Gray
- Birdfood
- The Veil
- Trigonometry Take 2
Minden szám Ornette Coleman szerzeménye
Közreműködnek:
Bacsó Kristóf tenorszaxofon
Zana Zoltán tenorszaxofon
Fenyvesi Márton gitár
Lakatos Pecek nagybőgő
Balázs Elemér dobok