Hamarosan megjelenik a lemezajánlónk erről a lemezről, de előtte szerettük volna, ha egy kicsit a lemezkiadás hátterét is megismerhetik Olvasóink. Így nem a zenészeket kérdeztük a lemezről, hanem azt a vállalkozó kedvű menedzsert, aki producerként e magyar-angol koprodukció mögé állt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Megleptél, amikor 2023 őszén azzal jöttél haza Londonból, hogy lemezkészíttetésre adtad a fejed. Olyannyira megleptél, hogy csak most jutott eszembe megkérdezni, egyáltalán volt bármilyen előzetes tapasztalatod ebben a szakmában?
• Pallai Péter: Meg fogsz lepődni. Volt. Habár a „tapasztalat” szó kissé erős. 2004-ben annyira felvillanyozott az előző év őszén alakult Bolla Quartet zenéje, hogy kérdezősködni kezdtem, hajlandó lenne-e bármelyik lemezvállalat albumot készíteni vele? Nem voltak hajlandók. Bolla Gabi mindössze 15 éves volt, és érezhető Sonny Rollins hatással, de roppant karakteres játéka volt már akkor is. Én viszont nagyon belelkesedtem és tegyük hozzá, a kvartett másik három tagja se volt kutya. Cseke Gabi zongorázott, Oláh Zoli bőgőzött és szegény Mohay Andris dobolt. Kunyeráltam pénzt, mint ahogy az elmúlt 22 évben mást sem teszek, betettem a sajátomat is, de állami vagy pályázati pénzt nem kaptam, és így készítettünk egy magán kiadású stúdió albumot, The Way We Play címmel. Mindössze két példányom maradt belőle, de ma is szeretem hallgatni.

• IR / Jazz.hu: De ettől eltekintve, állítólag több más album születése körül is bábáskodtál. 
• Pallai Péter: Közvetett formában párszor. 
• IR / Jazz.hu: Ez mit jelent? 
• Pallai Péter: Például én hoztam össze Szőke Nikit a Gramy kiadóval, amelyik kiadta legelső albumát, a Golden Earring- Az én ötletem volt, hogy Dresch Misiék játsszanak együtt Archie Sheppel, és én kerestem meg Sheppet ezügyben. Aztán még megismerkedtem a tajvani lemezcégtulajdonos, Shu-Fang-Wanggal és felhívtam a figyelmét a Dresch Quartetre, Szabados Györgyre és a Délalföldi Szaxofonegyüttesre. Ezt követően mindegyikükkel kiadott egy-egy albumot Angliában. 
• IR / Jazz.hu: De jómagad csak két évvel ezelőtt éreztél megint kísértést lemezkészíttetésre? 
• Pallai Péter: Nem. Nagyon szerettem volna egy koncertalbumot összehozni Liane Carroll magyar triójával, jelesül Plutóval és Jeszenszky Gyurival, de Liane angliai szerződései ezt lehetetlenné tették.

• IR / Jazz.hu: Mi adta a lökést a jelenlegi esetben? 
• Pallai Péter: A lelkesedés, a meggondolatlanságom és a hihetetlen szerencsém. 
• IR / Jazz.hu: Bővebben? 
• Pallai Péter: 2000 óta viszek magyar zenészeket Angliába. Először az ottani Magyar Intézet jazz kurátoraként, majd 2009-től az akkor még nem csak állami támogatással, de bőkezű magántámogatókkal is rendelkező Harmónia Jazzműhely égisze alatt. Akkor jött létre ez a „zenész cserekereskedelmi” akció a legendás londoni 606 Club és a Harmónia Jazzműhely között, melynek keretében manapság évente négy brit szólista jön hozzánk, az itteni jazzvilág krémjével játszani és négy magyar megy oda, azonos feltételekkel. Így került sor nagyszerű zongoristánk, Szabó Dani londoni koncertjére, ahol az angol sztár-szaxofonossal, Iain Ballamyvel, a bőgős Misha Mullov-Abbadóval, a világhírű karmester fiával és a fantasztikus dobossal, Winston Clifforddal került össze. Egy szűk másfél órás próbát követően, ez a négy zenész, aki így soha nem játszott együtt azelőtt, olyan fergeteges koncertet produkált, mintha legalább egy évtized közös munkája állt volna mögöttük. Hihetetlen élmény volt és a végén csak így kibuggyant belőlem, hogy ezt a Budapest Jazz Clubban meg kellene ismételni. Ott és akkor eszembe se jutott, hogy a szokásos egy angol szólista helyett három zenészt kellene áthozatni és fizetni. Aztán még rátettem egy lapáttal, amikor hozzátettem, hogy ebből koncertalbumot is kellene készíteni. A zenészek olyan lelkesek voltak, hogy amikor később – a szó átvitt értelmében – kijózanodtam, már nem tudtam volna visszatáncolni.

• IR / Jazz.hu: Megosztanád a nyilvánossággal, hogy miként vágtad ki magad ebből a magad gyártotta kelepcéből? 
• Pallai Péter: Eddig a lelkesedésről és a meggondolatlanságról beszéltem, de itt jön be a szerencse.
  A menyem öccse, akivel nagyon kedveljük egymást, Londonban hangmérnök, és nem is akármilyen. Ráadásul amatőr altszaxofonos és jazzbolond. A BBC TV számára ő csinálta az élő hangfelvételt a királynő temetése és a koronázás alkalmával is. Amikor elmondtam neki, hogy miben sántikálok, azonnal felajánlotta, hogy átjön feleségestől, ugyanis a párja is hangmérnök és megcsinálják a koncertfelvételt (Recording Engineer: Chris Kalcov, Assistant Engineer: Jess Camilleri, FOH Engineer: Boldizsár Baffia). Kérdeztem, mennyiért? Mondta, hogy ingyen, mert akkor átjönnek, nálunk laknak és turistáskodnak is egy kicsit. Egyébként is nagyon lelkesedtek a projektért. Nem hittem a fülemnek. Hozzátette, hogy a masteringért már fizetni kell majd, mert azt Londonban fogja csinálni, saját munkaidejében. Őszintén szólva, nagyon baráti árat kért azért is. Jazzkörökben egy lánclevéllel koldultam, melynek eredményeként összejött a pénz a masteringre, ráadásul a BJC részéről Bóna Laci felajánlotta az aznap esti jegybevétel egészét. Ők voltak, akikre a lelkesedésem átragadt és segítettek a megvalósításban: Dr. Bartucz Sarolta, Békés Erzsébet, Bognár Péter, Both Vilmos, Budapest Jazz Club, Dr. Czudar Sándor, Pásztor György, Rácz Attila, Rácz Tibor, Szászné Erényi Ágnes, Szecskay Ügyvédi Iroda, Dr. Szűts Tamás, Tóth László, Wallner György, Wäring Zsuzsa, Zombori Vera.

 A lemez borítója. A fenti képen látható: Péter Pallai, Chris Kalcov, Jess Camilleri és Baffia Boldizsár.

• IR / Jazz.hu: Miért nem pályáztál? 
• Pallai Péter: Egyrészt nem voltam benne biztos, hogy három, vagy akár, mint ahogy adódott, két angol résztvevővel eredményes lett volna-e a pályázat, másrészt elfelejtettem említeni egy másik rossz tulajdonságomat, hogy iszonyatosan türelmetlen vagyok. Míg egy pályázat lefut, eredményt hirdetnek és esetleg kiderül, hogy nem is nyertem, addigra iszonyatosan sok idő elmegy és a résztvevőkben elhalványul a lelkesedésnek még az emléke is. Addig kellett ütni a vasat amíg meleg.

• IR / Jazz.hu: Honnan szerezted a többi pénzt? 
• Pallai Péter: Például tőled is. 
• IR / Jazz.hu: Ne viccelj, egy fillért sem adtam. 
• Pallai Péter: Csak ingyen csináltad a borítótervezést és a grafikát. Ennek a piaci árát mindmáig nem mertem megkérdezni tőled. Mint ahogy Sztraka Feri, aki – hozzád hasonlóan – szintén ott csücsül a Harmónia Műhely Alapítvány kuratóriumában, ugyancsak ingyen fotózott.

• IR / Jazz.hu: Az albumot a Fonó adta ki. Nyilván az is pénzbe került. 
• Pallai Péter: Nyilván. 
• IR / Jazz.hu: És az is nyilvános, hogy az honnan jött? 
• Pallai Péter: A lelkes, meggondolatlan, türelmetlen, de nagyon szerencsés balektől, akitől ennek ellenére sem vált el sokat szenvedett és nagyon szeretett felesége.

Ezekután ér meghallgatni ezt a magánkezdeményezésből indult fantasztikus albumot. Az első videóban néhány életkép is megjelenik a lemezfelvételről: