A majdnem 20 napos ünnep kiállításmegnyitóval indul, majd Victor Wooten nagykoncerttel zár. Közben megannyi külföldi előadó érkezik Magyarországra, és közülük lesz olyan is, aki magyar jazz-zenészekkel fog játszani.
Kleb Attilát, a főszervezőt kérdezem az előző évek tapasztalatairól és a 2024-es munkájáról.
- Irk Réka / Jazz.hu: Mióta és miért szereted a jazzt? Rugaszkodjunk el a fesztiváltól egy kicsit. Melyik irány, ami számodra a legkedveltebb?
- Kleb Attila: A ’80-as évek derekán kezdtem el fotósként dolgozni, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy akkoriban szinte az összes ideérkező világsztár koncertjét fotózhattam. A rendszerváltás közeledtével kezdtek özönleni hozzánk a legnagyobb sztárok, műfajtól függetlenül. Ma már szinte szürreális belegondolni, hogy abban az időben a jazz nagyjai megtöltötték a hajdani Budapest Sportcsarnokot, ami – ha jól emlékszem – kb. tízezer férőhelyes volt. Nagy hatással volt rám Miles Davis első budapesti koncertje 1989-ben, amit fotóztam is. Másfél évre rá, 1991-ben visszatért és a koncert plakátja egy általam készített fotó volt, aminek köszönhetően találkozhattam is vele. Kincsként őrzöm a dedikált fotót és a lemezt, amire még rajzolt is. Szintén ’91-es történet, hogy Pat Metheny-t a BS-beli koncertje után a szervezők levitték a Merlin Jazz Clubba, ahol legalább másfél órán keresztül örömzenélt Balázs Elemérékkel (az interjú végén még több régi fotó is látható Kleb Attilától - a szerk.). Számomra ez sokkal meghatározóbb és nagyobb élmény volt, mint a rendes koncert. A következő löket, ami már végképp a jazz iránti elköteleződés felé „taszított”, az Esbjörn Svensson Trio (E.S.T.) volt.
Egyébként zeneileg elég mindenevő vagyok. Nagyon szeretem a ’60-as évek klasszikus rockzenéjét, a Pink Floydot, Joni Mitchellt, hallgatok klasszikusokat és kortárs zenét is. Vivaldit, Mozartot, Bachot, Philip Glasst, Agnes Obelt. Hosszú a sor, most elsőre ők jutottak eszembe. Többnyire helyzet- és hangulatfüggő, hogy épp mit hallgatok. Jazzből is a nagy klasszikusok állnak hozzám a legközelebb. Miles, Coltrane, Monk, ... Ugyanakkor nagyon kedvelem a skandináv jazzt és szívemhez nagyon közel áll Anouar Brahem zenéje is.
Igyekszem minél több koncertre eljutni itthon is, mert fontosnak tartom követni a hazai jazz alakulását. Azt hiszem, csodálatos időszakban vagyunk, hiszen a nagy „öregek” szárnyalnak, erős a középgeneráció és felnövőben van egy rendkívül tehetséges, friss gondolkodású fiatal csapat, akik egyértelműen a jövőt képviselik. Jelen kell lenni, képben kell lenni.
- Irk Réka / Jazz.hu: A GetCloser rendezvényeivel kezdted a jazz-szervezést. Mikor volt az első koncert, amit megvalósítottál? És milyen helyzetbe csöppentél bele a szervezéssel?
- Kleb Attila: 2014-ben szerveztük az első koncertet. Ez a GFS Trio volt, azaz Trilok Gurtu, Paolo Fresu és Omar Sosa. Fantasztikus koncert volt, ugyanakkor minden létező hibát elkövettünk, amit csak lehetett. Persze ez nem csoda, hiszen semmi tapasztalatunk nem volt. Azóta tudjuk, hogy az Akvárium hiába jó hely, de nem jazz helyszín, ahogy azt is, hogy a jazz közönsége ülni szeret. Sok év tapasztalata megtanított arra, hogy a műfajnak helyszínei vannak, a közönséget csak „erővel” vagy nagyon különleges produkcióval lehet beterelni olyan helyre, ami számukra idegen közeg.
- Irk Réka / Jazz.hu: Szervezés közben kívül tudod hagyni a saját ízlésedet? Mennyire közönségigény az, ahogy kiválasztod az ide érkező jazz-zenészeket?
- Kleb Attila: Fotósként is és szervezőként is igyekszem olyan munkákat vállalni, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni. Máshogy nem látom értelmét. Fotósként ezt az elmúlt 38 évben szinte 100%-ban sikerült megvalósítanom. Sosem vállaltam olyan munkát, amit később megbántam volna. Koncertszervezőként ez nehezebb, mivel az én zenei ízlésem nem biztos, hogy azonos a közönségével. Kicsit csúnya kifejezés, de a fellépő zenekar egyfajta árucikk, amit el kell tudni adni. Idehaza nagyon szűk a vevőkör, ráadásul domináns részük erősen konzervatív is, nem kellően nyitott az újra. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen itthon nem volt idáig klasszikus értelemben vett jazz adó, a munka mellett meg nehezen várható el, hogy keresgéljenek, vadásszanak új hangokat a streaming erdejében. A műfaj idehaza szürkezónában van. Se nem klasszikus- se nem popzene. Valami van, de nem ismerjük. Közben nem messze tőlünk, Varsóban már Jazz Múzeumot terveznek. Természetesen igyekszem úgy válogatni, hogy főleg olyanokat hozzunk, akiket szeretek, hiszen a jó koncertélmény elérésért nagyon fontos a személyes kapcsolat, a szeretet, a törődés is. Időnként be kell vállalni olyan produkciók megszervezését, amit magamtól biztos nem hallgatnék, de ezek azok, amik garantált sikerek és ezeknek köszönhetően tudunk elhozni olyan fellépőket, akik itthon még nem ismertek kellően, ugyanakkor nagyon értékesnek tartjuk őket.
- IR / Jazz.hu: A Covid alatt minden leállt, a jazzélet is. Ekkor jó pár koncertedet törölni kellett. Mennyire bizonytalanított el ez az időszak a szervezésben, amikor ráadásul mögötted nem állt egy állami szervezet, ami a kieső bevételeket pótolhatta?
- KA: Kegyetlen időszak volt, nem csak nekünk, hanem szinte az egész szakmának, az összes előadóművésznek. Mindenkinek, aki nem volt alkalmazott valamilyen nagy cégnél vagy az államnál. Gyalázatos, ahogy cserben hagyták ezt a közeget. Rengeteget beszélgettem külföldi szervezőkkel, zenészekkel. Mindenhol segítette őket az állam, csak itt nem. Döbbenetes szám, de pl. Ausztriában az állam a COVID előtti év árbevételének a 80%-át folyósította a szervezőknek, a kluboknak és a zenészeknek is. Itthon ez a szám NULLA volt, úgy, hogy még adókedvezményt sem kaptunk. Mindent ugyanúgy fizetni kellett, miközben törvényileg betiltották a működésünket. 2014-től a pandémiás lezárásig úgy dolgoztunk, hogy soha semmilyen támogatást nem kaptunk. Ráadásul a jazz sajnos nem tömegeket megmozgató műfaj, így nem, hogy egy fillért nem kerestünk ebben az időszakban, a rengeteg munkán kívül még annál is több pénzt öltünk a koncertek szervezésébe, mert hittünk abban, hogy fontos, amit csinálunk. Ha nincs ez az erős hit, akkor most nem interjúznánk a fesztiválról. Hiszek abban, hogy szükség van a valódi értékekre, hogy fontos, amit csinálunk. Ezért is mondom mindenhol, hogy össze kell fognunk, mert együtt tudunk igazán erősek lenni, eredményeket elérni.
- IR / Jazz.hu: Mióta készültél arra, sőt, egyáltalán készültél-e arra, hogy jazzfesztivált hozzál létre Budapesten? Mi változott 2022-ben vagy a megelőző évben (mikor elkezdted tervezni), hogy megvalósításra került?
- KA: 2021 volt a pandémia utáni részleges újraindulás éve. Rengeteg álmatlan éjszakáim egyikén született az ötlet, hogy próbáljunk meg nagyobban gondolkozni. Reggel úgy keltem, hogy vágjunk bele, próbáljunk meg egy igazán nagy és színes, sok helyszínt összefogó fesztivált megvalósítani. Ez valamikor november második felében volt. Mivel az év vége már szervezés szempontjából használhatatlan időszak, így 2022 január elején indítottuk be a rakétákat. Gyakorlatilag néhány hét alatt összeraktuk az egész fesztivál programját. Példaértékű volt, ahogy a csatlakozó helyszínek többsége hozzáállt az egészhez. Természetesen voltak gyerekbetegségei, de mégis egy sikeres fesztivált valósítottunk meg, amihez egyből sikerült az NKA-tól és a Fővárostól is támogatást szereznünk.
- IR / Jazz.hu: Egy csapat áll melletted, akik segítenek. De pontosan miben segítenek és kik ők?
- KA: A 2023-as, második Jazzfest Budapestre összeállt egy kiváló zenészekből álló kurátori csapat: Borbély Mihály, Lukács Miklós, Mogyoró Kornél, Mózes Tamara és Oláh Krisztián. Minden kurátornak volt egy helyszíne, ahová ő hívta meg a fellépőket. A nemzetközi részt, értem ezen a kevésbé ismert fellépőket pedig közösen egyeztetve válogattuk. A nagy helyszínek világsztár fellépői és az egész fesztivál összefogása az én feladatom. Az idei fesztiválon Tamara nem dolgozott velünk, viszont a jövő évtől Gyémánt Bálint is csatlakozik a csapathoz. Azon kívül, hogy mind kiváló zenészek, csodálatos és kreatív emberek is. Fantasztikus élmény együtt dolgozni, gondolkozni, ötletelni velük. Nagyon pontos, ahogy feltetted a kérdést. Mind egymás mellett állunk, együtt haladunk előre az elképzeléseink, terveink mentén. Úgy érzem, nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk és nagyon jó hatással vagyunk egymásra. Ha valakinek támad egy izgalmas ötlete, mindenki azon dolgozik, hogy azt sikeresen megvalósíthassuk. Gyakran fordul elő, hogy az ötletek újabb ötleteket szülnek. Teljesen demokratikusan működünk, mindenkinek szabad keze van a helyszínek programjának összeállításban. Persze a kereteket meghatározzuk. Mivel én nem vagyok zenész, soha nem is tanultam, időnként előjövök agyamentnek tűnő ötletekkel. Van, amire azt mondják, hogy „na ülj vissza”, de szerencsére egyre több olyan van, amit a többiek is jónak tartanak. A fesztivál programjában résztvevő helyszínek vezetőivel is hasonlóan kiváló a kapcsolat, ők is kreatívan, partnerként állnak mindenhez.
- IR / Jazz.hu: Úgy látom, lesznek olyan helyszínek, ahol eddig is volt rendszeresen jazz-zene, de néhány új helyszín is bekapcsolódik, ahol valaha régen voltak jazzestek, de időközben eltűntek. Ahol rendszeresen vannak jazzkoncertek, ott volt beleszólásotok a fesztivál alatt fellépő zenekarokba?
- KA: A Fonó programját Borbély Mihály és a hely szervezője, Móra Gabi, a Jedermannét Lukács Miklós és Boskovics Gábor állította össze. Két újonnan csatlakozott helyszínünk közül Mogyoró Kornél a MagNet Közösségi Házba enyhén progresszívebb koncerteket visz, Oláh Krisztián pedig a Premier KultCaféba egy, az improvizációkra épülő sorozatot állított össze. Több nemzet kulturális intézete is támogatja a fesztivált, az általuk delegált zenekarok egy része is itt koncertezik majd. A Premier KultCafé kifejezetten az akusztikus produkciók részére ideális színpad. Van több helyszínünk, amiknek karakteres zenei arculata van, mint pl. a Lumennek. Ők saját maguk szervezik a fellépőket, persze velünk is egyeztetve. Az IF-ben is egy zenész törzsgárda mozog, Hofitól azt kértük, hogy belőlük válogatva, különleges programot állítson össze, lehetőleg olyat, ami nem megszokott. Az egész fesztivál alatt igyekszünk a lehetőségekhez mérten minél több különleges koncertet megvalósítani, olyanokat, amiket csak a fesztivál alatt hallhat a közönség.
- IR / Jazz.hu: Négy szabadtéri helyszínt látok. Az egyik a tavalyi Városháza Park, ahol a Nemzetközi Jazznapra összeállított Gálát elmosta az eső, a másik a Bakáts tér, a harmadik pedig a Józsefvárosi Jazzfesztivál helyszíne. Ez utóbbi esőtől védett, de idén készültök a változékony időjárásra, hogy mindenképpen meg tudjátok tartani az ünnepi rendezvényt?
Van még egy meglepetés koncert a fesztivál második napján, ráadásul kültéren, ami olyan korai, hogy talán lesz olyan jazz-zenész, aki akkor fog lefeküdni, mikor elkezdődik, nemhogy felkelni. Erről is mondanál néhány szót? - KA: Pontosítanom kell, összesen öt szabadtéri helyszínünk lesz. Ezek a koncertek mind ingyenesek.
A fesztivált április 27-én egy hajnali napfelkelte koncerttel indítjuk a Filozófusok Kertjében. Ezen a kurátorok, azaz Borbély Misi, Lukács Miki, Mogyoró Kornél és Oláh Krisztián fog zenélni miközben felbukkan a napkorong a város felett. Jó idő lesz! :-) Erre az alkalomra készül egy rövid, improvizatív kompozíció, amit szeretnénk, ha a következő években mindig egy általunk felkért zenész tovább gondolna. A koncert többi része is alapvetően improvizáció lesz, amit a hely és az idő fog alakítani. Tavaly a Madách téren ünnepeltük a jazznapot, ahol előző nap a táncnap ünnepe zajlott. A színpadot is ők intézték, így sajnos mi is a helyszínen szembesültünk azzal, hogy nincs teteje. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a program közepén megérkezett az eső. Idén átköltözünk a Városháza Parkba, ahol rendes, fedett színpadunk lesz. Május 4-én Barabás Lőrinc egy Bakáts téri erkélyről zenél majd, majd 10-én a Rákóczi téren három zenekar követi egymást, a Nagy Emma Quintet, Ajtai Péter Mingus! Mingus! Mingus! programja, majd az estet Lisztes Jenő triója zárja Roby Lakatos vendégszereplésével. Ezt a programot eredetileg a Mikszáth térre terveztük, azonban amikor realizálódott Roby szereplése, át kellett helyeznünk egy nagyobb befogadóképességű helyre. Az ötödik szabadtéri helyszínünk 12-én a Liszt Ferenc tér, a Zeneakadémia előtt, ahol a diákok képviseletében Péch Lóránt Trió kezd, majd a tanárok színeiben Borbély Mihály, valamint Zoltán „Batyu” és Lőrinszky Attila táncoltatja meg a várhatóan turistákkal teli közönséget.
- Irk Réka / Jazz.hu: A Nemzetközi Jazznap eseményei ingyenesek? Mit takar az aznap esti EU Night a Merlin Színházban?
- Kleb Attila: Ahogy előbb említettem, az összes szabadtéri rendezvényünk ingyenes lesz, így a jazznapi is. Herbie Hancocknak és az UNESCO-nak köszönhetően 2011 óta minden év április 30-a a jazz ünnepe. Mi is minden évben igyekszünk méltó módon megünnepelni a műfajt ezen a napon (is). Idén lesz norvég és cseh fellépőnk, majd egy különleges gálaesttel zárjuk az ünnepséget. Ez egy igazi all star zenekar koncertje lesz, hiszen együtt zenél majd Borbély Mihály, Csízi László, Gyémánt Bálint, Mogyoró Kornél, Orbán György és Oláh Krisztián, valamint csatlakozik hozzájuk a Romengo világhírű énekese, Lakatos Mónika is. Másnap, május 1-jén ünnepeljük az Európai Unióhoz csatlakozásunk 20. évfordulóját. Lukács Miki ötletéből kiindulva fordulunk rá erre az ünnepre egy éjszakai különleges koncerttel. 23:30-kor kezdünk a Merlin Színházban a SUB.LAB.PRO táncosaival, majd Snétberger Ferenc szólóját hallhatjuk. Pontban éjfélkor különleges hangszerelésben felcsendül az EU himnusza, az Örömóda. Ezt egy ősbemutató követi. Felkértük Oláh Krisztiánt, hogy komponáljon valami különlegeset erre az alkalomra. Krisztián mert nagyot álmodni, egy 27 szereplős mű bemutatójára kerül sor. Részt vesznek benne klasszikus- és jazz-zenészek, valamint egy kórus is.
- Irk Réka / Jazz.hu: Idén újdonságnak látom, hogy több külföldi zenészt magyar jazz-zenészekkel közös produkcióba állítottatok össze. Szerintem ez nagyon pozitív fejlemény, mert ez a legegyszerűbb módja, hogy a nemzetközi kooperáció elinduljon. Általában ismerik a formáció tagjai egymást? Ha nem, akkor ki és hogyan döntötte el, hogy milyen formációval hangozna jól egy külföldi előadó?
- Kleb Attila: Ez egyáltalán nem újdonság, hiszen már az első, 2022-ben megrendezett fesztiválunkon is volt 14 olyan koncert, ahol hazai és külföldi zenészek együtt léptek fel. Tavaly csak 8 ilyen koncertet tudtunk összehozni, de erre folyamatosan törekszünk, hiszen a jazzben többek között az a csodálatos, hogy nincsenek nyelvi határai. A tavalyi, második fesztiválnak már olyan pozitív, nemzetközi visszhangja volt, hogy az idei fesztiválra már úgy tudtunk tárgyalni a fellépőkkel, hogy együtt is kell zenéljenek hazai zenészekkel. Természetesen ez is csak úgy tud jól működni, ha közösen gondolkozunk. A külföldi fellépőktől azt kértük, hogy mondják meg, milyen hangszert látnának szívesen a zenekarukban vendégként. Ezt követően a kurátori csapat, megnézve, meghallgatva a külföldi zenekar anyagát, javaslatokat tett a lehetséges vendégekre, akik közül szabadon választhattak. Miután összekapcsoltam őket, már közösen terveznek, dolgoznak. Csodálatosak ezek a találkozások. A norvég Kjetil Mulelid Trio és Bacsó Kristóf ugyan még csak az online térben találkoztak, de már olyan erős köztük a kémia, hogy közös turnét terveznek.
A fesztivállal két év alatt rengeteg eredményt értünk el. Számos nagy fesztivál keresett meg bennünket, hogy legyünk partnerek, legyen köztünk művészcsere. Ennek köszönhetően számos magyar zenész, zenekar mutatkozhat be idén olyan fesztiválokon, ahol eddig még magyar fellépő nem juthatott színpadra. Az interjú elején beszéltem az összefogás fontosságáról. Ezek is mind ezt erősítik. Ha együtt és nem egymás ellen dolgozunk, akkor tényleg fantasztikus eredményeket lehet elérni, nagyon komoly lehetőségeket lehet teremteni a műfaj hazai kiválóságainak. Ehhez persze szükség van arra is, hogy a kulturális kormányzat és a privát mecenatúra is felfedezze magának azt a kincset, ami itt van a köreinkben, ami kiváló kulturális exportcikk lehet, hiszen a magyar jazz-zenészek akarva-akaratlanul is a zenéjükben hordozzák a gyökereiket. Legyen az cigány, zsidó, erdélyi, balkáni, sváb, bármi. Az ott van legbelül és megszólal a színpadon, bárki mellett is játszik. Épp ezért hoztuk létre a fesztivál alapítványát is, hogy a cégek és a magánszemélyek részére könnyebbé tegyük a támogatást.
- Irk Réka / Jazz.hu: Vannak ismertebb és kevésbé ismert külföldi előadók. Lesz olyan, aki talán mindegyik Jazzfest Budapesten fellépett már. A nagytermes külföldi koncerteket te válogattad össze? Mi alapján döntöttél az egyes fellépők mellett?
- Kleb Attila: Arra a külföldi és a hazai fellépők esetében is figyelünk, hogy egymást követő két évben ugyanaz a formáció ne lépjen fel a fesztivál programjában. Idén mindössze három olyan külföldi fellépőnk van, aki szerepelt a tavalyi programban. Azonban mindhárman teljesen más produkcióval lesznek jelen. Tavaly csodálatos szóló koncertet adott Bugge Wesseltoft, aki idén az E.S.T. ritmusszekciójával alkotott Rymdennel lesz jelen. Szerintem ez a zenekar az egyik fontos utat mutatja a jazz jövője szempontjából. Gary Husband is másodszor lép fel a fesztiválon. Tavaly a vietnámi származású gitáros zsenivel, Nguyên Lê-vel adott koncertet, majd csatlakozott az Ávéd János, Dés András, Fenyvesi Márton és Lukács Miklós alkotta zenekarhoz egy szabad improvizációs örömzenélésre. Gary két hangszeren, dobon és zongorán is fantasztikusan játszó zenész. Nekünk is van egy Tálas Áronunk, aki ugyanezen a két hangszeren remekel. Adta magát az ötlet, hogy hozzuk össze őket egy színpadra, egy közös zenélésre. Nagyon várom! A harmadik pedig a szárd Enzo Favata barátom, aki szintén fesztivál alapító és igazgató. Vele kiváló kapcsolat alakult ki, a tavalyi közös zenélésnek köszönhetően meghívta a saját fesztiváljára Lukács Mikit. Enzo tavaly a saját zenekarával lépett fel nálunk, idén viszont egy nagyon különleges produkció vendége lesz. Szárd tenoresek (pásztorok, akik polifonikusan, négy szólamban énekelnek) társaságában szólaltatja meg a szaxofont. Idén a Borbély Mihállyal kiegészülő Dresch Quartettel megyünk a fesztiváljára. Bízom benne, hogy ez is hagyománnyá válik és minden évben delegálhatunk egy zenekart.
Már említettem, a nagy koncerteket én válogatom és szervezem. Ez egy közös megállapodás, hiszen erre a területre a csapatból nekem van rálátásom és kapcsolatrendszerem.
Idén egyrészt a csatlakozás évfordulója miatt, másrészt pedig azért, mert mostanában ezen a kontinensen sokkal több izgalmas dolog történik, az európai jazzre helyezzük a hangsúlyt, ezáltal sokkal kevesebb úgynevezett headliner lesz a programban.
A tavalyi fesztiválnak úgy futottunk neki, hogy fogalmunk sem volt, mennyiből gazdálkodhatunk. Az NKA annyira későn írta ki a fesztiválokra vonatkozó pályázatot, hogy a beadási határidő valamikor a fesztivál közepén volt. Az eredményt júliusban tudtuk meg. Hogy a költségvetésünk ne boruljon fel, muszáj volt a fesztivál ideje alatt keresnem két olyan előadót, aki headliner és garantáltan megtölti az Erkel Színházat. Így sikerült gyorsan megállapodnom Victor Wooten és Mario Biondi koncertjéről. Ennek a két koncertnek köszönhető, hogy mindenkit időben ki tudtunk fizetni.
Ők már adottak voltak tavaly óta. Ilyenkor csak olyan fellépő jöhet szóba, aki épp erre turnézik. Különben megfizethetetlen számunkra idehozni őket egy fellépésre. Minimum kétszeres költség. Sajnos annyira elszabadultak az árak és a forint árfolyama sem nekünk kedvez, hogy már egy sima turné-koncert is 1,5-2-szer annyiba kerül, mint pár éve. Nem csak a fellépti díjakról beszélek, hanem a terembérletről, a szállásról, az étkezésről is. Elképesztően nehéz megfizethető sávban tartani a jegyárakat. Egyszer érdemes lenne a háttérről beszélgetni, hogy mi mindent kell azért fel- és bevállalni, hogy a jegyárakat minimalizálni tudjuk. Az egész koncertszervezés idehaza, olyan, mint egy hazárdjáték vagy oroszrulett. A jazzre ez különösen igaz. Az egy dolog, hogy sem a kurátorok, sem én, mint főszervező, sofőr, fotós, stage manager, road stb. nem pénzért dolgozunk, de ettől még ki kell fizetnünk a fellépőket, a technikusokat, a termeket, a szállást, a hangszerbérlést, a hirdetést stb.
- Irk Réka / Jazz.hu: A sok remek koncert közül (összesen 74 és még lesz néhány), ha csak egyet választhatsz, melyik lenne az?
- Kleb Attila: Ez a legnehezebb kérdés mind közül. Ez olyan, mintha megkérdeznéd, hogy melyik gyermekemet szeretem jobban. Nincs válasz, mert nem lehet választani. Mind egyformán fontos, az összes koncert valahol a gyerekem, a gyerekünk. Sokkal fontosabb, hogy a közönség válasszon, hogy a közönség szeresse őket, és bízzon bennünk, a szervezőkben, kurátorokban, hogy ami a programba kerül, az jó. Azt meg kell hallgatni!
Kleb Attila fotója Miles Davisről, 1989
Kleb Attila fotója Pat Methenyről, 1991
Kleb Attila fotója Pat Methenyről, 1991
Kleb Attila fotója Pat Methenyről, 1991
Kleb Attila fotója Pat Methenyről, 1991
Fotó: Somogyvári Péter, Kleb Attila