A Grenadilla című CD-ről eddig több pozitív kritika is megjelent, így a műsoron elhangzott szerzeményekhez igazán nem fűznék hozzá semmit, mert egy lemezfelvétel és egy élő zenei előadás össze nem hasonlítható. A közönséggel való párbeszédet, az „áramlást” a legjobb minőségű hangfelvétel sem helyettesíti hangulatában. Így történt ezúttal is.

Borbély Mihály a combo vezetője bevezetőjében az együttes történetét vázolta fel és bemutatta quartetjét. Ebben Szabó Dánielt Tálas Áron váltotta a zongoránál, míg a doboknál Baló István helyett G. Szabó Hunor lett a formáció tagja. A Borbély Műhely negyedik tagja/társalapítója pedig Horváth Balázs, aki nagybőgőn játszott. Szó esett a címadó Grenadilla-ról is, arról az afrikai fafajtáról, amelyből Borbély Mihály fafúvós hangszereinek a többsége készül. Ezeknek a kemény ébenfához hasonlítható fafajtából készült hangszereknek egészen egyedi tónusa ejtette igazán rabul az együttes vezetőjét.

A koncerten végig feszes ritmusú, dinamikus szerzemények hangzottak el és csak egy-egy lírai lassabb kompozíció, mint például az Élet szekerén, amit Weöres Sándor verse ihletett. Persze a modern jazz és a kortárs zene hatásai mellett a népzenei hatások is markánsan jelen voltak, mind ritmikában, mind hangszeres formában - tilinkó, dvojnice. Igazán lenyűgöző viszont Borbély Mihály tárogató és szopránszaxofon játéka volt. Tálas Áron kiegyensúlyozott játékát színesítette a preparált zongorajátéka. A ritmusszekcióban Horváth Balázs - bőgő és G. Szabó Hunor végig nagyon magas színvonalon, egyenrangú partnerként járultak hozzá a quartet kirobbanó sikeréhez. Igen, Magyarországon nagyon sok kiváló jazz-zenész van, de minőségben, megbízhatóságban, sokszínűségében, munkabírásában Borbély Mihály a legjobbak között van. Ez a tudás és hozzáállás a mindenkori zenésztársaira is jellemző.

Fotó:  Halász Gyula

Nagykanizsa, 2021. augusztus 27.