

Diana Krall alighanem az egyik legismertebb jazz-személyiségnek számít magyar földön, akit nemcsak a műfaj leginkább tájékozott hívei ismernek. Már több mint negyedszázada annak, hogy róla szóló írásokkal találkozhatunk, lemezei beszerezhetők és európai koncertkörútjai hazánkat is rendszeresen érintik. Ez a gyakorlat folytatódott idén ősszel is...
Akik valamennyire is követik a főváros gazdag jazzkínálatát észrevehették, hogy a Háló jazzklub egyike a legéletképesebb fórumoknak, hiszen immáron a harmadik színhelyen „üzemel” 17 év óta! Mi több, egyik-másik hónapban nem is egy, de két jazzkoncertet is rendeznek. Így volt ez októberben is.
Évente kétszer-háromszor ünnepi esemény számomra, amikor az utóbbi időben már nem változó felállásban játszó Pataj György Jazz Quintet koncertjeire látogathatok el. Utoljára január 31-én az Opusban, pénteken este pedig a Harmónia Jazzműhely rendezésében a BJC-ben élvezhettük autentikus hard-bop játékukat.
Nagy pörgés van mostanság Nagykanizsán a jazz területén. Egymást érik a koncertek, örömzenék, filmvetítés és előadás a jazzről. A Kanizsa Big Band egy hónap alatt két koncertet is adott. Az utóbbi koncert vendég fellépője Párniczky András jazzgitáros, zeneszerző, hangszerelő, tanár a NIGUN és a Párniczky Quartet vezetője volt. Az október 11-én tartott koncertnek ezúttal is a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó adott helyet, ahol alkalmi jazzfotó kiállítás fogadta a koncertre érkezőket.
Aki követi az Opus műsorkínálatát, az tudhatja, hogy ebben az évadban a MAO különféle felállású kamaraegyütteseinek Legendás albumok sorozatában korai Blue Note albumokat vesznek górcső alá... Most egy világviszonylatban is kevésbé ismert amerikai gitáros 1953-ban megjelent albumát „rekonstruálták” fenomenális „kivitelezésben”.
A jazzre járó jónép már régen megszokhatta, hogy érdemes Érdre látogatnia minden év szeptemberében. Az Érdi Jazz Fesztivál szívós aknamunkával a legjobb magyarországi jazzfesziválok közé küzdötte fel magát, de erről majd később.
Múlt szombaton a teltházas Budapest Jazz Clubban mutatta be a Bágyi Balázs New Quartet vadonatúj, a Tom Tom Records gondozásában előző nap megjelent albumát. Az egyik legtermékenyebb hazai formáció zenekarvezető dobosa a koncertek, előadások végén a közönség kitartó vastapsának engedve adott ráadás, újrázás francia megfelelője után, az „Encore” címet adta 2013-ban alapított kvartettje kilencedik, az előzőekhez hasonlóan szinte kivétel nélkül saját, új kompozícióiból álló lemezének.
Az, hogy vannak még ”fehér foltok” a magyar jazz történetében, nem kétséges. Erre nem is lehetne jobb bizonyíték - de van még más is a tarsolyban - mint Nagy Szabina szeptember 30-án elhangzott „A katona, a professzor és a jazz” című előadása. Érdemes hát pár perc időt szánni Vannay János és a jazz kapcsolatára, ha már Gonda János, Simon Géza Gábor, Jávorszky Béla Szilárd is foglalkozott a Nagykanizsai Városi Zeneiskola első igazgatójával, az első komolyan vehető jazz-szakcikk írójával. Külön kiemelném még Zipernovszky Kornél rá vonatkozó írásait és tudományos munkáit.
Amennyiben továbbra is érdektelenség és az ellenszél jellemzi a város hozzáállását, akkor vagy megszűnik vagy elköltözik a jazzfesztivál. Arról, hogy a sikeres, magas kultúrát képviselő fesztiválra miért nincs szüksége egy kulturális élettel alig rendelkező városnak, majd a beszámoló végén visszatérek.
Aki ismeri a kaleidoszkópot annak nem újdonság, hogy egy kukucskálóba nézve végtelen sok képet láthatunk ezzel az optikai játékkal. A színes, varázslatos világot most a The Riverwalk Jazz Band koncertjén keresztül élvezhettük Nagykanizsán a Honvéd Kaszinó tükörtermében. Szeptember 20-án a magyar és amerikai zenészekből álló alkalmi formáció Nagykanizsáról New Orleans irányába invitált bennünket egy könnyű, de üzeneteiben mély gondolatokat hordozó zenés sétára.
Az időjárás igazán kegyeibe fogadta a X+1. AVL-Érdi Jazz Fesztivál szombat esti programjára érkező, népes közönséget. A késő délutáni kezdéskor kellemes, nyárvégi meleg fogadta az érkezőket, a büfében ennek megfelelően jól fogyott a csapolt sör, a frissítők és a finom falatok is. A helyszín festői: a Magyar Földrajzi Múzeum klasszicista épületének gyönyörű parkjában álló, egykori kocsiszín félig nyitott épülete már több éve ideális otthona a fesztiválnak.
A nyolc év óta tartó – minden hónap második keddjén sorra kerülő – koncertsorozat óramű pontossággal folytatódott szeptember 9-én, amikor is a MAO hat zenészének jóvoltából tudatosodhatott bennünk, hogy miért is adta a Blue Note kiadó a „Genius of Modern Music” címet a nagy jazzikon korai felvételeinek.
A tavaly augusztusban megnyílt Fülesben nem volt nyári szünet, a csapolt sörök és egyéb italok mellett a legforróbb hónapokban is hétről hétre változatos programokkal várták a kultúrára is szomjazókat. A rendszeressé vált irodalmi bemutatók, beszélgetős estek, és a fő húzóerőnek számító, az alternatív rocktól a bluesig, a fix, csütörtöki napra került jazzig széles skálát bemutató koncertek iránt a nem éppen a szuterén látogatás főszezonjának mondható időszakban sem csappant jelentősen az érdeklődés, még ha a később érkezők is többnyire pásztázás nélkül találhattak helyet. Az utolsó nyári jazzcsütörtökön az Egri János Juhász Gábor duó koncertjén sem lehetett panasz a nézőszámra.
A csütörtökön induló XI. AVL (Érdi) Jazz Fesztivál vasárnapig tartó pazar programkínálatában magyar muzsikusokkal fellépő amerikai énekesnők koncertjei is feltűnnek. A fesztivál második napján, először a jól ismert Berlinben élő Judy Niemack lép fel a Magyar Földrajzi Múzeum ősfás kertjében Csuhaj-Barna Tibor, Gyárfás István, valamint Lakatos Ágnes társaságában, az utána következő kvartettből viszont csak a zongorista Egri János Jr. és az ezúttal doboló Tálas Áron sem szorul különösebb bemutatásra, azonban a New Orleansból érkezett Clotile Bonner Farkast, és bőgős férjét, Farkas Norbertet nálunk csak igen szűkkörben ismerhetik.
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
2
| ||||||
|
24
|
25
|
26
|
27
|
28
|
29
|
30
|