A korábban még olyan távolinak tűnő egzotikus „fekete földrész” időközben minden vonatkozásban „felkerült a térképre”. Szögezzük le: zenei vonatkozásban is. Ennek újabb bizonyítéka az Amerikában és világszerte is szép karriert befutott benini énekesnő legújabb lemeze is.

Snétberger Ferenc 10 éve hozta létre Felsőörsön azt a helyet, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek olyan támogatást kapnak, ami az oktatáson túlmutat. Ahol közösségben élhetik át a kiválasztottak, hogy róluk szól az a 10-12 hét egy évben, amikor elismert tanárok csak rájuk összpontosítanak, akár játékosan, akár komolyan, a tanulás, a tehetséggondozás a cél ebben a kis közösségben, sőt figyelemmel kísérik a mentorok fejlődésüket, előrejutásukat. A gitárművész maga is ismeri a hátrányos helyzet küzdelmeit, ám azt is, hogyan lehet tehetséggel és szorgalommal kitörni.

Ha ezt a kérdést este a Harlemben szegezi nekünk valaki, Martin Scorsese Taxisofőrje juthat az eszünkbe. Ha Joel Ross teszi fel, akkor is van benne provokáció. Aki a friss szelekre kíváncsi, melyek megmozgatták a levegőt New York újra nyitó klubjaiban, azoknak ajánlom ezt az albumot. Mikor áprilisban a MagyarJazz lemezajánlójában felvázoltam a Juilliardon végzett induló ifjú jazzerek koncepcióját a zenéről Immanuel Wilkins Omega albuma ürügyén, megemlítettem chicagói születésű, Brooklynban élő Rosst is a megújulás központi figurájaként.

Mindig lázba hoz, ha Budapest jazztérképére új helyet jelölhetek! Ezúttal a magát bemutatkozásként sejtelmesen „Finom kis kocsma a Ráday utcában...” szlogennel definiáló, a Ráday utca 26. alatt található „Kisesti” keddi programajánlata keltette fel figyelmemet. Májusban, a pandémia harmadik hullámának csillapodása következtében enyhült korlátozó intézkedéseknek köszönhetően, a „Nagy Ajtónyitás Napján” újra kinyithatott helyen ugyanis ekkor került először jazz a zenei kínálatba. Az este hétórakor kezdődött eseményen apa és fia, azaz az Egri & Egri, vagy ha úgy tetszik, az „Egri a négyzeten” formáció játszott.

Már a negyedik fejnél tart a sárkány Esztergomban. Vörös Laci szervezésével és az Olvasókör rendezésében kerül sor július 30. és augusztus 1. között a Sárkányszelídítő jazznapokra.

Nem túl gyakoriak a jazz világában a bőgős vagy basszusgitáros szólólemezek. Ezer oka van ennek, de legfőképpen az, hogy a bőgőnek és a basszusgitárnak társas közegre, partnerekre van szüksége, ez mindkét hangszer jellegéből és alapvető funkciójából is következik. Annál nagyobb érdeklődést kelt tehát egy basszusos szólólemez, mert a hallgató fokozottan kíváncsi arra, mit tud kihozni hangszeréből a magányosan szólózó muzsikus.

A 10 éves Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai adnak koncertet a Zeneakadémia nagytermében július 27-én kedden.

Három héttel ezelőtt, július 1-én került a magyar mozikba (Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházba) a Frank Zappa (1940-1993) életét és munkásságát bemutató új portréfilm, Alex Winter színész/rendező alkotása. Winter bizonyára maga is tudta, hogy a lehetetlenre vállalkozik: másfél-két óra alatt képtelenség bemutatni egy ilyen szerteágazó, óriási életművet, ráadásul úgy, hogy – ez nyilvánvaló a képsorokból – a rendező feltett szándéka, hogy Zappát, az embert is közelebb hozza a nézőkhöz.

A karantén alatt világhírűvé váló amerikai zongorista, a hetente egy-két élő bejelentkezésével hívta fel magára a figyelmet. Eleinte még a Live From Emmet’s Place mobil kamerával volt rögzítve, majd mind a hang, mind a kép profivá vált, és egy stáb dolgozott azon, hogy élvezhető minőségben kerüljenek ki a fiatal zongorista livestream bejelentkezései. Sőt, a mai napig megy szünet nélkül az adás, ahol sok-sok híresség fordult meg. Október 12-én a Budapest Jazz Clubban is fellép triójával a Yamaha Artist, aki a klub Yamaha zongoráján fog játszani.

Az utóbbi negyven év változásai a jazzben, mindenekelőtt a popkultúra korábban elképzelhetetlen felszívása a műfajba, kitörölhetetlen nyomot hagytak a patinás lemezkiadók arculatán is. Aki ismeri a régi (vagyis az 1970 előtti) Blue Note kiadványait, a tetszhalotti állapotából újjáéledt vállalat mai kínálatában csak kivételes alkalmakkor fedezi fel a zenei kapcsolatot ama 60-70 évvel ezelőtti jazztörekvésekkel, melyek mitikus nagyságot biztosítottak a cégnek, viszont azt tapasztalhatja, hogy Alfred Lion egykori értékteremtő vállalkozásának mai vezetése örömmel nyit  a 21. századi fiatalságot megszólító stílusokra. Így kerülnek ki sorban a kiadó műhelyéből olyan lemezek, melyekről a hagyományos jazzhangzásokhoz szokott idősebb generációk azt kérdik: hol itt a jazz?

Amikor a „Singers” szó szerepel egy zenekar nevében, a borítót gyanútlanul forgató jazzhallgató rögtön úgy gondolja, itt egy énekegyüttesé lesz a főszerep, olyasformán, ahogy azt a Singers Unlimited vagy a Swingle Singers példáján megtanulta. Mi több, a fogalom nem szorítkozott jazz-előadókra. A leginkább pop énekegyüttesként jegyzett, 1955-ben alakult Gregg Smith Singers Igor Stravinsky érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy a zeneszerző velencei temetésén a család az együttes vezetőjét bízta meg a kórus megszervezésével és vezénylésével.

Már nem is emlékszem pontosan mikor hallottam először Julian Lage-ról. Nyilván valamelyik barátom hívta fel a figyelmem, hogy itt van ez a csodagyerek. Talán Jim Hall-lal láttam együtt játszani egy videón. Hall már nagyon idős és bölcs volt, Lage rettenetesen fiatal, figyelmes és lélegzetelállítóan virtuóz. Hall elismerő tekintetéből sok mindent le lehetett olvasni. Ezután rendre figyeltem Lage munkáit. Love Hurts című lemezénél vált számomra nyilvánvalóvá, hogy korunk egyik legnagyobb jazzgitárosáról van szó. 

Július 1. és augusztus 29. között több jazz koncert is lesz a Zenélő Budapest sorozatban. Rögtön ezen a héten csütörtökön Borbély Mihály és Cseke Gábor duóját élvezhetik a Kiss János altábornagy és a Törpe utca sarkán fekvő Hegyvidéki Kulturális Szalon teraszán. Borbély Mihály különben még egyszer fog szerepelni augusztusban is.

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.

Aligha vitatható, hogy a műfaj évszázados történetének egyik legkimagaslóbb képviselője Dave Brubeck. Ennek számos oka van: nemcsak kiváló zongorista-zeneszerző volt, de szervezőkészsége, közéleti szereplése, és nem utolsósorban hosszú, és mindvégig aktív élete is nagyban hozzájárult ehhez. Mindössze pár éve annak, hogy elhunyt (pontosan 2012-ben) és tavaly már születésének 100-ik évfordulójáról emlékezhettünk meg.