

Keveset lehetett hallani Magyarországon a tavaly mozikba került Oscar-jelölt filmről, a Blue Moonról. A hazai mozik közül néhány műsorra tűzte, mint a Művész és az Uránia mozi, jelenleg a streaming szolgáltatók közül az HBO-n a mai napig látható. Előzetesen: érdemes megnézni.
A legendás jazz-zongorista, Keith Jarrett különös kölni koncertjének történetét eleveníti fel a Köln 75 című film, amely a promóter, Vera Brandes szemszögéből meséli el a világ legtöbbet eladott szólóalbumának, The Köln Concert-nek a megszületését. A cím nem véletlen: 50 éve, 1975-ben történt a korszak egyik legikonikusabb lemezfelvétele Kölnben.
Az idén, május 8-án 80. életévébe lépő amerikai jazz-zongoristának, Keith Jarrettnek a valaha volt legkelendőbb zongorafelvételéről készült film, amit a Berlinalén, azaz a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon fognak bemutatni.
Ismét egy dokumentumfilm jelent meg az egyik streaming csatornán, ami egy új zenei műfaj létrejöttébe avatja be a nézőket, a jazz és a trap zene ötvözetébe, aminek a gyökerei a hip-hop és elektronikus zenében rejlenek.
Halper László jazzgitárost kértem meg, hogy ajánlja Wayne Shorterről készült Zero Gravity című filmet olvasóinknak. (a szerk.)
Az amerikai jazz-zene egyik legnagyobb modern zeneszerzőjéről és zenészéről készült dokumentumfilm érkezik augusztus 25-én (pénteken) a Prime Video csatornára. Nem véletlen az időpont, ma lenne 90 éves a legenda.
Tele van a két kezem boldogsággal címmel mutatták be a Cziffra Györgyről szóló egész estés dokumentumfilmet tavasszal. A film alapján az életmű egy aspektusát veszi szemügyre Zipernovszky Kornél: a világhírű hangverseny-zongorista viszonyát a jazzhez.
A jazz ötven árnyalata animációban elbeszélve. Igazi értőknek való exkluzív különlegesség, aminek ott a helye a jazz és a film érdekes közös történetét reprezentáló sorozatunkban. Ezúttal a szereplője jazz-zenész és a főszereplő a jazz címke is illik rá, mert a jazztörténetet is átíró kubai zenére fókuszál egy ottani zongorista történetét elmesélve. Dobjunk egy jókora követ az állóvízbe, induljunk ki a havannaiak által előszeretettel, de csak néhány Mojito elfogyasztása után hangoztatott nézetéből, hogy mivel a szigeten át zajlott a rabszolgakereskedés - náluk már New Orleans előtt is szólt a jazz. Egy kubaival vitatkozni pedig az álmoskönyvek szerint semmi jóra nem vezet.
A kezdőkép zseniális. Háttal a kamerának fiatal férfi trombitál a sivatagi hegyeknek. Igazi western. Egy magányos megszállott egyedül a világ ellen. Az ugyanis közkeletű tévedés, hogy a western a lövöldözésről és fegyverekről szól. Valójában az öntörvényű emberekről, akik a természet kemény törvényei szerint élnek többnyire egyedül, ahol nincsenek érzelmek, és ahol a gyengék mindig elbuknak. De senki állhatatosabban nem harcol egy ügyért, mint ők, ha hisznek benne.
A zene kiváló, a film érdekes és aktuális, a márciusi Dianne Reeves koncert meg remek apropót is kínált, hogy végre beillesszük a sorozatunkba George Clooney filmjét. Kevés olyan mozi akad, momentán egyre sem emlékszem, amiben a jazzt ilyen eredeti módon használná a rendező.
Steve Jobs hivatkozott az igazából nem is Picassotól származó idézetre, mikor a Macintosh létrejöttéről kérdezték: „A jó művész másol, a zseniális meg lop.” Nos, Antonioni meggyőz minket arról, hogy ez merő tévedés. A zseni teremt. Ha az a kérdés vetődik fel, hogy létezik-e olyan kultikus film, ami ma is gond nélkül nézhető és hat, mert ugyanolyan aktuális és izgalmas tudott maradni, mint megszületésekor, akkor 1966 óta adott a válasz: a Nagyítás. Ha pedig a Jazz+Film sorozatban is helyet kap, akkor ebből nyilvánvalóan következik, hogy a zenéje ezer szálon kötődik a jazzhez. Hogy ez a film ilyen kiváló legyen, ahhoz pontosan Herbie Hancockra volt szükség.
Rajzfilm eddig csak egyszer kapott helyet a válogatásunkban, de az egy vadiúj produkció volt. Létezik azonban egy magyar animáció, aminek egy jazz+filmes sorozatban szerepelnie kell. Ternovszky Béla munkája, a Macskafogó harminchat éve készült. Ha szilveszterkor megkeresi valaki a netes kínálatban, vagy valamelyik csatornán felbukkan, akkor a gyerekek és a felnőttek is jól fognak szórakozni. A jazz kedvelőinek pedig segítünk, hogy most más szemmel – és füllel – lehessen megnézni. Mert a zenéje érdekes, és a komponista Deák Tamás lévén egyértelműen erős a jazz inspirációja. Ami nekünk jó jel.
„Filmzenét írni szórakoztató, de semmi sem tudja felülmúlni a koncert hangulatát, amikor egy jazz-zenész egy klubban közönségnek játszhat." Terence Blanchard
Az italianita kifejezés annak a hallgatólagosan elfogadott elvnek a neve, hogy az európai klasszikus zenében mindenki az olasz mesterektől tanulta el a „szakmát” évszázadokon át. Ha a jazz esetében is létezne ilyen kifejezés, mondjuk american style lehetne a neve, hiszen a 20. század eleje óta mindenki amerikai mintákat követett, ha bevallja, ha nem. A „céhek” teremtette mesterségbeli tudásra büszkék is, szeretik megmutatni a világnak. Ezért születnek az olyan filmek is, mint például a tévének szánt Louis Armstrong - Chicago Style 1976-ban.