A jazzanimáció egyik „királyát” vesszük tehát alaposabban szemügyre a 19. fejezetünkben. Az biztos, hogy a jazz talán legfontosabb kegyelmi pillanatára fókuszál. Ekkor kezdi Charlie Parker és Dizzy Gillespie - cezúrát rajzolva az idővonalra - máshogy játszani a jazzt. Nem gondoltak a táncosokra, azt a Tamás bátyák muzsikus leszármazottjaira hagyták, a zenészek nagy örömére merőben új megoldásaikkal kísérleteztek. A közönség egy része pedig máig úgy tartja, ez az igazi jazz. A Chico & Rita ennek a különös periódusnak az izgalmas dokumentuma rajzfilmben elbeszélve.

A történet egy lenyűgöző „légifelvétellel” indul, amint Havanna kikötője felé közeledünk. A nézőpontokból érezzük, hogy az alkotók imádják ezt a várost, jól ismerik minden titkát és zegzugát. Valóban Javier Mariscal, Fernando Trueba és Tono Errando készített korábban egy rövid zenés animációt Kuba fővárosáról, majd csináltak egy igazán rendhagyó filmet egy eltűnt, valószínűleg Dél-Amerikában meggyilkolt kiváló brazil zongorista, Tenório Jr. emlékére (a címe Truffaut klasszikusát idézi - They Shot the Piano Player). Fernando Trueba 2010-ben elkészítette szerelmi vallomását is a latin jazzről. Azért lett Calle 54 a címe a zenés dokumentumfilmnek, mert New Yorkban ebben az utcában volt a Sony stúdiója, ahol a felvételek készültek. Aki megkeresi, igazi sztárparádéban gyönyörködhet, hallható a latin jazz színe-java: Eliane Elias, Gato Barbieri, Tito Puente, Paquito D'Rivera, Chano Domínguez, Jerry Gonzalez, Dave Valentin, Aquíles Báez és Michel Camilo – és a filmben fontos szerepet kapó Bebo Valdés is.

Csak idő kérdése volt, hogy a triász újra együtt dolgozzon. Mariscalnak (aki az 1992-es barcelonai olimpia kabaláját is tervezte) volt egy rajzokkal tele mappája Havannáról, Tono Errando értett az animációhoz, Fernando Trueba pedig a filmkészítéshez, és összegyűjtött egy komoly kubai jazzt reprezentáló lemezgyűjteményt. Adott a közös pont: a három spanyol filmes muskétás imádta a latin jazzt. Már csak egy jó történet kellett. Nem egy minden sikeres férfi mögött áll egy nő (és ha pechje van, mögötte meg a felesége) típusú mese mellett döntöttek, egy izgalmas és tanulságos ezer szállal a jazzhez kötődő love storyt választottak. Mi történik, ha két tehetséges zenész találkozik, akik öntörvényű emberek, ráadásul kubaiak, így nem a bergmani tépelődő hallgatás a legfőbb erényük? Kő kövön nem marad, mondják a tapasztaltabbak. De nézni szórakoztató. Kubában a mai napig elválaszthatatlan a jazz és a tánc.

Hírből ismerték már a Parker-féle új zenét, mely intenzív volt, elsöprő energiákkal, mindenki azt szerette volna játszani, de abból nem lehetett megélni. A fiatal férfit, a zongoristát az alkotók bevallottan Bebo Valdés-ről mintázták, aki a 30-as években Havanna híres éjszakai mulatóiban felkapott pianista sztár volt, zeneszerző, hangszerelő, zenekarvezető, aki a forradalom után előbb Mexikóba ment, majd 1963-tól Svédországban telepedett le és egy szállodában zenélt (Stockholmban halt meg egyébként 2013-ban). A világ annak rendje és módja szerint elfelejtette - volna, ha nincs néhány olyan megszállott, mint a rendező Trueba, aki minden megjelent lemezét összegyűjtötte, mert szerinte ő Kuba legjobb zongoristája. Végzetes nagy szerelme, Rita a kubai commedia dell'jazz’arte énekesnő karaktere. A szigetország által a világnak ajándékozott zenei műfajok közül (mint amilyen a mambo, a batanga és a salsa) ő a bolero specialistája. Ebben a műfajban minden dal drámai szerelmi történet, szép és fájdalmas dalban és érzéki táncban elbeszélve. Ebben istenáldotta tehetség a lány.

A film a narrátor retrospektív közléseire épül, vagyis az idős Chico visszaemlékezése. Egyedül él, mivel még nem vonult be a Buena Vista idősklubba, cipőpucolásból tartja el magát Havannában. Hazatérve a tegnap zenéire specializálódott rádióállomáson elhangzik egy dal felkonferálásaként: Chico és Rita. Olyan hatással van rá, mint Proustra a madeleine, feltámadnak az emlékek. Hol ismerkedhet meg két ilyen különös ember? Egy bárban, ahova a fiatal és ismeretlen zongorista egy társasággal tér be, és megbabonázva figyeli az érzéki énekesnő produkcióját. Úgy érzi, csak neki szól a szenvedély legalább 50 árnyalatával az a „nápolyi" szerenád az opera és a francia románcok akcentusával, amit az egész világ úgy ismer: Bésame mucho. Legközelebb a Tropicanában, az akkori legmenőbb elit klubban futnak össze. Az ott fellépő Woody Herman zongoristája egy baleset miatt a Hospital band tagja lett egy ideig, és a tulaj Chico beugrásával akarta megmenteni a helyzetet. Hárítana ő, mert autodidakta zenészként a kottával elég felületes az ismeretsége. Nem is sikerül túl fényesre a beugrás, de Rita, aki történetesen épp ott van partnerével, felfigyel rá. Annyira intenzíven egymásra csodálkoznak, hogy együtt töltik az éjszakát. Csak jelzem, felnőtt film kategória.

Chico és Rita között két vonatkozásban is remekül működik a kémia. Mindkettőjük DNS-ében ott a kubai jazz, ami a korabeli haditudósítók jelentése szerint ostrom és ellenállás nélkül bevette a zenei fellegvárakat egymás után akkoriban: elesett Mexikóváros, majd Párizs, London, Berlin, meg persze New York is. A másik vonal a kémiában problémásabb, mert Chico otthoni laboratóriumában tevékenyen kísérletező vegyész. A lány ezért dönt úgy, hogy elfogadja egy New York-i producer ajánlatát, és elviseli őt is a szerződésért cserébe.  

New York és Havanna egész más egyéniségű és karakterű város, de mindegyik nagyon intenzíven él. Az alkotók pedig precízen és hatásosan megidézik a hangokból a reklámok és a divat látványvilágát megrajzolva a 40-es és 50-es éveket. Épp az említett nagy pillanat kellős közepén toppannak az amerikai jazzfővárosba. Kit lát Chico az első pinceklubba tévedve? Parkert, aztán belebotlik Monkba, és kivel fut össze, mikor Dizzy Gillespie-t akarja megnézni? Az ide emigráló kubai különítmény tiszteletbeli nagykövetével. Chano Pozo Gillespie bandájában dobol, a szakma elfogadta (Dizzy mindig állította, hogy a pályáján a legfontosabb pillanat a vele való találkozás volt). Ő segít a nem retúrjeggyel érkező kubai zenészeknek. De csak egy ideig, mert beilleszkedése annyira jól sikerült, hogy Chano egy marihuánaüzlet miatti vitába bonyolódik, ahol egy golyó lett a végső érv a harlemi El Rio bárban 1948 decemberében. Az amerikai szórakoztatóipar azonban már lehetőséget lát a tehetséges párosban, páthuzamos karrierjük hol Las Vegasban, hol a Village Vanguardban, máskor Párizs és Sidney színházaiban keresztezi egymást. A lány a Broadway ünnepelt sztárja, Rita Labelle neve óriásplakátokon virít. Chico Valdést pedig Gillespie viszi el először világkörüli turnéra. A Chico & Rita a szenvedély filmje, a boleróba illő befejezéssel és minőségi latin jazzmuzsikával. Azt azért nem árulom el, hogy zajlik a film végén a két ember utolsó találkozása. Legyen miért megnézni.

Az első privát vetítés igazán exkluzív körben zajlott. A vendég a zenét kedvelte, a történeten meghatódott. Mikor elkészült, Trueba Bebo Valdes-nek vetítette le elsőként a filmet.

Filmográfia:

Chico & Rita, spanyol animáció
A bemutató: 2010. november 19.
rendező: Javier Mariscal, Fernando Trueba, Tono Errando
forgatókönyv: Fernando Trueba, Ignacio Martínez de Pisón
zene: Bebo Valdés

Diszkográfia:

Chico & Rita
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2011 (Több változat is létezik)

Tracklista:

(Ahol szerző nincs feltűntetve, az mindig Bebo Valdés kompozíció)

1. Cachao Creador Del Mambo
2. Blues For André (Bebo's Blues)
3. Bésame Mucho– Consuelo Velásquez
4. Con Poco Coco
5. Ebony Concerto (Allegro Moderato) – Igor Stravinsky
6. Persecusión – Michael P. Mossman
7. Celia – Bud Powell
8. Paran Pan Pan – César Monge
9. Sabor A Mí – Álvaro Carrillo
10. Ay Que Mala É
11. A Mayra
12. Chico's Dream
13. On The Town – Adolph Green, Betty Comden, Leonard Bernstein
14. Fascinating Rhythm – George Gershwin, Ira Gershwin
15. El Manisero – Moisés Simmons
16. As Times Goes By – Herman Hupfeld
17. Ecuación
18. Tin Tin Deo – Walter Gill Fuller*, Luciano Pozo González
19. Chano Pozo – C. Vidal
20. Nocturno En Batanga
21. Love For Sale – Cole Porter
22. Lily – Juanito Márquez, Nat Chediak
23. Stardust – Hoagy Carmichael, Mitchell Parish
24. Vanguard Strings – Michael P. Mossman
25. Mambo Herd – Tito Puente
26. Deportación
27. La Bella Cubana – José White

Idő: 01:03:06

Fotó: YT