Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

A műfaj természetéből és a zenészek egyes köreinek közeli művészi koncepciójából adódóan gyakorlottabb jazzbarátok könnyen következtethetnek arra, hogy egy-egy neves jazz nagyság milyen felállásban készíti el soron következő lemezét.

Az elmúlt napokban került fel a különböző megosztókra a CD formában is elérhető, Iain Ballamy - Szabó Dániel Quartet angol-magyar koncertalbuma, a No Blues On The Danube. A lemez producere munkatársunk, Pallai Péter, aki másik állásában a Harmónia Jazzműhely alapítója.

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

A műfaji határok elmosódása, azok átlépése, nevezzük bárhogyan is ezt a – minden zenebarát által – jól ismert folyamatot, nagyban hozzájárult a világzene fogalmának kialakulásához. Hogy ez mennyire így van, ezt jól illusztrálja az arab lant, az oud mesterének, Anour Brahemnek munkássága és legújabb lemeze, amelyen két „márkás” jazzmuzsikus is közreműködik: Django Bates és Dave Holland!

Nem is tudnám összeszámolni, hogy napjaink tenorkirálya hányszor járt hazánkban, de lemezeinek száma sem csekély... Egy biztos, hogy most már több mint 20 éve az ECM művésze és új albumai olyan rendszerességgel jelennek meg a müncheni kiadónál, mint valaha, a műfaj fénykorában a legnagyobb ikonok LP-jei, amelyeket már minden rajongó lelkesen várt. Most ismét a világhírű Marcin Wasilewski trióval készített kitűnő lemezével lepte meg rajongóit.

Az új évezred egyik nagy felfedezettje, aki nemcsak kiemelkedő zongoraművész-zeneszerző, de szokatlan neve miatt is az érdeklődés homlokterébe került, az indiai (közelebbről tamil) származású, de már Amerikában született Vijay Iyer (1971). És ha ráadásul nem a „megszokott” zongoratriója élén, hanem egy éppen harminc évvel idősebb afro-amerikai trombitás, Wadada Leo Smith (1941) társaságában készít duólemezt, az mindenképpen felkelti a zenebarátok figyelmét...

Kezdem egy kis személyes mondandóval. Alapvetően szeretem a belga\flamand, illetve a katalán kultúrát, zenéket. A belga kapcsolódásom családi eredetű, anyukám gyerekként Gent-ben (ejtd: (g)Hent) nevelkedett, mintegy 4 évig, és ezt a kapcsolatát haláláig megtartotta. Én is jártam egykori családjánál. (A katalán kapcsolatom csak pusztán szimpátia…) Viszont a fentnevezett genti - Laughing Bastards - zenekart sohasem hallottam élőben, eddigi lemezeiket sem ismerem. Ez az első találkozásunk…

Az idén 85 éves, még rendkívül aktív „nagy öreg” és a tőle évtizedekkel fiatalabb – a kortárs jazz élvonalához tartozó – három „középgenerációs” muzsikus 2021-ben, a Covid-járvány közepén egy New York-i stúdióban készített egy modern maistream „szerzői” lemezt, amely csak most jelent meg.

A legendás jazz-zongorista, Keith Jarrett különös kölni koncertjének történetét eleveníti fel a Köln 75 című film, amely a promóter, Vera Brandes szemszögéből meséli el a világ legtöbbet eladott szólóalbumának, The Köln Concert-nek a megszületését. A cím nem véletlen: 50 éve, 1975-ben történt a korszak egyik legikonikusabb lemezfelvétele Kölnben.

A jazz történetében akadtak már eddig is kiemelkedő együttműködések gitárosok és vibrafonosok között. Elég ha a ’60-as évek Grant Green – Bobby Hutcherson felvételeire, vagy a ’70-es, ’80-as évek Pat Metheny – Gary Burton lemezeire gondolunk. A két hangszer harmonikusan kiegészíti egymást… persze ha jó kezekbe kerül. Jelen esetben ez adott. Megjelent a Juhász Gábor Trio feat. Holló Aurél: Stories From The West Side című lemez, amit május 22-én este a Fonó Budai Zeneházban fognak a művészek dedikálni a koncert után.

A 2000-ben alapított Balázs Elemér Group a legújabb, januárban megjelent lemezének bemutatójára készül.

A több mint egy évtizede a legnívósabb zenei díjak záporában ázó ifjú jazzdíva, Jazzmeia Horn a magyar fővárosba látogat a MOMkult prémium koncertsorozata, az UPSOUND meghívására. A koncertsorozat merészen friss, már-már vakmerő, de nagyon is hiánypótló vállalása, hogy nemzetközileg elismert, de itthon kevésbé ismert előadókat juttat pódiumhoz. Jazzmeia Horn európai turnéjának budapesti állomásán a Jazz.hu minden olvasójának ott a helye.

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Miközben a műfaji határok olykor megszűnni látszanak, szerencsé(nk)re még akadnak olyan együttesek és produkciók, amelyek a hagyományos, ha tetszik a konvencionális értelemben vett jazz művelői. Remélhetőleg nem sérti a legmodernebb irányzatok jeles képviselőit, amikor is – bármely sértő szándék nélkül – a „jazz-szerű” jazz megtartását és további művelését szorgalmazzuk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a több mint százéves műfaj megismerését aligha a legprogresszívabb törekvéseknél ajánlatos kezdeni!