Olykor-olykor arra intem olvasóinkat, hogy nem feltétlenül Cecil Taylornál vagy Andrew Hillnél kell kezdeni a jazzel való ismerkedést. Vitathatatlanul ez a véleménye mindenkinek, akit valóban az motivál, hogy szeretett műfajunknak minél több kedvelője, mi több rajongója legyen. Különösen ajánlatos ez a jótanács a fiatal generáció számára.

Bevallom, hogy nekem Simon Géza Gábor - 1982-es megismerkedésünk óta - szakmai mentorom és példaképem a kezdetektől a mai napig. Az első – megjelent – cikkemet vele közösen publikáltam még 1984-ben a Jazz Stúdiumban, és azóta is több-kevesebb rendszerességgel – utóbb inkább kevesebbel! – dolgozunk együtt különféle jazztörténeti kutatásokban a Magyar JazzKutatási Társaságban.

Horváth Cintia és Möntör Máté legújabb szerzői lemeze, a Körbezár egy hang friss és a legjobb értelemben tradicionális egyszerre. Álmokat, mély érzelmi megéléseket éppúgy elmond, mint a mai, digitális közösségi “élet” kritikáját, mégis könnyed és szórakoztató. Rendkívüli stílusérzékről árulkodnak a szerzők: úgy idézik meg a Meseautót idéző magyar kuplék zeneiségét, hogy a gyanútlan hallgató a melodrámák világában találja magát, ugyanakkor a vokál és a hangszerelés messze túlmutat a könnyed filmzene világán.

Az ECM kínálatában egyre-másra bukkannak fel újabbnál újabb, számunkra jórészt ismeretlen muzsikusok, hiszen az idő előrehaladtával a zenésztársadalom is kicserélődik, nem is említve a kiadó új tehetségek felfedezése érdekében folytatott kutatómunkáját.