Művészetek Völgye jazz-arcai – egy nap, három udvar, számtalan koncert
Július végén 35 éves lett a legnagyobb hazai összművészeti fesztivál. A Művészetek Völgye vonzereje láthatóan mit sem kopott, a fiatalok ma is ugyanúgy jelen vannak, mint a kezdetekkor. Ami viszont sokat változott, az az időjárás. A korábbi évek sáros küzdelmei után három éve fordult a trend, és azóta inkább a tűző nap elől menekülnek a völgylakók. Idén is tikkasztó hőségben, eső nélkül telt el a tíz nap.
Az idei év újdonsága volt, hogy jazz szempontból bővült a völgy. A Talentum Hungaricum Udvarban sok fiatal egyetemista kapott fellépési lehetőséget. A tíz napból mindössze kettőn nem léptek fel jazz-zenét tanuló diákok, a többi napon pedig gyakran több zenekar is színpadra állt. Bár a pénteki programkiírás nem volt túl informatív (egy ismeretlen zenekar nevét tüntették fel), a mellette lévő fotó elárulta, hogy jazzerek lesznek az udvarban. De haladjunk sorban.
Előadás a Magyar Jazz Szövetség Udvarában – big band life
Július 31-én, pénteken a balatoni csúcsforgalom ellenére viszonylag gyorsan lejutottam Kapolcsra. Fél órával négy előtt már leparkoltam a poros domboldalon, és az irányt a Jazz Szövetség udvara felé vettem. Akkor még nem volt nagy tömeg az utcán. Az udvarban pedig találtam egy üres asztalt, miközben az előadás már zajlott.
Kollmann Gábor idén a jazz nagyzenekarok történetébe avatta be a hallgatóságot. A beszédet korai felvételek színesítették, ő pedig arról is mesélt, miért olyan különleges a big band-élet.
Amennyire tavaly a jazztörténeti előadás megragadta a fiatalok figyelmét, annyira nem sikerült lekötni őket ezúttal. Sokan a hőség miatt a hűsebb udvart választották, olyanok is, akiket egyáltalán nem érdekelt a maguk társaságán kívül más. Még a pultos is hangosan diskurált az előadás alatt. Gábor ennek ellenére mindent megtett, hogy bővítse azok tudását, akik valóban figyeltek. Billy Eckstine big bandjétől Bob Mintzeren át Gordon Goodwinig jutottunk, és szerencsére akadtak lelkes hallgatók is.
Szabó Dániel Quintet – Harcsa Veronika Udvar
Egyórás átállás következett. Minden évben adódik nehéz döntés: két jó zenekar közül melyiket válasszam? Mivel a Kovász és Szabó Dániel zenekara közül az előbbit utóbb hallottam, Dani kvintettjét választottam, amely a taliándörögdi Harcsa Veronika udvarában lépett színpadra. Gyorsan átértem busszal az udvarba, ahol még tartott a kézműves foglalkozás. A színpad előtti – jobb napokat látott – fűben csak néhány ember üldögélt a napon. Harcsa Veronika személyesen konferálta fel a zenekart.
Szabó Dániel kvintettjében igazi nagymesterek játszottak. Szabó Dániel zongoristaként és zeneszerzőként is kiemelkedő, a triót Gyányi Marci (bőgő) és Csízi László (dob) alkotta. A két fúvós, Bacsó Kristóf és Ávéd János szaxofonokon és fuvolán játszottak. Dani kompozíciói harmóniaközpontúak, erősen kidolgozottak, mégis teret adnak mindenkinek a kiteljesedésre. Ahogy egy régebbi interjújában elmondta, ő az afroamerikai gyökerekből táplálkozik, ezt állítja példának maga elé az alkotásaiban. Tiszteletben tartja a hagyományokat, miközben modern hangzást teremt. A két fúvós improvizációi különösen élvezetesek voltak, a ritmusos, lüktető dalok pedig azok számára is befogadhatók, akik ritkábban járnak jazzkoncertekre.
Az egy óra hamar eltelt, négy dalt hallgattam meg: „Early Enough”, „Anomeia”, „Esti dal”, „Útkereszteződések”. A koncert végét sajnos már nem láttam, mert futva kellett elérnem a buszt, ami visszavitt Kapolcsra.
TH Group – Talentum Hungaricum Udvar
Az új udvarban már játszott a TH Group. A Talentum Hungaricum fiatal tehetségeket karol fel. Három ismert, valóban tehetséges és gyönyörű hangú énekesnő zenekarát jelezte a Talentum Hungaricum rövidítése: Hárs Róza, aki már elvégezte az egyetemet, Moldovai Dóra, aki két éve jár a Zeneakadémiára, és Dely Viki, aki ősztől kezdi a tanulmányait az egyetem falai között. A repertoár változatos volt: jazz-, latin és popdalok váltották egymást. A zenekar tagjai a Talentum Hungaricum további mentoráltjai voltak, az Emingo zenekarból ismerős: Horváth Botond (gitár), Pecze Ádám (billentyűk), Horváth Máté (dob), Inczédy Hunor (basszusgitár). Friss, energikus dalokat énekeltek hol egyedül, hol duóban, hol trióban. „Caravan” című standardben a három énekesnő hangszíne remekül összeért.
Az utolsó előtti dalban Fehér Elemér, a TH udvar és a Nemzeti Tehetség Program csoportvezetője is beszállt klarinéton. A norvég Beady Belle zenekar „Game” című slágerét adták elő, majd Jobim „Água de Beber” című bossa novájával búcsúztak.
Budapest Jazz Orchestra – Jazz Szövetség Udvara
A következő, egyben utolsó állomás a Jazz Szövetség udvara volt. Dévényi Zoltán népzenei koncertjének végére értem vissza. A Jazzation énekese, Bolyki Sára népdalénekes énekelt. Folk-rockot játszottak, ha meg kellene határoznom a hangzást. Nem a kedvenc műfajom, de idén több hasonló zenekar is szerepelt az udvarban.
Miután Taliándörögdre már nem értem volna vissza, hogy meghallgassam Serei Dániel zenekarának koncertjét, így egy órát töltöttem az MJSZ udvarban, amíg a Budapest Jazz Orchestra beállása elkészült. Közben a nézőteret elforgatták 90 fokkal, hogy elférjen a 19 tagú zenekar. A szövetség titkára, Ambrus Lehel is kivette a gyors munkából a részét, aki tíz napon át volt az udvar szervezője és házigazdája. Meglepett, amikor a big band vezetője, Kollmann Gábor megjegyezte, hogy először játszanak a Művészetek Völgyében. Bár Gábor az MJSZ elnökségi tagja már évek óta, és az udvarban rendszeresen fellépnek az elnökséghez köthető formációk (kivétel Zolbert), és ez idén is így történt, az általa vezetett big band a három év alatt még nem lépett színpadra (meg előtte sem más udvarban). Miután a másik vezető big band, a MAO ’majd minden évben fellép a Harcsa Veronika udvarában a kezdetektől, így már itt volt az ideje, hogy ők is bevegyék a várat, azaz a völgyet.
Ahogy gyűlt a tömeg, az asztalokat is szép sorban kivitték, hogy csak székek maradjanak és mögötte állóhelyek. A kezdés csúszott, pedig már alig lehetett beférni az udvarba, mert Serei Dani nem ért át időben a HV udvarból. Szerencsére türelmesen kivárta a közönség a 20 percet, mire befutott a big band elfoglalt dobosa. A kiírás szerint Weather Report- és Mester Dániel-kompozíciók szerepeltek volna, de végül Mester mellett Birta Miki, valamint a legnagyobb big band zeneszerzők műveiből csemegéztek. Birta „Look Inward” szerzeményével kezdtek, ami feltüzelte a közönséget, majd Horace Silver, Gordon Goodwin és Wayne Shorter művei váltakoztak a magyar kompozíciókkal.
Ezúttal a kiváló zongorista, Pataj György foglalt helyet a szintetizátor mögött. Mester Dániel szerzeményei közül megszólalt a „Bye Sars Hi Wars”, majd a „Gregoriános”, a Storytelling Night lemezről, amelyet a DownBeat magazin a legjobbak közé sorolt. Birta Miki albumáról a „Párhuzamos valóságok” zárta a koncertet. A vastaps nem engedte el őket a hirtelen kialakított színpadról, így a műsoridőn túl ismét a tavaly elhunyt Gordon Goodwintől játszottak egy jól ismert dalt, a „Samba del Gringo”-t. Remek szólókat hallhattunk Mester Danitól, Kollmann Gábortól, Birta Mikitől, Hofecker Dánieltől, Ördögh Krisztiántól és Schreck Ferenctől. Váratlanul jól szólt a zenekar az eresz alatt. A közönség alig akarta elengedni őket.
Anima Sound System – jazz vagy nem jazz a nap zárása
A koncert alatt a következő zenekarnak lehetősége volt felpakolni az igazi színpadra, így a 20 perces csúszás nem növekedett tovább. A nap utolsó fellépője az Anima Sound System volt. Nem teljesen értem, hogyan kerültek a jazzszínpadra, hiszen inkább popot, technót, drum and basst vagy világzenét játszanak elektronikus alapokkal. Valószínűleg ezért döntött úgy az MJSZ, hogy jazz-zenészeket is bevon a produkcióba (bár ettől még nem biztos, hogy jazz fog szólni). Barabás Lőrinc trombitán és billentyűs hangszeren, Kováts Gergő szaxofonon, Fábry Adonisz pedig dobokon játszott. Őt a koncert feléig nem láttam a színpadon, bár a dobost amúgy sem igazán lehetett kivenni a nézőtérről. Az udvar megtelt, a közönség összetétele pedig látványosan megváltozott: hippi külsejű fiatalok és 40–50-es korosztály egyaránt jelen volt. A fűszag belengte a nézőteret, és sokan jókedvűen együtt énekeltek. Először a vaksötétbe borult színpadon derengett fel zöld fénybe burkolózva Barabás Lőrinc sziluettje. Többnyire zongorán játszott, de a harmadik dalban a trombitája is megszólalt. Ekkor még hallottuk a játékát. Jó felvezetése volt az utána érkező Anima Sound Systemnek. Egy számmal később Kováts Gergő is a színpadra lépett a Prieger Zsolt vezette zenekarral együtt. A hangerőt maximumra tolták, és dübörögtek a slágerek. Magyar Bori népdalokat énekelt két háttérénekessel. Nehéz volt eldönteni, mi szólt DJ-szettről és mi élőben. Végre kivilágosodott a színpad, és tudtam néhány fotót készíteni, majd az egyik legnagyobb, 2003-as slágerük alatt kiszöktem a tömegből, így hajnal fél háromra hazaértem.
A Művészetek Völgye továbbra is minden művészetet befogad, és a délutáni foglalkozások olyan plusz élményt adnak, amely más fesztiválokra nem jellemző. A fiatalok még mindig szeretik a sátras, kicsit mostoha körülményeket, a fesztivál népszerűsége töretlen. Öröm volt látni, hogy egyre több helyen szól a jazz, még ha az idei MJSZ színpad kicsit eklektikusra is sikerült.
Kapolcs, Taliándörögd, 2026. július 31.
Fotó: Irk Réka
Videó: Irk Réka
