Noha öt évvel vagyok idősebb nála, de a háta mögött ösztönösen én is gyakran "Béla bácsi"-ként utalok rá, mert a mi magyar jazzvilágunkban ő még a bácsinál is több. Ő az atyamester, a pater familias. Ugyanakkor fiatalabb és fiatalosabb mindnyájunknál.

Nem tudom, mi a nagyobb: a szíve vagy a tehetsége?

Szégyellem magam, ha arra gondolok, hogy egy ilyen kaliberű művész "kapupénzért" játszott annak idején a Harmónia Jazzműhely rendezvényein a Nyitott Műhelyben. Még az évszázad első tizedében kértük meg, hogy minden szeptemberben és januárban ő legyen az évadnyitó attrakció a rendezvényeinken. Nyugodtan rábólintott, pedig tudta, kis amatőr, non-profit szerveződés (akkor még alapítvány sem) voltunk. Ez volt a szíve. Ő volt és marad a zászlóshajónk.

Amit pedig a billentyűkből elővarázsolt, arra egyszerűen nem találom a szavakat. Álljon itt, hogy a két kedvenc magyar jazzalbumom, amit mindmáig örömmel hallgatok és amin mindmáig újabb és újabb gyönyörűségeket tudok felfedezni, az a New Gipsy Jazz formációval felvett "Na dara" és a Lukács Mikivel kettesben rögtönzött "Check it out Igor".  Ez a két lemez tartalmazza számomra Béla szívét, humorát, érzékenységét, hatalmas fantáziáját és pajkos alkotó kedvét.

Nomeg, az a sok varázsos évadnyitó, vagy amikor megénekelteti a közönséget, vagy az a szeretet amivel a fiairól vagy drága feleségéről beszél - az mind ő és ezt senki nem veheti el tőlünk.

Velünk maradsz.

Fotó: Harmónia Jazzműhely, 2022. szeptember 2.