Mint erről már sokszor szót ejtettünk, a vokális jazzben többszörös túlsúlyban voltak és vannak a gyengébb nem képviselői. Úgy látszik, ezen kíván javítani Curtis Stigers - tőle már csak a füles sapkás sztár, hozza ki sűrűbben új albumait. Utoljára ugyanis 2020 karácsony előtt írhattunk Stigers Gentleman c. albumáról. Stgers-ről tudni kell, hogy nemcsak remek hang birtokában van, de szaxofonosnak sem rossz, így tenoron és szopránon is játszik saját lemezén. A kíséretében játszó muzsikusok közül mifelénk alighanem csak Larry Goldings neve ismert, mivel ő neves zongorista és orgonista, aki előszeretettel kísér olyan - az ún. smooth jazzt képviselő – énekeseket, mint Melody Gardot, Norah Jones, Madeleine Peyroux vagy James Taylor. Egyébként ezen a korongon az elhangzó 11 számból csak kettőn játszik. A másik „ismerős” John „Scrapper” Sneider trombitás, aki a Gentlemanen és most is hat számban játszik. A többiek valószínűleg stúdiózenészek, mert az említett két szólistán kívül egyik sem azonos Stigers Gentleman c. lemezén közreműködő muzsikusokkal. Sajnos a szólók rendkívül rövidek, sőt maguk a számok is csak 4-5 percesek, kettő haladja meg a 7 percet. Jó, tudjuk, hogy a vokális stúdióalbumokon korábban is ilyen időtartamok voltak (Ellától Sinatráig), mégis kicsit bosszantó, hogy a hangszeres szólókkal ennyire csínján bánnak a derék producerek, miközben a technikai lehetőségek sokkal jobbak, mint az „L-korszakban” voltak. (Ma egy album nyugodtan meghaladhatja az egy órát, míg akkoriban 40-45 percnél nem voltak hosszabbak a 12 számos LP-k.) Ez annál inkább bosszantó, mivel ez a fajta „retro” hangulatú zene, amelyet Stigers is művel, minden korszerűsége ellenére, végülis azt az ízlésvilágot képviseli, aminek a sztárjai az említett nagy dívák és croonerek voltak, tovább sorolva őket, a hölgyek: Sarah Vaughan, Anita O’Day, Rosemary Clooney, Carmen McRae, Dinah Washington, vagy a férfiak közül Nat King Cole, Tony Bennett, Bing Crosby vagy Joe Williams. Mindenesetre igazi öröm egy magamfajta – némileg konzervatív („hivatásos”) – jazzrajongó számára, hogy Curtis Stigers nem csak előadásmódjában, de saját szerzeményei révén is szervesen illeszkedik az említett zenetörténeti nagyságok sorába. Ugyanis hét szám szerzője vagy társszerzője maga Stigers, a többi komponista is „márkás név”: Leonard Cohen, Emmylou Harris vagy ki más, mint George Gershwin. És éppen a címadó szám, a „This Life” szerzője jazztörténeti nevet visel: bizonyos Bob Thiele Jr., aki nem más, mint a nagy Bob Thiele producer fia. (Bob Thiele – több más érdeme mellett – az Impulse! vezetője volt az alapítástól, 1961-től 1969-ig és tucatnyi Coltrane LP, valamint néhány Szabó Gábor LP kiadása is fűződik a nevéhez!)
De a Stigers lemez kapcsán megjegyezném még, hogy az is nagyon szimpatikus, hogy maga az előadóművész írt a kísérőfüzetbe minden számról rövidebb-hosszabb elemzést, magyarázatot, vagy a számhoz fűződő személyes kötődését. Pl. Geshwin mindenki által ismert Summertime c. dalával kapcsolatban megemlíti, hogy lemezre még sosem énekelte, viszont azt a reggae-hatást képviselő arranzsot használja, ami New Yorkba jövetele előtt még a 80-as évek közepén egy Young Jazz Lions nevű együttes verziója volt, amelyben ő is játszott annakidején. A kedves olvasóim már unhatják, de többször szóvá tettem, hogy a CD kiadók nagy része ma már jó, ha a legfontosabb diszkográfiai adatok közlésére vállalkozik, hol van már a korábban megszokott „liner notes”.
Melegen ajánlom a lemezt minden korosztálynak, mert igazán élvezetes muzsika, ami akár komolyabb odafigyelésre, akár színvonalas szórakoztatásra is kiválóan alkalmas.
CURTIS STIGERS: THIS LIFE (EmArcy – UNIVERSAL), 2022
- (What’s So Funny ’Bout) Peace, Love, And Understanding (Nick Lowe)
- You’re All That Matters To Me (Curtis Stigers–Greg Sutton–Shelly Peiken)
- I Don’t Wanna Talk About It Now (Emmylou Harris–Jill Gunniff–Daryl Johnson)
- I Wonder Why (Curtis Stigers–Glen Ballard)
- This Life (Bob Thilele Jr.–Dave Kushner–Carl Stigers–Kurt Sutter)
- Keep Me From The Cold (Curtis Stigers–Glen Ballard)
- Summertime (George Gershwin–DuBose Heyward)
- Don’t Go Far (Curtis Stigers–Beth Nielsen Chapman)
- Tonight Will Be Fine (Leonard Cohen)
- Swingin’ Down At 10th & Main (Curtic Stigers)
- Never Saw A Miracle (Curtis Stigers–Barry Mann)
Közreműködik:
Curtis Stigers - ének, tenor- és szopránszaxofon
Matthew Fries - akusztikus zongora, Wurlitzer elektromos zongora
Cliff Schmitt - akusztikus bőgő
Paul Wells - dobok (1, 6, 9, 11)
Keith Hall - dobok (2, 3, 4, 5, 7, 8, 10)
John „Scrapper” Sneider - trombita (1, 3, 7, 8, 9, 10)
Larry Goldings - orgona, billentyűs hangszerek (8, 11)