Az 1836-ban alapított, idővel a humán- és társadalomtudományokra specializálódott oxfordi székhelyű kiadó évente körülbelül 1800 folyóiratot és 5000 új könyvet jelentet meg, korunk megváltozott olvasási szokásainak megfelelve, párhuzamosan online formában is. A könyvről még megjelenése előtt, az MTA doktora, Hadas Miklós professzor moderálásával a szerző és gyerekkori muzsikusbarátja, Ajtai Péter az Erzsébet-híd pesti hídfője közelében lévő számos kulturális eseménynek helyt adó, Három Holló kávéházban tartott ismertetőt.

Havas Ádám szociológus a Corvinus Egyetemen diplomázott, doktori kutatásának témája eredetileg a színház volt. Ez azonban a reformkortól napjainkig túl nagy anyagnak bizonyult, így került célkeresztjébe az alig több mint százéves múltra visszatekintő jazz. A jazzel még egyetemi évei előtt fertőződött meg, mikor rendszeresen kezdett járni Ajtai Péter és Komjáti Áron a Tűzraktérbe szervezett sessionjeire. Mivel a zene felkeltette érdeklődését, utánanézett eredetének, történetének, elindult egy szálon, és rájött az egy hatalmas erdő része. Minden lehetséges forrást felkutatva kezdte „beolvasni” magát, és erre az évek során folyamatosan bővülő anyagra, valamint egy kiterjedt, négyéves terepkutatási projektre támaszkodva, 40 órányi mélyinterjút készítve fogott bele végül doktori disszertációjába, amelyből ez a 198 oldalas könyv is megszületett. Ahogy a könyv köszönetnyilvánításában is olvasható, számos zenészbarát mellett, segítséget kapott Ajtai Pétertől is, akivel kamaszkorában sokat gördeszkázott együtt, és aki amellett, hogy a LFZE jazzbőgő szakán végzett, az ELTE Esztétika Doktori Programjának doktoranduszaként az improvizáció történetét és az improvizációs folyamatmodelleket kutatja.

Havas Ádám már a könyv ismertetése elején elmondta, nem esztétikai, nem zenetörténeti művet írt, a jazz lényegében ürügy volt, hogy a magyar társadalom mélyrétegeiben gomolygó történelmi konfliktusok egyes dimenzióit elemezze, amelyeket csak ezen az improvizatív zenén keresztül tudott hitelesen elmondani. Az amerikai narratívákkal szembefordulva, közép-európai nézőpontból azokat a kulturális viszonyrendszereket állította előtérbe, amelyek a sajátos magyar kontextusban lehetővé tették a műfaj jelentéseinek újra-alkotását „Kelet” és „Nyugat” között, és amelyeket a társadalmi beágyazottság különbözősége miatt, amerikai fogalmakkal nem tudott volna elbeszélni. A bevezetés és könyvet záró konklúzió között öt fejezetben elsőként tárja fel a magyar jazz rejtett diaszpóra narratíváit a társadalomhoz kötődő történelmileg kialakult megkülönböztetések rendszerén keresztül. Érdemes röviden áttekinteni a fejezetek tartalmát:

1. fejezet: A kultúraszociológia és a jazztudomány metszéspontján - hatalmas elméleti munka, amelyben a szerző kifejti, miért foglalkozik szociológusként jazztanulmányokkal, miért vizsgálja a kulturális globalizáció során a világ minden táján elterjedt zenét, a szociológiában kevésbé járatosak számára is érthetően leírja, mit jelent a diaszpóra, a kultúraszociológiai elméleti alapozás, beavat a terminusok használatába.
2. fejezet: A jazz „másító hatása”: kulturális és rassz hierarchiák a magyar jazz korszakban - történeti-szociológiai szempontból az egyik legizgalmasabb téma, hogyan jelenik meg a két világháború közti időszakban az asszimilált zsidóság több forrású kabaré szcénájában a „fekete zene”, és ez milyen, olykor kenyérkérdéssé fokozódó ellenérzést váltott ki a nemzeti hagyományú zenét, magyar nótát játszó cigányzenészek részéről. Elemzi hogyan alakult a zsidóság, cigányság és a feketék interakciója a két világháború közt a vészkorszakig.
3. fejezet: Polarizáció, elfogadás és köztes helyzet: Jazz az államszocialista Magyarországon - a 45-48-ig, majd a konjunktúra időktől a rendszerváltásig, más közép-kelet-európai jazzkultúrákkal való regionális - cseh, lengyel, NDK - összehasonlítást is magában foglaló történelmi áttekintést nyújt. Részletes elemzést ad, hogyan próbálták formájában magyar, de szocialista tartalommal alkalmazni a Zsdanov doktrínát, ami nem jött össze. A „kávéházi zenélésről” a bebopra való átmenet miként vált jelentős elemévé a roma zenészek státuszigényének. Gonda Jánossal hogyan alakult ki a „bebop paradigma” intézményesülése, majd miként alakult a Bartók által ihletett Szabados kör esztétikai, ideológiai ellentéte formailag az amerikai fősodorból kiinduló, intézményesült mainstream közeggel.
4. fejezet: Jelentős küzdelmek: A bebop és a free jazz társadalmi konstrukciói – a szerző szerint kialakult struktúrák hogyan jelennek meg a kortárs diskurzusokban, miért fontos, vagy nem, az amerikai jazzgyökerekből való kiindulás, mi számít modernnek, innovatívnak, esztétikai értelemben „jónak”. Az alfejezetekben Havas Ádám elemzi a kultúrsznobizmus két formáját, a szabad zene esetében a bölcsészértelmiség „esztétikai maszturbációs” lubickolását, és a fővonalú jazz klubok burzsoá hangulatú, vacsorás, tányércsörgős koncertjeit, végül „a miért nem politikus ez a zene hazánkban” kérdésre is próbál választ adni.
5. fejezet: Fehérség - másítás: állandóság és változás a roma zenészek „jazz habitusában” - a generációk során kialakult zenei szocializációról szól, mi a szerepe az intézményi környezetnél sokkal fontosabb Mátyás térnek, a családnak és a barátoknak. Hogyan lesz valakiből jazz-zenész, miként fogadják el muzsikustársai, akik már a legtöbben 13 éves korukban tudták azt, amit az egyetemen tanítanak. Drámai viszont, hogy ebben az ethoszban nem alakultak ki azok a középosztályi beállítódások, amikkel nemcsak egy-egy koncert erejéig, hanem hosszú távú kapcsolatokba kerülhetnének a világ elitjével, amelyhez tudásuk alapján ők is tartozhatnának. A kapcsolatteremtést, a ma már nélkülözhetetlen menedzseri alapismereteket, amelyekkel a világszínpadán érvényesülhetnének, nem is oktatják.

A Routledge kiadó gondozásában május 19-én angol nyelven megjelent könyv könyvespolcra helyezhető keménykötésben, és akár a mobilon is olvasható online változatban is megrendelhető. Havas Ádám eredetileg a Balassi Kiadónál, ahogy íródott, magyarul szerette volna megjelentetni. Be is adták a pályázatot, amelyben az ilyenkor felmerülő anyagi és szellemi kiadásokkal együtt a nyomdaköltség 1 millió Ft alatt volt, amelyre sem az NKA, sem az MTA nem mutatott érdeklődést. Így elküldött a patinás kiadó pályázatára egy majd 30 oldalas könyvtervet, melyben a követelményeknek megfelelően felsorolta a tervezett fejezetek témaköreit, mellékelve küldött két mintafejezet, és meg is érvelte, miért szeretne nyilvánosságot gondolatainak, amelyet imigyen az egész világon olvashatnak az angolul tudók. Konklúzió.

Megrendelhető online: https://www.routledge.com/The-Genesis-and-Structure-of-the-Hungarian-Jazz-Diaspora/Havas/p/book/9780367677794