A jazz újjászületésének és újjáteremtésének apostola lett Emmet Cohen – erre utal az ajánló címe is. Olyasmit tesz a régi jazz dallamokkal, mint mikor Liszt vagy Chopin rögtönözve régi mesterek témáira talált ki parafrázisokat. Mindezt a csak a régi recsegő felvételeken hallható bájjal és vitalitással teszi, mintha épp ujjai alatt születnének a dallamok. Az a kikacsintós könnyedség ez, amire Keith Jarrett és Chick Corea volt képes, mikor a hallgatójával lazán elhitette, hogy ha jó napja van, ezt akár ő is meg tudná csinálni.
Betértek Cohenhez generációjának a környéken élő zenészei, és a virtuális tér adta laza spontaneitás segítségével megkezdték a kísérleteket. A vizsgálat tárgya: a régi jazz érdekli-e még a mai fazonokat, vagy már csak nosztalgikus hajlamúakat vonzza? Mit jelentenek az akkor született kompozíciók a fiatal zenészeknek, a mai világról lehet-e ezekkel a műfajokkal és stílusokkal aktuális és érvényes dolgokat mondani? És láss csodát, a ragtime, a dixieland és a bop tehetséges zenészek ujjai alatt pontosan olyan izgalmas zene ma is, mint a múlt század elején. A kísérletezésnek híre kelt, egy zenészt sem kellett kétszer hívni, hogy nézzen be a „laboratóriumba”.
Erre a lemezre a Zenés hárem a Harlemben névre keresztelt stúdium legérdekesebb produktumai közül válogatott. Hallhatjuk a „Symphonic Raps”-t, Bert Stevens and Irwin Abrahams szerzeménye eredetileg a 20-as évek Harlemének bárzongoristái által favorizált stílus volt. Annyira népszerű, hogy rögzítette Armstrong zenekara, és egyik állandó műsorszáma Marsalis Wynton Big Bandjének jazztörténeti foglalkozásain. A lemezen szereplő „Reflections at Dusk” vagy a „You Already Know” és a „Toast to Lo” kevésbé esélyes arra, hogy szólókoncert műsorán szerepeljen, mert ezek a kamarajátékra épülnek remek fúvósszólamokkal. Mindegyik Cohen kompozíció, az első nem mulatók félhomályába illik, inkább a Harlem egyik színházának színpadára. Cohen, Melissa Aldana és Marquis Hill kamaratriója megmutatja, mi a zenei pastiche lényege, mikor a zongorista különböző klasszikus és jazzelemeket sző bele a 20-as éveket idéző kompozícióba, anélkül, hogy vidám hangulata megtörne. A másik két felvétel tömény swing combo játék prezentáció izgalmas groove-val megtámogatva.
A címadó „Future Stride” (Cohen-Poole partitúrája) bravúros séta a 20-as évektől Willie „The Lion” Smith, Fats Waller, Art Tatum és James P. Johnson lépteit követve. Cohen nagy varázsló, mindig van egy pillanat, amikor azt hiszi a hallgató, tudja, mi következik. Aztán csak ámul a végén, mert egy vulkánnál sem tudhatod, mi kerül a következő pillanatban a felszínre. Tipikus példa erre a két gyönyörű ballada is, a „Second Time Around” (Van Heusen és Cahn jegyzi) és a Cohen extrák közül a „My Heart Stood Still”. Feltette a lemezre az eredetileg Felix Bernard és Johnny S. Black által komponált „Dardanella”-t is, ami olyan népszerűségnek örvendett a 20. század első évtizedeiben, hogy ha létezett Harlemben népdal, ez volt az egyik. Ott van még Duke Ellington „Pitter Panther Patter"-jének újra gondolt verziója, összegzésként pedig Cohen karizmatikus búcsúja a „Little Angel”
Az 1920-as évek Harlemjének duruzsoló éjszakai klubjait, lakáskoncertjeit és kicsit a némafilmes élőzene burleszkjeit varázsolja elénk a lemez. De még a zenekari felvételekről sem kell feltétlenül lemondanunk a RAM Színházban november 13-án hallható koncertjén, mert Cohen bármikor rögtönöz élőben egy parafrázist egy szál zongorára, ahol minden hangszer „szól”. Bravúros örömzene, ahogy az egy apostolhoz illik.
Album: Emmet Cohen: Future Stride
Kiadó: Mack Avenue Records
Megjelent: 2021
Tracklist:
- Symphonic Raps
- Reflections at Dusk
- Toast to Lo
- Future Stride
- Second Time Around
- Dardanella
- You Already Know
- Pitter Panther Patter
- My Heart Stood Still
- Little Angel
Közreműködik:
Emmet Cohen zongora
Russell Hall bőgő
Kyle Poole dobok
Melissa Aldana tenorszaxofon
Marquis Hill trombita