Jazz.hu / MagyarJazz szakmai jazzportál
2022. augusztus 13.
Libisch Károly
Számomra a megmondóemberi állapot most nem játszik! Kritikusi életem folyamán ugyan volt néhány alkalom, amikor értékítéletet mondtam egyes zenészek megjelent lemeze vagy koncertje után, de erre a „hibámra” nem szívesen emlékszem. Nem vagyok ugyanis híve annak, hogy ledrongoljam egy szuverén alkotó aktuális érzelmi állapotát tükröző alkotást – amennyiben persze elfogadjuk az esztétika ezirányú tételeit. Sokszor inkább hallgatok vagy esetleg „érted haragszom, nem ellened” hozzáállással mondok el egy-két észrevételt. Mint ahogy most is…
Néhány olvasóm most biztos felkapja a fejét erre a címre! Egyáltalán; jazzfesztivál Tiszakécskén? Ráadásul már a nyolcadik? Pedig ez így van évek óta: már 2014-től egy napra a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ előtere, nagyterme – akár külön-külön vagy egyszerre, mint most is! – a jazz-zene otthonává vált (A címhez kapcsolódóan: 1 a 2-ben, azaz egy fesztivál 2 színpadon…). Magam eddig szorgalmasan tudósítottam – a tavalyi, csak hálón, közönség nélkül megtartott kivételével! – ezekről különféle fórumokon (Librarius, Facebook).
Kezdjük a kályhánál! Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij kevés zongoraművet írt. Viszont e kevesek egyike, az Egy kiállítás képei a zongorairodalom nagylélegzetű, grandiózusabb alkotásai közé számít. Az 1874-ben írott - eredetében! - 10 tételes, a Sétákkal együtt pedig 16 zenei részből álló mű klasszikus\romantikus zene: rokon a programzenékkel vagy a kor szimfonikus költeményeivel (nem véletlen, hogy a francia Maurice Ravel 1922-es keltezésű szimfonikus átiratát majd' mindenki ismeri!).
Az alábbiakban közöljük Libisch Károly szakírónak, a Magyar Jazzkutatási társaság tagjának, az első Szabó Gáborról szóló monográfia szerzőjének tudósítását a Müpában február 8-án rendezett tanácskozásról. A szerző itt szerényen nem tért ki arra, hogy a Szabó Gáborról szóló előadás végén a kialakuló beszélgetésben éppen ő osztott meg értékes adalékokat a legendás gitárosról a résztevőkkel. Mint sokan tudják, Libisch évtizedek óta az úgynevezett fonetikus átírást használja, aminek lényege, hogy a külföldi eredetű szakszavakat a magyar nyelv kiejtési és toldalékolási szabályainak megfelelő - sok esetben fonetikus átírású - alakban használja. Így ebben a cikkben is a dzsessz szóalak helyett a dzsez-t, amely fonetikusan közelebb áll az angol kiejtéshez (de ez is csak közelíti azt, hiszen az igazi eltérés a magyarban nem létező magánhangzónál van). Méltányoljuk a szerző érvelését és következetességét e kérdésben, viszont – engedelmével – mi a magyarjazz.hu nevében is szereplő, természetesen általa sem vitatott írásmódot használjuk kéziratának közlésekor. (a szerk.)
