Elég karakteresen elmondja benne véleményét a lassan két pólusúvá váló jazz világáról. Az egyik gyakorlat a parttalan kísérletezésre esküszik, fúziós próbálkozások mentén halad, ami esetenként pont a jazz kiszámíthatatlan rögtönzéseit tűnteti el a popularitás érdekében. A másik irányzat a köldöknéző befelé fordulás jegyében az öncélú virtuozitására épít. A rögtönzés nincs tekintettel arra, hogy a hallgatóság nem feltétlenül zenei végzettségű profi, aki ismeri egy hangszer minden csínját-bínját. Valójában egymást és önmagukat szórakoztatják. A közönség pedig hajlamos sznobizmusból ünnepelni. Csak úgy jár, mint a toronyugrást néző az olimpián. Tapsol, bár a lényeget nem látta. Nem volt ideje észrevenni.

Marsalis kvartettje veteránnak számít a maga huszonévével, mikor ma a projektekért alakított formációk körbekoncertezik a világot, hogy aztán új összeállítással, más repertoárral induljanak ismét. Branford Marsalis szaxofonos Eric Revis bőgőssel huszonkét éve játszik együtt, a régi ismerős zongorista Joey Calderazzo húsz éve csatlakozott, és csak Justin Faulkner dobos lóg ki a sorból a maga tíz évével. Játékuk ezért végtelenül összeszokott, érzékenyen reagálnak egymás ötleteire, anélkül, hogy a kompozíció egy pillanatra is arányait vesztené.

A „Gonosz játékok tánca” bravúros lassú-gyors-lassú tételre épül, párhuzamos, nagyszerű de intenzív szólókkal. Calderazzo „Beszélgetés a romok között" című balladája a zongora és a szaxofon szép elsuttogott eszmecseréjével indul, majd a belépő hangszerek hangzásából lehet kihallani a rejtőzködő hangzatokat. A „Snake Hip Waltz" igazi monkos téma, bravúros hangszereléssel. A „Cianna" latinos dallamvezetéssel, a szellős zongorafutamokhoz és a gyönyörű szaxofonszólók mellé a dobok és a bőgő diszkréten még felteszi a díszítő elemeket, anélkül, hogy táncos könnyedsége veszítene eleganciájából. A "Nilaste" szaxofonszólóval indító furcsa ballada, suta lépésekkel, gyorsuló-lassuló tempóval, a basszus diszkrét alaplüktetésével. „Life Filtering from the Water Flowers” a szaxofonon a téma uniszónó meditatív felvázolásával indul, majd a zongora kibontja a karakteres futamokban az asszociációkat, melybe a dob és a bőgő hozzárajzolja a mintákat, hogy aztán visszatérjen a szaxofonon a dallam. Remek tempós finálé darab a lemezen Keith Jarrett „The Windup”-ja. Technikailag érdekfeszítő kamarazene. (Az ebben eljátszott szólóért egyéni kategóriában is jelölték Marsalis-t.)

Ott voltam, mikor Branford Marsalis a Müpában 2014. november 4-én emlékezetes koncertet adott telt ház előtt. Aki rászánta az idejét erre a remek albumra, szívesen meghallgatná újra élőben a formációt. Addig ott van a lemez.

Marsalis Music - Okeh Records, 2019

1. Dance of the Evil Toys (komponista: Eric Revis)
2. Conversation Among the Ruins (Joey Calderazzo)
3. Snake Hip Waltz (Andrew Hill)
4. Cianna (Joey Calderazzo)
5. Nilaste (Eric Revis)
6. Life Filtering from the Water Flowers (Branford Marsalis)
7. The Windup (Keith Jarrett)

Közreműködnek:

Branford Marsalis - szoprán- és tenorszaxofon 
Joey Calderazzo - zongora
Eric Revis - bőgő
Justin Faulkner - dob

Grammy-díj jelölést kapott az album 2019. november 20-án, mint Best Improvised Jazz Solo a "The Windup" előadásért és a Best Jazz Instrumental Album.