Merre tart a jazz, mint műfaj?

A jazz, mint műfaj újra fogalmazást és újra gondolást igényel.

A jazz műfaji sajátosságainak köszönhetően alkalmas és talán egyedül alkalmas a zenei műfajok közül, hogy megtartva és megőrizve alakítsa ki a kontinensenkénti, nemzeti, kultúrkörönkénti, országonkénti együtthangzást, úgy, mint azt a hagyományőrző népzenék is tették.

A jazz rendkívül gyorsan analizál, szintetizál, megtartja magának, amit használni tud és kiveti magából, amire nincs szüksége.

Természetesen a két legfontosabb jellemzője nélkül nem jazz a jazz, az pedig a ritmus és az improvizáció. A Világon mindenhol beszélik ezt a nyelvet Már régóta nem az amerikai kontinens afro-amerikai zenéje, hanem már a születésekor is  afro-európai műfaj volt, hiszen a nem meghatározó indián népzene mellett, elsősorban az Európa magasan művelt és cizellált funkciós zenéjével, zenekultúrájával találkozott a fekete afrikai zene mindent elsöprő ereje, dinamikája és ritmusvilága. Mostanában inkább Európához kötődik a legtöbb artisztikus és előremutató jazz megnyilatkozás, mely sokszor egyenrangú a kortárs klasszikus zenével, kompozitorikus szerkesztésével és improvizációs rendszereivel. Mondhatnánk, hogy a jazz afro-európai műfaj melynek helyszíne és születése az amerikai kontinenshez köti. Egy biztos, ahogy Jean Cocteau is fogalmazott: A Jazz korunk népzenéje. Fontos George Gershwin megállapítása is, mely szerint a jazz nem más, mint ritmuskérdés, hiszen ugyanolyan hangokat használ, mint a klasszikus zene vagy a népzene. De ezen a gondolatszálon eljutunk oda, ami nagy igazság, mégpedig a zene nem más, mint ritmuskérdés, hiszen időben zajló művészet. Az európai zenekultúránk tizenkét hangjából 479.001.600 / négyszázhetvenkilencmillió-egyezerhatszáz / féle dallamsort tudunk összeállítani egy oktávon belül. A kérdés, hogy ezt milyen időszemlélettel tesszük. Gyakorlatilag a variációk száma végtelen. Fontosnak vélem az improvizált zene további elmélyítését, kutatását és a rögtönzött zene tovább építését. Úgyhogy ne csüggedjünk, rengeteg dolgot lehet még találni, kitalálni a végtelen zene birodalmában.

Merre tart Magyarországon a jazz?

A Jazz Magyarországon felnőttkorát éli. A magyarországi jazzoktatásnak is köszönhetően, egyre több kiváló előadóművész és elméleti szakember kerül ki az egyetem falai közül. A fellépő kitűnő előadók, szólisták, improvizatőrök, muzsikusok a jazz legkülönbözőbb és legváltozatosabb stílusirányzatait követik.

Az utóbbi időben kezd kialakulni egy meghatározó progresszív szellemiség, a kreatív és újat alkotó fiatal művészek között, mely nagyon ígéretes és már régóta nagy szükség van rá.

Indokolt a mai jazz világban a régebbi stílusirányzatok életben tartása?

Mindenképpen, hiszen a stílus maga az ember. Nagyon fontos minden művészetben a kronológia, a történet ismerete. Szervesen összefüggő egységet alkotnak. Így könnyebben megismerhető, értelmezhető és élvezhető a mai modern jazz muzsika is. A közönség nagy része, akik most kortárs jazzt hallgatnak korábbi stílusirányzatok kedvelői voltak.

Merre tart a magyar közönség?

A magyar közönség jelentős része követi az eseményeket, a fontos, meghatározó koncerteket, művészeket. Ezzel együtt, ahogy folyamatosan nő a jazz iránt érdeklők száma, úgy érzem, hogy még mindig réteg műfaj, igaz hogy ez a réteg, folyamatosan vastagodik, de mindenképpen kijelenthető, hogy sok embert meghódított a műfaj és ez nagyon jó.

Szerinted mit lehet tenni a műfaj további népszerűsítése érdekében?

Amit eddig is próbáltunk megvalósítani. A jó és igényes zenéhez jó muzsikusok kellenek, ehhez a magyarországi ének-zene és jazz oktatás további fejlesztése szükséges. A jó muzsikusok a jó zenét különböző előadótermekben, koncerttermekben, klubokban adják át a közönségnek. Ehhez sok új koncertteremre és klubra lenne szükség országos szinten, és természetesen több és több értő és jazzt kedvelő közönségre. A TV és rádió csatornákon is a különböző zenei stílusok és irányzatok harmonizálására lenne szükség. Arra gondolok, hogy aránytalanul kevés jazzprodukció csendül fel az egyre szaporodó különböző rádiócsatornák adásaiban. Továbbá hagyományt teremtve egy új, évenként megrendezendő jazzfesztivált kellene elindítani az európai jazz muzsika népszerűsítésére. Budapest Jazz Fest címmel.

És merre tart Binder Károly?

Tanszékvezetői, pedagógiai munkám mellett, folyamatosan alkotok, komponálok, koncertezem, gyakorolok. Az elmúlt öt-hat éves alkotói időszakomban, a nagyzenekari megszólalásokkal foglalkoztam és foglalkozom. A Concertóm és a Zongoraverseny preparált zongorára, zongorára és zenekarra darabjaim után, most egy hosszabb lírai hangvételű nagyzenekari mű foglalkoztat. Talán lírikus szvit lesz a címe, mely műfajra már találunk példákat a zeneirodalomban úgy Edvard Grieg, Alban Berg vagy Chick Corea esetében. Négy tételes művet tervezek a Budafoki Dohnányi Zenekarra és Jazz Quartettre hangszerelve.