A háború után leszerelt és egyetemre járt, de minden szabadidejében játszott.

Magára vállalta, hogy a Bostonba látogató jazz óriások mögé helyi kíséretet szervezzen, vagy előzetesen ő szervezze a fellépést is nekik. Egy idő után helyiséget bérelt, hogy jazz klubot létesítsen és ez lett a világhírű Storyville, ahol olyanok léptek fel, mint Charlie Parker, Stan Getz, Billie Holiday vagy Ella Fitzgerald, hogy csak néhányat említsünk. A Storyville Records lemezvállalat volt a következő teljesítménye, amely Lee Konitz és Toshiko Akiyoshi lemezeit is készítette.
Ha nem is emelkedett soha a nagyok közé, de kellemesen játszott. Ezért is szerették, de más téren voltak múlhatatlan érdemei. 1954-ben a milliomos házaspár Louis és Elaine Lorrilard támogatásával megszervezte a világhírűvé vált Newport Jazz Fesztivált, amely eddig csak legutóbb maradt el a pandémia következtében.

Ezen a felvételen Wein a zongorista olyan jazz legendákkal játszott, mint a gitáros Barney Kessell és a vibrafonos Red Norvo. 1955-ben saját neve alatt adott ki albumot, amelyen nem csak zongorázott, de énekelt is, noha a lemez húzóneve nyilván a trombitás Ruby Braff volt.

Wein nevéhez fűződik a nagyszabású New Orleans Heritage Festival, a Playboy Jazz Festival, vagy a franciaországi Grand Parade du Jazz Festival. A jazz aranykorában volt, hogy évente 20-25 fesztivált szervezett vagy társszervezett.

Egyébként Wein volt a nagyvállalati szponzoráció egyik első megálmodója is. De a lázas tevékenység mellett mindig maradt ideje a zenére. 1993-ban, 68 éves korában vette fel utolsó albumát.

Még életében kapta meg a Downbeat bőségesen kiérdemelt életműdíját. Szeptember 13-án hunyt el.

 Fotó: John Abbott/Gramofon archívum