Egy szerencsétlen balesetben elszenvedett sérülés következtében 67 éves korában csütörtök hajnalban elhunyt Kiss Zoltán, azaz ahogy mindenki ismerte, a becenevén legendává vált Hagyma. A váratlan szomorú hír megrázta az egész hazai jazzközösséget. Zenészeink azóta is sorra emlékeznek Róla a Facebook posztjaikban, felidézve a feledhetetlen közös utakat, amikor humorának köszönhetően a kilométerek észrevétlenül fogytak, és az érkezéskor mindenki jó hangulatban állhatott színpadra. Párszor, igaz rövidebb távokon, jómagam is utazhattam Vele, ezek közül a menet közben jegyzetelt beszélgetések közül idézek néhányat emlékére.

A június közepén elhunyt trombitás, Ducsai Szabolcs, a hó végén lenne 47 éves. Emlékére szerveznek emlékkoncertet zenésztársai.

Szerdán ünnepelte Berkes Balázs (1937. október 12.) Liszt Ferenc-díjas bőgőművész 85. születésnapját. Életútja egybefonódott a háború után alakulgató magyar jazz történetével, a tiltás éveitől egész napjainkig. Rengeteg hazai és nemzetközi formációban játszott, melyek közül a Vukán Györggyel töltött évtizedek külön fejezetet érdemelnek. A Super Trio Kőszegi Imrével, majd a Creative Art Trio Balázs Elemérrel, valamint a fúvósokkal kiegészült Creative Art Ensemble mérföldkőnek számítanak, és nagyban segítették a magyar jazz elismerését világszerte.

Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla, pótolhatatlan veszteség érte a hazai jazz életet. Nagyformátumú, nyitott gondolkozású művész volt, aki hosszú évtizedekig tartó pályafutása során a jazz-zongorázásnak képes volt új dimenziókat adni. Világszerte nagyra tartották a játékát, Chik Corea többször is elragadtatással beszélt a „touch”- ról, amivel Szakcsi a hangokat a zongorán megszólaltatja. Ezt, aki felvételit és koncertjeit hallotta, azonnal megérezhette, és felismerhette azt az egyéni felfogást is játékában, amitől magában ujjongani kezdett: „ah, ez a Szakcsi…”