Hat meghatározó szakmai szervezet fogott össze annak érdekében, hogy a jazz-zene nagyobb figyelmet, erősebb szakmai támogatást és átláthatóbb állami jelenlétet kapjon. A kezdeményezés résztvevői: Magyar Jazz Szövetség, a Jazzart Közcélú Alapítvány, a Budapest Music Center, a Harmónia Műhely Alapítvány, a Szakcsi Jazz Egyesület és a Magyar Jazzművészek Fóruma.
A közös gondolkodás célja, hogy a hazai jazzélet szereplői egységesebben tudják képviselni a műfaj érdekeit, és hosszú távú, fenntartható jövőképet alakítsanak ki.
A szervezetek szerint a jazz Magyarországon mindeddig nem kapta meg azt az intézményi és társadalmi elismertséget, amely művészi értékéhez méltó lenne. Ennek egyik jele, hogy az NKA és más támogatási rendszerek a populáris zenéhez sorolták a jazzt, miközben nemzetközi példák alapján ez a besorolás nem tükrözi a műfaj sajátosságait.
A kezdeményezés célja, hogy az NKA és más állami támogatási struktúrák kuratóriumaiban jazzhez értő szakemberek is helyet kapjanak, valamint hogy – a klasszikus és a népzenei kollégiumok mintájára – létrejöjjön egy önálló jazzkollégium. A szervezetek abban bíznak, hogy az együttműködés hozzájárul a műfaj intézményi megerősítéséhez, a szakmai autonómia helyreállításához és a jazz méltó kulturális pozíciójának kialakításához.
A közös állásfoglalás így fogalmaz: „A jelen állásfoglalás célja, hogy rámutasson a jazzben rejlő kulturális és szakmai értékekre, valamint olyan szempontokat fogalmazzon meg, amelyek elősegíthetik a műfaj szerepének további erősítését és méltó elismerését a magyar kulturális struktúrában.”
Mindegyik szervezet egy-egy képviselőjét kérdezem a közös munkáról, az együttműködés motivációiról és a magyar jazz jövőképéről.
Miért fontos szerintetek ez az összefogás, ez a fajta jazz-érdekképviselet, amely eddig kivételesnek számított a hazai jazzéletben? Hogyan értékelitek a közös munkát?
Magyar Jazz Szövetség / Csapó Krisztián: Az összefogás mindig hasznos és dicséretes dolog, óriási felhajtóerő tud lenni egy közösség számára. A Magyar Jazz Szövetség eddig is jó kapcsolatot ápolt a különböző szakmai szervezetekkel, legyen az jazz-kötődésű (mint pl. a Szakcsi Jazz Egyesület, akikkel közös versenyt is szerveztünk) vagy más, zenészeket képviselő szervezet, mint az Artisjus vagy az EJI. Itt most több, a jazz közegében dolgozó egyesület és alapítvány fogott össze. Annak ellenére, hogy lehetnek érdekellentétek, nagyszerű, hogy lassan kikristályosodik egy közös minimum, ami mentén lehet haladni. Esetenként más lehet fontos egy klubnak, mint egy zenészeket képviselő egyesületnek, és mások lehetnek a hangsúlyok egy 36 éves országos érdekvédelmi szervezetnél, mint a választások után frissen alakult csoportnál. Mégis jó látni, hogy vannak pontok, amikben mindenki egyetért és amiket mindenki közösen tud felvállalni. Ez jelzésértékű a döntéshozók felé, de ugyanúgy fontos a zenészek és a műfajt kedvelők szempontjából is.
Jazzart Közcélú Alapítvány / Susszer Zoltán: Az elmúlt húsz évben a jazznek nem volt folyamatos, önálló és kellően erős kultúrpolitikai érdekképviselete. A különböző kulturális támogatáselosztó testületekben a jazz önálló kategóriaként sem jelent meg. A kulturális támogatásoknak éppen azokat a művészeti ágakat, produkciókat és szakmai területeket kellene célzottan segíteniük, amelyek kizárólag piaci alapon nem működtethetők és nem tarthatók fenn. Nehezen érthető, hogyan kerülhetett a jazz hosszú éveken keresztül a popzenéhez, miközben a népművészetnek és a klasszikus zenének szerencsére önálló kollégiuma van.
A jazz szakmai közössége korábban nem képviselte olyan vehemensen és hatékonyan a saját érdekeit, mint más műfajok képviselői. Ezen most nekünk kell változtatnunk.
Az összefogás azért is különösen fontos, mert a kulturális kormányzat joggal szeretné tudni, hogy a hozzá forduló civil szervezet valóban az adott szakmai közösség hiteles képviselője-e. A jazz esetében most nehéz lenne megkérdőjelezni ennek az összefogásnak a legitimitását. Olyan szervezetekről van szó, amelyek hosszú ideje végeznek érdemi munkát, intézményi rangot vívtak ki maguknak, és aktív részesei a hazai jazzéletnek.
Ezek az intézmények természetesen nem azonosak egymással – csak önmagukkal. Némileg különböző perspektívákból látják a hazai jazz helyzetét, és részben különböző szempontokat emelnek ki. Ugyanakkor megvan közöttük az a kölcsönös tisztelet és elismerés, amely képessé teszi őket a vélemények ütköztetése mellett arra, hogy közös célok érdekében konszenzust keressenek.
A közös munka természetesen nem volt minden pillanatában zökkenőmentes, de heti rendszerességgel zajlott. Az első fontosabb lépések megtételét illetően már bőven benne vagyunk az alagútban, és látható annak a vége.
Budapest Music Center / Gőz László: Ha csak a zenészeket nézzük, az összefogás ebben a műfajban mindennapos, mert a zenészek körében majdnem mindenki játszott mindenkivel.
Az összefogás a szervezetek részéről történik, és persze itt is van egy jó viszony, ami a személyes ismeretségen alapul, de ahogy ez lenni szokott, nem mindenkinek ugyanaz az elképzelése.
Egy dolog ellenben mindenképpen egységes, és ez a dolog lényege. 60 év után, amikor már európai jazzről beszélünk, a nyugati államokhoz hasonlóan elvárjuk, hogy a magyar jazz önálló műfajként legyen definiálva a hazai és nemzetközi zenei életben. Ennek az összes jogi, szellemi és anyagi hátterét szeretnénk deklarálni, ezért intézményi szinten képviseljük ugyanazt. Mivel ebben 100 százalékos az egyetértés, nem tudom elképzelni, hogy feladjuk a közös álláspontunkat.
Harmónia Jazzműhely / Irk Réka: Az összefogás Pallai Péter hathatós közbenjárásával indult el. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a jazzszcéna egységesen lépjen fel, miközben a különböző területek képviselői saját szakmai nézőpontjukat és problémáikat is be tudják hozni a közös munkába. A helyzet úgy alakult, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező szervezetek és a frissen alakult egyesületek is hatékonyan tudtak együtt dolgozni.
A nyár folyamán folyamatos egyeztetéssel sikerült letisztázni azokat az érveket, amelyek indokolják a jazz nagyobb láthatóságát, és közösen tudtuk pozícionálni a jazz‑zenét a magyar kulturális közegben. Bízunk benne, hogy ez az összefogás – és az a tény, hogy nem csupán egy-egy ember lobbizik a saját szakterületéért – hosszú távon meghozza a gyümölcsét, és a jazz jóval nagyobb figyelmet kap az állami szférában és más kapcsolódó területeken.
Szakcsi Jazz Egyesület / Szakcsi Jr.: Nagyon jónak tartom ezt az összefogást.
Azt gondolom, hogy a nagyobb vonalakban egyetértünk és közös a cél, még akkor is, ha különböző a véleményünk egy-két dologban.
Viszont ennél az összefogásnál nem lehetséges, hogy a véleménykülönbségek és a pozíciók megszerzése megmérgezzék a célokat. Mindenkinek jár egy szelet a kultúrából.
Nehéz lesz és véleményem szerint nagyon hosszú az út, de meg kell próbálni az itthoni jazzélet jövője érdekében. Reméljük, sikerülni fog, hogy ez a nagyon szabad és mindenkinek mást jelentő zene egyszer olyan besorolást kapjon, amit megérdemel, és megkapja azokat a támogatásokat, amiket eddig sajnos nem kapott meg.
Magyar Jazzművészek Fóruma / Oláh Krisztián: Történelmi jelentőségű és véleményem szerint rendkívül időszerű lépés volt, hogy a szakmánkat érintő közös ügyekben egységesen lépjünk fel. Önmagában súlyt ad az összefogásnak, hogy valamennyi hazai szervezet és a budapesti jazzélet két vezető intézménye közösen, egyenrangú partnerekként fogalmazza meg álláspontját a műfajt érintő fontos kérdésekről. A közös munkát kifejezetten biztatónak értékelem: jó megtapasztalni, hogy minden szervezet képviselőjét alapvetően a konstruktivitás és a proaktivitás jellemzi. Úgy érzem, minden résztvevőben megvan a kellő nyitottság arra, hogy az egyéni szempontokon túlmutatva, hatékonyan és egységesen tudjunk együttműködni.
A munkafolyamatainkat kifejezetten a közös gondolkodás jellemzi; a szakmát érintő fontos kérdéseket munkacsoporti szinten dolgozzuk fel. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy ez a fajta folyamatos egyeztetésre és széles körű bevonódásra épülő metódus talán nem a leggyorsabb módja a haladásnak, meggyőződésünk, hogy kizárólag így érhető el az, hogy a zenészek és alkotók legszélesebb körét tudjuk hitelesen képviselni a közös munkában – és természetesen az összefogáson keresztül a döntéshozók felé is.
Fotó: Sztraka Ferenc
Helyszín és időpont: Budapest Jazz Club, 2026. június 3.
Képen szereplők (balról jobbra): Szakcsi Jr., Irk Réka, Gőz László, Hárs Viktor, Gayer Ferenc, Kollmann Gábor, Susszer Zoltán, Halper László, Zolbert, Sztraka Ferenc, Romhányi Áron, Harcsa Veronika, Csapó Krisztián, Fekete-Kovács Kornél, Oláh Krisztián.
