Lantos Zoltánt az interjúban - amit szeptember óta próbálunk összehozni - a 2019-es évről és a 2020-as évben várható koncertjeiről, projektjeiről, esetleg lemezéről kérdeztem – még 2019-ben.
- MagyarJazz: Ez az év is hihetetlen pörgősen telt, ahogy a közösségi oldaladon a bejegyzéseket figyeltem. De mintha mi ebből kimaradtunk volna. Az év nagy részét külföldön töltötted. Milyen projektekben vettél részt külföldön?
- Lantos Zoltán: Hát igen, nagyon gyorsan elszaladt ez az év, bár a többi sem volt lassú. Azért többet voltam itthon, de hosszabb külföldi projektek voltak: januárban egy chilei turné a régi barcelonai triómmal, a Nadirral, ami ez alkalommal kvartettre bővült az ismert santiagói gitáros/mandolinossal (Antonio Restucci). Nagyon jól sikerült és jövőre is tervezzük majd télen (amikor ott nyár van). Tavasszal belecsöppentem egy németországi jazz-kvintettbe, akikkel Offenbach zenéjét ültettük át közösen a jazz nyelvére, és a francia (de Németországban élő) sztárszínészt, Dominique Horwitz-ot kísértük, mindezt a Kölni Rádió (WDR) meghívására. Nagyon sok próba volt, több mint egy hónapra kiköltöztem Kölnbe, majd még egy hétre nyáron, amikor a koncert és felvétel zajlott a Kölni Rádió nagytermében. Ami még fontosabb külföldi esemény volt, egy kéthetes skóciai turné a dobos Iain Copelanddel és ottani közös projektünkkel, a Sutra-val. (Iainnal még vagy tíz éve találkoztam először, Perth-ben játszottunk együtt Trilok Gurtu vendégeként.) Glasgowban és a Felföldön turnéztunk, workshopot tartottunk egy plocktoni zeneiskolában (immár másodszor) és fölvettük első lemezünket, ami 2020-ban fog megjelenni. Még egy kölni jazz-zenekar: Nicolas Simion vendégeként koncerteztünk Bayreuthban és Garmisch-Partenkirchenben.
- MagyarJazz: Itthon az OpenSource nevű zenekaroddal voltak koncertjeid, mely egészen új, friss hangzásvilágot tár elénk, miközben az ősi indiai tradicionális zenét is beleszövöd a kompozíciókba. Ezt a zenei anyagot fejleszted tovább jövőre?
- Lantos Zoltán: Sajnos elég keveset tudtunk játszani idén, mindenesetre a tavaszi Opus-beli, nyáron a győri és a kapolcsi koncertünk Harcsa Veronikával mindenképp fontos volt. Majdnem kész a következő lemezanyag, de azért azt még próbálni és koncerteztetni kell. Az indiai zene azért nem annyira konkrétan jelenik meg a kompozícióimban, bár olyan is előfordul, de inkább beleintegrálódik a gondolkodásomba, és persze megjelenik a ritmikában és dallamvilágban, sőt, a szerkezetekben is... Általában nem úgy szájbarágósan, hogy arra csak úgy rögtön rá lehetne ismerni, ez a fajta eklektika egyáltalán nem is érdekel.
- MagyarJazz: Ne maradjanak ki a hangszereid sem. Mik a jellemzői a hangszereidnek?
- Lantos Zoltán: Három fő hangszerem van: egy öthúros mesterhegedű (a fő hangszerem), egy szintén öthúros, de pluszban 16 rezonánshúros (amiken nem játszom, csak együtt rezonálnak a lefogott hangokkal) indiai hegedű, a „Tarangini”, amit együtt terveztünk és nekem épített néhai kedves barátom, Ricardo Margarit, Barcelonából. Ez nem hagyományos kvintenkénti hangolású, hanem a főhúrok egy alaphangra (E), majd annak a kvintjére (és így tovább fölfelé) van hangolva az indiai tradíció szerint! Így a két hangszert váltogatva némi skizofrén helyzet tud előállni, ami az ujjrendeket illeti. Valamint van egy szintén öthúros N.S.Design elektromos hegedű, de ezt ritkábban használom, és inkább egy szintetizátor pedállal. Mindegyik hangszerem erősítve van, és igazából szinte a hangszereim közé sorolnám számtalan multi-effektemet, gitár-pedálomat és looperemet, amik szerves részei a megszólalásomnak, zenémnek, és állandóan kísérletezgetek velük.
- MagyarJazz: Végigvesszük, milyen zenekaraid voltak eddig? És milyen nagyobb zenekarokban játszottál főbb szerepet?
- Lantos Zoltán: Első fontosabb zenekarom a Mirrorworld volt, még a kilencvenes évek végétől, amivel komoly sikereket értünk el és számtalan jazzfesztiválon megfordultunk, Dresch Mihállyal (később Borbély Mihállyal), Horváth Kornéllal, Juhász Gáborral, akit aztán Lukács Miklós váltott, Dés Andrással, Barczával. Első lemezünkön, aminek címéről a zenekart akkoriban elneveztem, Dés László is játszik, vagy a tunéziai oudos (arab lant), Dhafer Youssef. Későbbi, 2002-es lemezünk, a „Tiptoe Ceremony” (BMC) 2003-ban az év jazzlemeze lett.
Később, 2010-ben jött el a megújulás ideje, létrehoztam az OpenSource zenekaromat, eredetileg Kaltenecker Zsolttal, Barcza Horváth Józseffel és Dés Andrással. Később ez is megújult, teltebb és elektronikusabb hangzást kerestem, így alakult ki a mai felállás: Tálas Áron, Fonay Tibor, Csízi László és Andrew J. Ezzel a formációval a MÜPA-ban mutatkoztunk be 2012 végén, a skandináv nu jazz meghatározó muzsikusaival, Nils Petter Molvær-rel és Eivind Aarset-tel, de vendégünk volt Harcsa Veronika, Tompos Kátya és Horváth Kornél is.
Emellett sok más zenekarban is részt vettem, elsősorban külföldön: a Kölnben élő Ramesh Shotham Indo-jazz projektjében, amiben sokszor játszottunk a legendás, néhai Charlie Marianoval. Akkoriban turnéztam Dhafer Youssef zenekarával is, első lemezén is játszom, ami „Malak” címmel jelent meg az Enja gondozásában. A kétezres évek elején rengeteget koncerteztünk barcelonai triómmal, a Nadir-ral. Ez a trió valójában akkori hangszerkészítőm, a fent említett Ricardo Margarit ötlete volt, és egy ottani ütőssel, Xavi Turull-lal alapítottuk, aki az azokban az években magasra szárnyaló latin-World-jazz zenekar, az Ojos De Brujo alapító tagja is volt egyben. Snétberger Ferenccel duóztunk abban az időben, főleg Német- és Olaszországban, de a Zeneakadémián is voltam kétszer a vendége. 2005-ben turnéztam a fantasztikus Steve Colemannel (vendégként Borbély Mihály, Lukács Miklós és Winand Gábor társaságában). 2007-2008-ban Trilok Gurtuval - aki a Jan Garbarek Group oszlopos tagja - és zenekarával volt hét koncert, (Skóciában, Németországban, Athénban és Abu Dhabiban). Egyik legrégebbi munkakapcsolatom a kezdetektől Horváth Kornéllal volt, vele nagyon sokat duóztunk, kezdetben Dés Lászlóval kiegészülve. Emlékezetes volt mexikói turnénk a kétezres évek derekán. World music oldalról pedig bejártam a fél világot Urna-val, a Berlinben élő énekes sztár triójával, főleg Ázsiában, velük két lemezt is fölvettünk. 2008-ban Loreena McKennitt hívott kéthónapos európai turnéra (21 koncert), és emellett sokat vendégeskedtem szerte a világban különböző projektekkel, Kaliforniában, New Yorkban, Szingapúrban, Indiában, Kínában, Oroszországban, Marokkóban, Nagy-Britanniában, Dél-Amerikában, a környező országokban mindenütt. Bizonyos városokba, pl. Kölnbe, Barcelonába vagy Taipeibe már szabályosan hazajártam. Alkalmam volt együtt játszani világsztárokkal is, pl. egyik hegedűs példaképemmel, a sajnos nemrég hirtelen elhunyt Didier Lockwooddal a nantes-i jazzfesztiválon, a szintén azóta eltávozott Larry Coryell-el Muscatban, tavaly előtt pedig régi barátom, Garry Husband és az NDR Big Band meghívására töltöttem egy hetet Hamburgban. Ezek jó része még a facebook és a social media megjelenése előtt vagy kezdetén történt, így kicsit olyan, mintha meg se történt volna...Pedig de.
- MagyarJazz: Számon tartod, hány lemezen játszottál eddig? A külföldi vagy a magyar a több?
- Lantos Zoltán: Nem igazán vagyok az a ’számontartó’ alkat, de erre van az internet...talán inkább külföldön, de ha a saját lemezeimet is beleszámolom, akkor nagyjából egyenlő arányban. A legfontosabb lemezek, amiken végig játszom és darabjaim is vannak: (ezeken kívül még sokkal több lemezen játszom vendégként)
Zoltán Lantos, "Pieces" (1996) ; Zoltán Lantos, "Eclipse" (Solo/ Tandem Records, 1997)
Zoltán Lantos, "Mirrorworld" (Fonó Records, 1998)
Dhafer Youssef, "Malak" (Enja, 1999)
AZOPA, "Makahia" (November Music, 2000)
Ramesh Shotham, "Madras Special" (Permission Music, 2001)
Zoltán Lantos' Mirrorworld, "Tiptoe Ceremony" (BMC, 2002)
Gábor Juhász/Palle Mikkelborg, "60/40" (BMC, 2004)
Ramesh Shotham & Madras Special, “Urban Folklore” (Double Moon Records, 2004)
Zoltán Lantos' Mirrorworld, "Tau” (X-produkcio, 2008)
Tales of Tala, “Untold” (LopLop, 2012)
Ramesh Shotham & Madras Special, “Here it is” (Papercup Records, 2018)
Zoltán Lantos’ OpenSource, “Sonaris” (Hunnia, 2018)
- MagyarJazz: Hogyan írnád le saját zenei létedet, utazásodat, újításra törekvő énedet?
- Lantos Zoltán: A kérdés kiváló, fogalmam sincs... Első szólólemezem szintén első (és egyelőre utolsó) verseskötetem mellékleteként jelent meg. Szerintem azóta is jellemez ez a költői szemlélet, szemlélődés, esztétizálás, kíváncsiság, a megfogalmazásra való törekvés. Minden jazzmuzsikusra jellemző ez a jelen pillanatban jelenlevés készség, hiszen számunkra ez a zenélés lényege, a pillanat művészete. Az improvizáció csodája, ami az ember zenéjét a kezdetektől végigkíséri. De ugyanilyen fontos maga a komponálás, zeneszerzés, a megírt struktúrák is. Emellett elengedhetetlen a szakmai felkészültség, akár hagyományos mainstream, akár kitekintőbb-integrálóbb vagy avantgarde muzsikusokról van szó. A jazz nemcsak egy értékes „Standard-készlet” hanem sokkal több annál, egy nyelvezet, a zenei kifejezésnek egy rendkívül magas fokú és ugyanakkor mélységesen emberi formája, amivel kommunikálni tudunk egymással, és másképpen nem igazán megtapasztalható örömfröccsökben fürödhetünk. Ha jó a zene és a koncert. Legalábbis én valahogy így élem meg. Persze, mint hegedűs, valahogy elég messziről jövök, a klasszikus zenei diploma után ritka, hogy valaki a jazz, az improvizáció felé „deviál”, és indiai zenei tanulmányokat folytat. Szerintem vagyunk így páran hegedűsök, „kívülről jövők”, hiszen az én diákkoromban még nem lehetett jazz-hegedű szakon végezni a jazz-tanszakon vagy a Berkleen...így autodidakták voltunk. Szerencsére volt egy Deseő Csabánk, aki néhányunkat beavatott, anno, engem tizenhat éves koromban. Nem sokkal később Dresch Misi hívott meg a kvintettjébe és Szabados György, mindez a free jazz itthoni hőskorszaka volt, sokat tanultam tőlük. Ugyanakkor az indiai zene és filozófia izgatott, a maga meditatív és spirituális ősiségével, inspirált a Mahavishnu Orchestra és a Shakti, és kaptam egy ösztöndíjat, közvetlen a klasszikus diplomám után. Az indiai zeneiség örökre beszivárgott a lényembe és ezt most is kultiválom. (Akárcsak Charlie Mariano vagy John McLaughlin.)
Ami az újítást illeti, nem törekszem tudatosan semmi ilyesmire, egyszerűen csak hatnak rám dolgok, érdekel, ahogy a jazz maga is hihetetlen mértékű változásokon és kiterjedésen, kiszélesedésen ment át az utóbbi évtizedekben. Érdekel a technológia, az elektronika - de sohasem öncélúan - és emiatt az újabb irányzatok, főleg Amerikából és Skandináviából.
- MagyarJazz: Mondtad, hogy a sok fellépés, stúdiózás mellett, alig jutott időd a 2020-as év programjainak tervezésére. Mik a biztos pontok idén? (jövőre?)
- Lantos Zoltán: 2020 sokkal kevésbé rohanós évnek néz ki, amire szükségem is van valahogy, mindenképp kellenek ilyen időszakok. Biztos pontok egyenlőre csak néhány fix koncert és még alakuló meghívások, mindjárt az év elején, január 3-án a Nagy János Trió és Bogányi Gergely koncertjén működök közre a FSCO tagjaként a Várkert Bazárban, 20-án Andrew J producer- és DJ-vel koncertezünk az iF kávézóban, majd 26-án ismét Várkert Bazárban Pátkai Rozina közreműködésével, aztán Németországban koncertek a Madras Speciallal (Ramesh Shotham), Skóciában lemezbemutató nyár végén, az év második felére Spanyolországban, majd Chile-ben a Nadirral, konkrét napok még nincsenek.
- MagyarJazz: Jut időd pihenésre, meditálásra, feltöltődésre?
- Lantos Zoltán: Igyekszem meditálni, vagyis inkább meditatív állapotban lenni, amikor épp alkalom van rá. Nem vagyok az a céltudatos meditáló amúgy, de majdnem minden nap futok a Margitszigeten reggelente, ha itthon vagyok, sőt külföldi turnék alatt is inkább fölkelek korán, ha lehet, és futok...ez maga a meditáció nekem, meg némi agyalás…szerzeményeim nagy részét kocogás közben fütyörészve, dúdolgatva, önkívületi állapotban magam elé meredve (a futópályán), majd lihegve, az iPhone-omra fölvéve szereztem.
- MagyarJazz: Milyen terveid vannak a következő öt évre? Kikkel szeretnél játszani, készül-e új lemez?
- Lantos Zoltán: Egyáltalán nem tervezgetek öt évre előre, de reményeim szerint fölvennék egy szóló hegedűs lemezt, ami elég nagy kihívás, persze elektronikával, énekkel és sok mindennel (kérdés, hogy ki kíváncsi rá...). Zenekarommal, az OpenSource-szal már majdnem összeállt egy második lemezanyag, ha lesz rá támogatás és kiadó. Horváth Kornél meghívott új triójába, a New Juice-ba, ez nagyon izgalmas projekt lesz, idén nyáron már fölléptünk egyszer Győrben, a Rómer Házban. Andrew J-jel újraindítjuk duónkat, a Violectriket, nagy örömömre, meghívásunk is van Passauba, ahol már többször fölléptünk. Andrew-val egyébként rengeteget dolgoztunk együtt 2019-ben, egyrészt az ő általa vezetett, hihetetlenül izgalmas műfaji határokat bontogató Bin-Jip zenekarral, aminek az utóbbi két évben tagja voltam, és rendszeresen live act-ezünk együtt több helyen is. Ő az a DJ és zenei producer, aki előremutató és naprakész dolgokat tud behozni a jazz világába. Kézdy Lucával elkezdtük és 2020-ban folytatjuk kollaborációnkat “Stringstory” néven, hegedű-duóban, persze elektronikával és looperekkel, ami kuriózum és kihívás. Aztán Dan Weiss new yorki dobossal - aki komolyan tablázik is - tervezünk közös projektet már egy ideje, remélem ez is elkezdődik, az egyeztetés korántsem egyszerű...néhány éve már fölvettünk egy fél lemezanyagot New Yorkban, ami folytatásra vár. San-Francisco-i szaxofonos kollégám, George Brooks is hív Kaliforniába, talán még ősszel összejön, valamint szintén ősszel lemezbemutató lesz Glasgowban a Sutra-val. Egyelőre ennyi.
Köszönöm az interjút!
Én is nagyon köszönöm és Boldog Újévet!
Fotók: Jókúti György