Pallai Péter: Részemről kissé álságos kérdés, mert már voltam Kokopelli Jazz Matinén, ráadásul szabadtérin, még a járvány előtt, de az olvasóink kedvéért felteszem: voltaképpen mi a Kokopelli Jazz Matiné lényege?

Strausz Eszter: Elsősorban jazz koncert gyerekeknek – és mivel gyerekek, ezért gyerek-köntösbe bújtatott szöveggel, interakcióval, bábozással, készíttetett textil-játékokkal, és ritmus- vagy ének-feladatokkal. Ám mindez a „körítés” kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek figyelme és kapcsolata a zenével a koncert legvégéig megmaradjon. Mivel a jazz alapvetően nem egy könnyű zenei műfaj, összetett akkordstruktúráival, bonyolult ritmikáival – és mi nem akarunk ezekből egy kicsit sem alább adni - azt szeretnénk, hogy az ő fülük nyíljon ki ennek a stílusnak a mélyebb rétegeire, bonyolultságára, rendkívül színes lehetőségeire. Tehát hogy a jazz összekapcsolódjon a fejükben egy nagyon pozitív élménnyel.
A zenekarban a dob-bőgő-zongora-ének mellett egy 3 tagú fúvósszekció is megszólal, rengeteg arrange-ot, és sok pörgős tutti részt írtunk a dalokba. Miles Davis és Charlie Parker szólóit szőttük bele pl. a „Piacos” és a „Spárga” dalba, a következő tervem pedig a „Polip-dal”-ba szerkeszteni Paul Desmond „Take Five” szaxofon szólóját.
Emellett a saját dalaink szövegezése is nagyon gyermekközpontú, a pozitív gyermeknevelés szellemiségében írom őket, nincs bennük sem felülről lefelé magyarázó, kioktató attitűd, próbálunk társaik, partnereik lenni.

Pallai Péter: Noha ez gyerekműsor, de többszörös apa és nagypapa lévén, én is nagyon élveztem. Kik fognak fellépni ez alkalommal?

Strausz Eszter: Nem titkolt célunk az is, hogy a gyermekek által szüleiket, rokonaikat is közelebbi barátságba hozzuk a jazz műfajával.
A márványtermi koncertünkön szerencsére megszokott kedves csapatunkkal leszünk hallhatóak:
Vörös Niki ének, Sélley Szabolcs szoprán és altszaxofon, Varga Nóri harsona, Vörös László zongora, Bögöthy Ádám bőgő, Cseh Balázs dob, és jómagam fuvolán és szoprán szaxofonon játszom majd.
Valamint 2 állandó bábunk, Csiripcsőr és Bolyhocska is hallatja majd hangját :)

Pallai Péter: Kik írják a szöveget és a zenét, vagy honnan merítitek az anyagot?

Strausz Eszter: A dalszövegeket én írom. Lacival közös gyermekünk sok ötletet és inspirációt ad ebben, sokszor az ő szófordulatai jelennek meg egy-egy sorban, illetve sokszor ki is javít engem, ha valamit nem látok eléggé gyermekiül.
A zenét Laci komponálja. Ha egy dalszöveg nagyjából kész, akkor ketten átbeszéljük a szerkezetet, amit alapból gondoltam hozzá, aztán ő nekiül, és mi várunk. :) Nagy varázslat számomra, amikor egy változat elkészül. Utána még sok kör lemegy kettőnk közt: visszajön a szöveg, mert nem akar teljesen illeszkedni a dallamvezetéshez vagy a ritmushoz, így ping-pongozunk a dologgal, amíg végül elnyeri végleges formáját.
Ezután következik még a hangszerelés, amit már nehéz ilyen kategorikusan szétválasztani. Abban mindkettőnk munkája, ötletei benne vannak. Van például olyan kompozíció, melynek tutti szólója egyik körét én, másikat Laci hangszerelte.

Pallai Péter: A szerzők mindegyike szülő? Gondolom segít, ha gyerekközeli emberek alkotnak.

Strausz Eszter: Igen, nagyon fontos ez a megtapasztalás. Bencével (fiúnkkal) egyre többször van ilyen beszélgetésem, ahogy faggatom valamely dologról, eseményről, hogy ő ezt hogy látja. Pl. kiderült számomra, hogy a születésnapnál van 3 fő tényező, amelyikből ha egyik is hiányzik, akkor nem is igazi a születésnap. :) Én ezt nem is tudtam. :) (Sajnos nem mondhatom el előre, de a készülő születésnapos dalunkban benne lesz.)
A többi dalunkat is ő inspirálta, pl. az ő kedvence az üres palacsinta, vele jártam termelői piacon biciklivel, illetve ő volt az a kis imádnivaló és egyben kiborító polip, aki soha nem akart felöltözni.

Pallai Péter: Mikor indult ez a kezdeményezés, kinek vagy kiknek a fejéből pattant ki?

Strausz Eszter: Nikivel és Lacival már nagyon régóta ötleteltünk egy gyerekzenekar létrehozásán. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki először, de azok az ötletek még nagyon messze voltak a mostani zenekari felállástól. 2017-ben készült el az első dalunk, a „Spárga dal”. Abban az évben még csak hárman próbáltunk, akkor kezdett kiforrni a többi dal is, majd a műsor és a konkrét zenekari septet felállás is.

Pallai Péter: Nem hinném, hogy most élő közönség előtt fogtok játszani, pedig az mindig sokat lendít a produkción, hiszen a gyerekek a leghálásabb közönség. Hogy oldjátok meg a közvetlen kapcsolat hiányát?

Strausz Eszter: A gyerekek a leghálásabb, de egyben a legkritikusabb közönség is. Egy szóval: a legőszintébbek. Nem maradnak csendben a helyükön udvariasan, hogyha nem egészen pontosan nekik való a műsor minden egyes másodperce. Ezért viszünk sok kelléket a koncertekre, hogy lekössük őket minél több „csatornán”. A rádiós koncert alkalmával arra „utazunk”, hogy a gyerekek otthon lesznek, esetleg menet közben, autóban, de mindenképp már egy eleve aktív környezetben (nem pedig egy üres színházteremben vagy fesztiválszínpad előtt). Így mi most picit több zenével, több improvizációs-szóló résszel gazdagítjuk a műsort, és kevesebb időt fordítunk magyarázásra, beszélgetésre és játékok kiosztására. Nagyon érdekes (és egyben agyzsibbasztó) készülni erre: úgy kell átalakítanunk az egész műsort, a beszélgetéseket, a dalok közötti összekötő szövegeket, a bábozást, hogy egyrészt csak egyoldalúan tudunk kommunikálni, tehát nem jön válasz, ha kérdezünk, másrészt pedig úgy kell beszélnünk minden egyes mozdulatunkról, mintha hangoskönyvet, mese-hangjátékot adnánk elő. Ez nagyon érdekes, érezzük, hogy ez is egy másik szakma ám: nincs ilyen mondat, hogy: „Csiripcsőr, hát te mit csinálsz?” hanem: „Csiripcsőr, mit csinálsz azzal a színes fonállal, miért tekered rá a mikrofon-állványra? Húú, és még a kottatartót is betekerted? Hát minden csupa madzag pókháló lesz!” Érdekes kihívás ez, szavakkal lefesteni mindent.

Pallai Péter: Milyen újdonságokkal készültök erre a koncertre? Vagy ez maradjon addig műhelytitok?

Strausz Eszter: A „Karácsonyos” dalunkat eddig csak a MÜPA 400+200 fős gyerek közönsége hallhatta tavaly decemberben. Szerintem varázslatos dal lett, a hangszerelését tekintve is a mi dalaink között is egyedinek számít: fuvola és szoprán szaxofon kíséri az éneket, így egy magasabb, lebegősebb hangzás vibrál végig, a harsona pedig sokat díszít közben, ami szintén különleges, hogy nem együtt swingel a 3 fúvós, hanem új szerepeket kapnak.
Ezt a dalt nagyon nehéz volt megírni, hiszen a karácsonyról jónéhányan írtak már számtalan verziót. Mi most is megpróbáltunk gyerek-szemmel látni, miközben az én és Laci gyerekkori és jelenlegi közös karácsonyainak legszebb mozzanatait szövegeztük bele. (Bencémet ebben a percben újra megkérdeztem, hogy a karácsonyos dalban van-e valami, ami nem igaz egy gyereknek, és azt mondja, hogy nincs, az mind jó. :) )

Pallai Péter: Végül, egy nem elhanyagolható kérdés: hánykor kezdődik a koncert?

Strausz Eszter: December 20-án, vasárnap, 11.00-12.00-ig lesz hallható, de utólag néhány hétig még visszahallgatható.
Élőben itt: https://mediaklikk.hu/bartok-radio-elo
Visszahallgatni itt lehet: https://mediaklikk.hu/mediatar a kezdőhang c. műsort keresve

Pallai Péter: Köszönöm a beszélgetést és sok sikert.

Köszönjük! :)

Fotó: Kokopelli Jazz Matiné

https://www.facebook.com/Kokopelli.Jazz

https://www.youtube.com/channel/UCv1JMZhsGtIcYzM-rJwm4uQ