fbpx

Remek szervezés, kevés jazz – Paloznak

2022. augusztus 15.

A nagy fesztiváloknál már több éve kérdés, miért van a nevükben a jazz, ha a fellépők többségének köze sincs a jazzhez. Legtöbbször az a válasz, hogy hajdanán még jazz-zene volt túlnyomóan a programban, ami időközben változott mindenfelé stílusra. Paloznakon is így lehetett, de mára lassan elfogytak a jazzt játszó fellépők, vajon azért, mert a kereslet megváltozott időközben. De ne legyünk borúlátóak, hiszen idén is kaphattunk igazi vérbő jazz-zenét is.

      A balatoni nyaralást megszakítani egy kis kulturális szórakozással a legjobb időtöltés. Délelőtt a meleg vízben úszás vagy a hűvös erdőben túrázás közül lehetett választani, majd délután az idén a legmelegebb napokra eső 10. Paloznaki Jazzpikniken pihenhette ki magát az ember. Balaton-felvidéken nemcsak a Művészetek Völgye hoz egy kis zengést-bongást a helyiek életébe, hanem a Jazzpiknik is, melyből a helyi lakosok is rendesen kiveszik a részüket, sokan dolgoznak a fesztiválon. Természetesen a borászatok is megjelentek finom nedűjükkel, bár érdekes mód ezen a fesztiválon alig lehetett magáról nem tudó, ittas emberekkel találkozni. 38 koncertet bonyolítottak le a szervezők jó hangulatban, probléma nélkül, amiért gratuláció illeti őket!

De lássuk, melyek voltak azok a zenekarok, amelyek legalább egy kicsit köthetőek a jazzhez. A háromnapos fesztivál két napján vettem részt összesen tizenkét órán át. Négy színpad közül lehetett választani, ahol majdnem egyidőben zajlottak a zenei események. Egyedül a Nagyszínpad különült el, a többi meglehetősen közel volt egymáshoz, így a halkabb részeknél átszűrődtek a zajok. Az utolsó napra szerencsére maradt olyan különleges jazz-zene, ami elvarázsolta a közönséget. Nagy élmény volt látni, hogy a kis színpad körül megtelt a domboldal, már állóhelyek is alig maradtak a Szabó-Gyányi Quintet koncertjén. De kezdjük a pénteknél, számomra első, a Pikniken a második nappal.

Ahogy kollégám is említette, itt aztán a jazz körüli határokat rendesen ki kellett nyújtani, tágítani, mert volt rock, sok-sok pop, népipop, elektronikus zene, rockabilly, jazz fusion, R’n’B, funky és még sok más vegyes felvágott.
Pénteket a Fábián Juli Színpadnál kezdtem, ami eredetileg a fiatalok bemutatkozási helyszíne volt, de mára olyan öreg rókák, mint Temesi Berci zenekara is ott kaptak zenélési lehetőséget.

A csodálatos hangú énekesnőről, Fábián Juliról elnevezett színpad első pénteki fellépője egy Bécsben tanuló zongorista osztrák-magyar együttese volt, a Nagy Ábel Márton’s Cosmos Bandje. Ők a Hangfoglaló Program egyik nyertesei voltak tavaly, amikor már megállapítottam, hogy sajnos egy jazz-zenekar sem került bele ebbe a programba, mert hogy Ábelék sem sorolták magukat igazán a jazzbe, hanem rock, jazz-rock az ő területük, ami ki is derült a koncerten. Egyetlen szám hangozott csak el, ami igazán jazzesen szólt, a többi rockzene volt a javából. A lenge öltözékek a tikkasztó hőség, az árnyékban 38 fok emlékét őrzik fotókon és videón. A zenekar tagjai voltak: Melodi Begüm Ünlüsü – ének, Nagy Ábel Márton - ének, billentyűs hangszerek, Nagy Ádám – gitár, Martin Scheran – szaxofon, Vuk Vasilic - bass, Fábry Adonisz - dob

 A zenéjük véleményem szerint még kiforratlan, szeretnék megmutatni magukat, de még nem találták meg a saját stílusukat, helyüket a nagy olvasztótégelyben. Sajnos a hangosítás ezen a színpadon - nem csak náluk - nem volt tökéletes. Az énekes hölgy, Melodi Begüm Ünlüsü tátogásából tudhattuk, hogy énekel, amikor viszont hallottuk, akkor az intonációja nem volt igazán tiszta, pedig érdekes hangja van. Ábel színpadi jelenléte magával ragadó volt, igazi show-t varázsolt a pódiumra.

Eközben már a sétáló utcában is zene szólt, ahol Király Martina ének-gitár duója vonzotta az étteremhez a közönséget. Ők felöltözve állták a sarat, helyesebben napsugarakat, miközben közismert slágerek átdolgozását adták elő.

A Nagyszínpad előtti lankás domboldalt mindeközben a Peet Project zenéje töltötte meg könnyen dúdolható smooth jazzel. Az amerikai karriert befutott zenekarnak a meleg sem volt akadály, jól megtáncoltatta az esti koncertre gyülekező közönséget.

Visszatérve a kis színpadokhoz, Bencze Alma tanácsára meghallgattam Venit, azaz a szép hangú Szász Veronika és Bata István ének-gitár-elektronika formációját, akik ugyancsak besorolhatatlan zenét játszanak, valahol az elektronika-népipop határán.

A nagykoncert után még szerencsére volt lehetőségem meghallgatni az Ineffable zenekart, akik Erdélyből érkeztek, és akikről már sokszor írtunk. A fiatal tehetséges csapat fúziós jazzt játszik, az énekesük fuvolázik is ének mellett, ezzel feldobva a saját kompozícióikat. Legutóbbi lemezükről hangzottak el számok. Érdemes rájuk figyelni, van bennük kurázsi.

        Itt emelném ki a Taittinger Színpadnál dolgozó hangtechnikust, aki az általam hallott minden koncerten profi hangot tudott prezentálni a nagyközönségnek. Köszönjük!

Számomra véget ért a pénteki koncertsorozat, de másnap újabb érdekes produkciók érkeztek.

A hajnalban elinduló orkánerejű szél szerencsére nem fújta el az utolsó napot, de szombaton már nemcsak a kollégám által alátámasztott összefüggések okán emlegették sokan a Pori Jazz Fesztivált, hanem az iszonyatos porvihar miatt is.
Nagy-Babos Rebeka duó koncertjére érkeztem pont meg, ahol megbeszéltük Zipernovszky Kornél kollégámmal a következő podcastot a sorozatában. Rebeka Schlosser András gitárossal zenélt a sétáló utcán, ismert dalok jazzes feldolgozásait adták elő.

Azonban a várva várt koncert ezután következett, szerencsére a jó hangosítású Taittinger teraszon. A tavalyi Jazz Combo versenyen hasonló tagokkal, de külön zenekarral első és harmadik helyezést elérő Szabó Dániel Ferenc és Gyányi Marcell közös zenekarának, a Szabó-Gyányi Quintet - mint a végén kiderült – lemezbemutató koncertjét hallhatta a népes számban megjelent közönség.

A zenekarhoz még egy hatodik tag is csatlakozott, a MAO vezetője, Fekete-Kovács Kornél. Így két fúvós, a trombitás Kornél mellett Varga Dániel szaxofonos, egy gitáros, ifj. Tóth István, a zongorista Ocsovay Damján, és a két névadó, dobon Szabó Dániel Ferenc, valamint bőgőn Gyányi Marcell adott koncertet. A ritmustandemben működő két zenész kompozíciói hangzottak el, mint a koncert végén megtudtuk, két nappal később stúdióba vonultak mind a hatan. Olyanoknak is ajánlom leendő koncertjüket és albumukat, akik a harmóniában dúskáló zenét szeretik, és azoknak is, akiknek a jazz őrülete jön be. Szépen kidolgozott, felépített, érdekes hangszerelést, dinamikus dalokat hallhattunk, sok-sok rendkívüli szólóval, kiváló muzsikusoktól. Remélem, azoknak, akik ritkán hallgatnak jazzt, inkább ez marad meg, mint a sok popzene.

A teraszról kilépve a sétáló utcába a Budapest Ragtime Bandben és a LA Fusion Circusban is harsonázó Csapó Krisztián és Bolyki Tamás gitáros duójának zenéje ütötte meg a fülemet. Meglepődve és nagy örömmel hallgattam, hogy ők jazzt játszottak, nem pedig jazzes popot, mégis óriási tömeg figyelte őket.

Az este a főprodukcióval folytatódott. Ez a nap is telt házasra sikerült, kilencezer ember döntött úgy, hogy részese lesz ennek a nagy fesztiválnak a Balaton északi partján. Az utolsó nap sztárfellépője, az amerikai és európai jazzfesztiválok állandó meghívottja, a soul és funky zenét játszó Earth, Wind & Fire volt. Megosztja a jazz-zenét kedvelőket itthon és külföldön is, hogy helyük van-e egy jazzfesztiválon, de a meghívások özöne mégsem marad el, szerintem pedig inkább ők legyenek a sztárfellépők egy jazzfesztiválon, mint az A-ha nevű zenekar, akik idén nyitották meg az egykoron neves Montreux-i Jazzfesztivált. A hajdani tagok közül még élő, Al McKay által vezetett Earth, Wind & Fire hatalmas bulit csapott, a majdnem másfél órás koncert, egy percre sem vesztett lendületéből, profi koreográfiával és hanggal élvezhette a többezer gyerek, fiatal és idősebb korosztály a funky zenét, viszont a néhány fúvós és zongorista szólóin kívül nem akadt improvizáció a zenefolyamban. A közönség egész biztos azt kapta, amit várt, és ez így van már fél évszázada.

A nap végére már csak egy zenekar maradt, amelyikben az egyik legszebb hangú jazzénekesnő, Hajdu Klára énekelt, mégpedig a Fábián Juli Színpad utolsó fellépője Temesi Berci és barátainak a koncertjén. A zenekar könnyen befogadható smooth jazzt és popzenét játszik. A hangosítás nagyon nem volt rendben, és mire - óriási csúszással - megtörtént a beállás, a közönség szépen elpárolgott. De Hajdu Klára (igaz csak egy szám erejéig), meghozta a jazzt az együttesbe.

 

     Ezzel zárult a paloznaki szőlődűlők között a fesztivál számomra. Természetesen még belehallgattam sok más zenébe is, amiben egy csepp jazzt sem fedeztem fel, de az utolsó napra maradtak szerencsére izgalmas és jó élmények is. A telt ház azt mutatja, hogy a Jazzpiknik megtalálta azt a kört, amelyik azt a zenét szereti, amit ők szerveznek, és ezt meg is tudja fizetni (igazán szimpatikus hozzáállás volt, hogy jegy nélkül is beengedték az érdeklődőket az első teraszokhoz). Egy év múlva reménykedjünk benne, hogy kicsit több jazz-zenével, jazz-zenésszel felturbózva ugyanott meghallgathatunk újabb érdekes formációkat.

 

 

Paloznaki Jazzpiknik, 2022. augusztus 5-6.

Fotó: Irk Réka

 

 

 

 

© 2019-22 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005