Ahogy az előző születésnapokon megszokhattuk, idén is fergeteges bulit rendeztek, és a belépés ez alkalommal is ingyenes volt. A mondás ez évben is beigazolódott, sok jó ember kis helyen is elfér, már a hétórás kapunyitás utáni pillanatokban az összes szék gazdára talált, egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. A később érkezők már csak a földön ülve, vagy az oldalt állva variáns között választhattak. A még később érkezők már nem fértek a koncertterembe, ők monitorokon és kivetítőn követhették az eseményeket. Az est háziasszonya, Micheller Myrtill énekesnő az itteni nagysikerű koncertjeinél is nagyobb, dugig teltház előtt köszöntötte a közönséget a meghirdetett program szerint este nyolckor kezdett első zenekar, a László Attila vezette LFZE Big Band fellépése előtt.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból a nagyzenekari gyakorlatot vezető László Attila immár harmincöt éve állítja össze az évfolyamról évfolyamra változó zenekart, a kirepülő végzősök helyét az újonnan felvettekkel pótolva. Szakértelmét dicséri, hogy minden kényszerű nehézség ellenére, - most például a harsonásokat a klasszikus tanszékről kellett kölcsönkérnie - az LFZE Big Band mindig abszolút profi nagyzenekar módján szólal meg, amihez természetesen a hallgatók tehetsége is hozzájárul. Ezt a profi hangzást most a nagyközönség is megtapasztalhatta.

A bő egy órás programban a nagyzenekarra hangszerelt művekből válogatva a swingtől a modern hangzásig egy szűkebb keresztmetszetet is adtak különböző korszakokból, Billy Srayhorntól Andy Weinerig veretes a névsor, csakúgy, mint a hangszerelőké, ahol Bob Mintzer, és a sajátos stílusú Snarky Puppy kollektíva neve is felbukkant. Remekül felépített, virtuóz szólókkal előadott műsort hallhattunk, az LFZE Big Band nagyszerű választás volt a klub részéről, amely az egyetemmel való sokéves, példás együttműködését is reprezentálta.

Búcsúzóul még elhangzott, a hetvenedik születésnapjához közelítő Liszt Ferenc-, kétszeres Artisjus-, Szabó Gábor- és Weiner Leó-díjas érdemes művész Tanár úr (sz.1953. július 10.) szerdán a MÜPA Fesztivál Színházban nagyszabású koncertre készül négy és fél évtizedes pályafutása legfontosabb zenekaraival, amelyen az ovációkból ítélve a BJC-ben összegyűlt közönségből is sokan ott lesznek. Az átállás után egy mindössze 11 éves, Szlovákiából érkezett fiatalember saját alapítású, „The Pocket Crew” nevű triója következett.  

A kép a BJC 8. születésnapján, 2016. január 9-én készült, mikor az akkor 5 éves Hodek Áron szülei, és a csodagyerek korosztályból éppen kinőtt, pályafutását csodafelnőttként folytató dobos bátyja, Dávid kíséretében első lépéseit tette a klubban. Az akkor másodikként fellépő Szakcsi Robi triójában doboló Dávid lelkesen mesélte, elég korán észrevehetően öccse minden porcikájában is ott él a zene, családi körben már megvillantotta zenei tehetségét, de a dobok helyett egyelőre a basszusgitár iránt érdeklődik. Beszélgetésünk után nem telt el sok idő, Áron hamar belenőtt a csodagyerek korosztályba, és saját csatornájára feltöltött videóit több millióan láttak már. Ahogy Dávid, ő is amerikai sztárzenészek kedvence lett, de őt se vakította el a korán kapott rivaldafény, szorgalmasan gyakorol továbbra is. Nem azzal foglalkozik, minek nevezik őt, és a családban is azt tanulta, ez nem egy sprint, hanem egy maraton, a rendszeresség és a kitartás a kulcs.

Bár Áron már többször fellépett nálunk, sokan ez alkalommal találkoztak először vele élőben. Triójában természetesen bátyja dobolt, Eugen Vizvary játszott zongorán és billentyűs hangszeren. Szellemes zenei párbeszédekre és bravúros szólókra kihegyezett fúziós zenét kaptunk. Áron frappáns válaszokat adott mind a billentyűk, mind a dobok felöl érkező kihívásoknak, de virtuozitása mellett lenyűgözött korát ugyancsak meghazudtoló színpadi rutinjával. Szemmel láthatóan élvezte a játékot, és még szellemesen konferált is.

Az utolsó előtti számot viszont Dávid konferálta be. A múlt évben elhunyt Szakcsi Lakatos Béla neki is mentora volt, sokat segítette pályafutása során, emlékére szólt a „Mr. Szakcsi”. A megrendítően szép főhajtás után egy örömzenés kompozíció, az „Orange Jackets” következett, végül pedig a tapsok közepette belekezdtek az elmaradhatatlan „Happy Birthday” dallamaiba, melybe a klub vezetője, az egykori dobos, Bóna László is besegített.

Megérkezett a torta, melynek szertartásos felszeletelésébe a hagyományoknak megfelelően lánya segítségével szintén ő kezdett bele, és ahogy az előző években, most is jutott mindenkinek. Rövidesen az éttermi részen megkezdődött a hajnalig tartó jam, melynek házigazdája ezúttal az Oláh Kálmán Jr. Quartet volt, idővel aztán többen azok is beszálltak, akik ezen a születésnapi koncerten nem léptek fel, de eljöttek ünnepelni, meghallgatni társaikat.

Ünnepelni gyűltünk össze, hogy együtt örüljünk, hogy ez a hely 15 éve létezik, és él közöttünk. A BJC a hétköznapok részévé vált, olyan hellyé ahova olyanok is szívesen ellátogatnak, akik csak belekóstolgatnak a jazz ízeibe. Szombaton azok is el tudtak jönni, akik nem mindig tudják megfizetni a jegyárat, de a jazz-zenét szeretik, és örömmel hallgatnák a hétköznapokon is. Abban, hogy ezt a zenét már nem lehet egy szűk kör elvont rétegzenéjének tekinteni, és a jazz mára sosem tapasztalt népszerűségnek örvend hazánkban, ennek a klubnak oroszlánrésze volt. Nem véletlen, hogy az egyik legrangosabb és legnépszerűbb amerikai szaklap, a Down Beat nemzetközi klubajánlójába első magyarként felkerült a BJC neve, igen előkelő besorolásban. Egyre több turista keresi fel, a klub nemzetközi hírneve rohamosan terjed. Programjaira az ország távolabbi pontjairól is elzarándokolnak egy-egy különleges koncert kedvéért. Ilyen események jócskán akadtak az elmúlt években. Telt házak előtt játszott itt a nemzetközi jazzvilág színe-java, világsztárok adták egymásnak a kilincset. Ebbe az elit kategóriába sokan a magyar előadók és együttesek közül is beletartoznak, akik ha ismertségben még nem, de a zene színvonalát tekintve ott vannak a világ élvonalában. Mellettük rendszeresen lehetőséget kaptak a holnap sztárjai, azok a fiatalok, akiknek kibontakozó tehetségét a klub színpadán kísérhetjük figyelemmel fellépéseik során. Ezek a programok folytatódnak a jövőben is, lehetőség szerint még gazdagabban, még szélesebb skálán. Köszönet a klub vezetőségének és minden munkatársának a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatért, amit csak ez a klub tud adni. Nehéz ezt megfogalmazni, érezni kell, amit akár a hétköznapokon is meg lehet tapasztalni.

Budapest Jazz Club, 2023. január 7.

Fotó: Somogyvári Péter

Kapcsolódó cikk: 15 éves a BJC – interjú Bóna Lászlóval