A vírusjárvány után alapított új együttesével az idén már több helyen is bemutatkozott hazájában, hozzánk a híres londoni Ronnie Scott’s után Palermo közbeiktatásával érkezik és tőlünk a bécsi Porgy&Bess felé veszi az irányt… Több lengyel város mellett Nyugat-Európában is számos helyen fellépnek, de a leginkább meglepő, hogy Tbiliszi, a grúz főváros is szerepel a listán.

Nézzük meg, hogy ki is ez a nagy formátumú muzsikus? Stanley Clarke 1951-ben született Philadelphiában. Érdekes, hogy mindig a húrok bűvöletében élt, hiszen fiatalon hegedült és csellózott, és csak ezt követően szeretett bele a bőgőbe, majd pedig a basszusgitárba. Tinédzserként ugyan rock és R&B együttesekben muzsikált, de hivatásos pályája kezdetén a modern jazz olyan ikonikus figuráival játszott, mint Horace Silver, Joe Henderson, Pharoah Sanders vagy Stan Getz, de még Gil Evans-szal és Mel Lewis-szal  is dolgozott. Aztán következett be a történelmi találkozás Chick Corea-val. Az óriási nemzetközi figyelmet kiváltó Return to Forever együttes révén megismerte az egész világ Clarke nevét, hiszen Al Di Meolával és Lenny White-tal alapító tagja volt a RTF-nek. Egyébként a jazzben Ron Carter és Paul Chambers, a fúziós zenében pedig Jimi Hendrix és James Brown voltak a példaképei. 1974-től jelentek meg saját neve alatt lemezei, amelyeknek sorában a School Days és a Find Out voltak a legjelentősebbek. Zenei partnereinek pedig csak puszta felsorolása kitehetne egy dupla Ki kicsoda kötetet, hiszen ő mind a jazzben, mind pedig a fúzióban otthonosan mozog. Csak néhány ikonikus név a hagyományos értelemben vett jazzen túlról: Jeff Beck, Keith Richards, Aretha Franklin, Stevie Wonder, Chaka Khan vagy a Police.

1985-ben történt első hazai fellépése a Sportcsarnokban nemcsak azért volt szenzáció, mert a „vasfüggöny mögött” még nem túl sűrűn fordultak elő a világ legkiemelkedőbb sztárzenészei, és az általa képviselt jazz-rock népszerűsége a csúcson volt, hanem egy különleges esemény is, amely hazai zenészhez kötődött. Történt ugyanis, hogy Clarke lehetővé tette, hogy a nézők közül is játszhassanak vele olyanok, akik veszik a bátorságot, hogy a világ egyik vezető muzsikusával megmérkőzzenek a színpadon. A kiváló jazzmuzsikus, Makovics Dénes, aki akkoriban a basszusgitár bűvöletében élt, merészen vállalkozott a megmérettetésre, és kiváltotta Clarke elismerését!  Nos, az azóta eltelt közel négy évtizedben Clarke számos alkalommal volt a vendégünk, különféle formációkkal, de mindig hatalmas érdeklődés kísérte fellépéseit, pedig igazán módunk volt sok nagy nevet személyesen megismerni Victor Bailey-től Marcus Millerig és Victor Wootenig. Egyik legnagyobb élményem volt, amikor 1995-ben a Rite of Strings nevű formációban három, húros hangszereken játszó világnagyság adott fergeteges koncertet: Stanley Clarke, Jean-Luc Ponty és Al Di Meola.  A közelmúltból pedig megemlíthetjük a Müpában  2017-ben tartott fellépését, amikor az akkor már 66 éves mester négy fiatal zenésszel játszott, akik között volt grúz billentyűs, indiai tabla-játékos is, hiszen Clarke a tehetségek felkarolásában mindig is az élen járt.

Nem meglepő tehát, hogy a megújulásra mindig kész négyszeres Grammy-díjas Stanley Clarke ezúttal is négy fiatal, virtuóz zenész társaságában lép a pódiumra. A zongora és a billentyűs hangszerek mágusa, Jahari Stampley, és a dobok varázslója, Jeremiah Collier Chicagóból, valamint két virginiai: Colin Cook gitáros és a Wayne Shorter „iskola” eminense, a Jazz at Lincoln Center jazz Orchestra szaxofonosa, Ernesto Modeste lesznek társai a legújabb „projekt” kivitelezésében május 6-án az Erkel Színházban! Nagy várakozással tekintünk a koncert elé!

Fotó: Jazzfest Budapest