14:00-14:45: Symbiosis 5  
15:15-16:00: Mozes & Kaltenecker
16:30-17:15: Fusio Group
17:45-18:30: Geröly Space Sextet
18:30-18:45: díjátadó
19:15-20:00: Szőke Nikoletta Jazzplosion
20:30-20:45: díjátadó
20:45-21:30: Studio 11 – 60 éves jubileum

Jómagam 16.30-tól kapcsolódtam az eseményekbe, a kezdést túl ebéd közelinek találva. Pedig kíváncsi voltam, és szívesen meghallgattam volna a Müpa Jazz Showcase mind a szakmai-, mind a közönségdíját elhozó, és már több fesztiválon sikert arató Symbiosis 5 fiatal csapatára, valamint az ugyancsak számos rangos díjat, elismerést begyűjtő Kaltenecker Zsolt és Mózes Tamara duójára. Mentségemre még annyit, a 14 órakor kezdődött, és 21.30-ra befejeződött hét és félórás program a feketeöves jazzrajongókat is próbára tette, egy részük az esti koncertek előtt távozott, még többen velem együtt a tavaly 30 éves jubileumát ünneplő Fusio Group koncertjétől ültek be az akkor is még alig negyedházas nézőtérre.

A dobos Szendőfi Péter 1992-ben Fusio Quartet néven alapította zenekarát, az eredeti felállásból már csak a gitáros, Kormos János maradt, de törzstagnak tekinthető a tenor és szoprán szaxofonon játszó Elek István is, aki két évvel később csatlakozott a formációhoz, és részese volt a 2005-ben elnyert Emerton-díjnak is. Majd a hatodik lemez, a 2014-es „Step Away!” után a basszusgitáros Barabás Tamás helyére került Szuna Péterrel, és a legutóbbi, a 30. születésnapra tavaly megjelent „XXX” után, a billentyűs hangszereken Tálas Áront váltó Horváth Jánossal alakult ki a jelenlegi Fusio Group.

Szendőfi Péter vezetésével a zenekar nevéhez méltóan a hatvanas évek végén született, ma már fúziós jazzként meghatározott jazz-rock korszakot idézte fel. Három kompozíciót választottak a születésnapi lemezükről, az „Aromatic”, az album nyitószámában, végig groove-os, egy kompozícióba sűrített, ritmikai finomságokkal fűszerezett bonyolult témák váltakoztak, és ezt a lendületet a másodikként játszott „I Swear You Saw” és végül az instrumentális blokkot záró „Mahavishnu 1984” is végig vitte. Mindhárom, ahogy az „XXX” összes darabja, Szendőfi szerzemény. Az utóbbi különösen jelentős a dobos életében, a Mahavishnu kései, 1984-ben már Bill Evans szaxofonossal megjelent lemezét hallgatva kötelezte el magát a fúziós jazz felé. A folytatásban olyan eredetileg instrumentális kompozíciók kerültek bemutatásra, amelyeknél később vetődött fel benne, hogy énekelve is jól hangoznának, és amelyekhez később írt angol nyelvű szöveget. A 2011-es Showcase egyik felfedezettje, Kertész Erika mindezt valóra is váltotta. Csodálatos hangjával a legbonyolultabb zenei képleteket is elegánsan oldotta meg. Előadásmódja lenyűgöző volt, azok közé az énekesnők közé tartozik, akiket nézni is érdemes! A „XXX” albumon található „Trip to Cali” énekes változata mellett két új szerzemény, a „Winter Flowers” és a „Step Away!” nagy sikert aratott.

A nap negyedik fellépője a Geröly Tamás dobos-ütőhangszeres létrehozta Geröly Space Sextet a szabad zenéből adott ízelítőt. Tamás a koncert előtt a jazzszövetség újonnan választott elnökeként az eseményen végig konferáló Gayer Ferenc kérdésére elmondta, joggal lehet büszke zenei előéletére, Szabados György, majd követői, Grencsó István, Dresch Mihály és Benkő Róbert muzsikustársaként sokat köszönhet a kezdeteknek. Megőrizve ennek a hajdani közösségnek kohéziós erejét alakult katarzisra törekvő muzsikusokból a Space Sextet.

A saját szerzeményekből, és egy Szabados György feldolgozásból összeállított programjukat egybefűzve, szünet nélkül játszották, Don Cherry, Ornette Coleman játékossága, változatos és erőteljes improvizációkkal fűszerezve összejött Szabados méltóságával, a magyar puszta nyugalmától nem volt idegen New York lüktetése, az akusztikus hangzástól az elektronikus. A szaxofonos Cseke Dániel és basszusklarinéton is játszó Kováts Gergő, a gitáros Czitrom Ádám, a nagybőgős Ajtai Péter, és az elektronikus effekteket létrehozó Bolcsó Bálint és természetesen Geröly Tamás formaérzéke, formabontó képessége, muzikalitása a free zenét befogadhatóvá tette nagyobb közönség számára. Mikor Geröly egy kolomppal körbe sétálva elénekelt egy pásztornótát és abba beszálltak hangszereikkel a többiek, eljött a katarzis, és a jazz ezen ágát nem kedvelők is elismerően tapsoltak.

A nap első díjátadóján az egy 30 évnél fiatalabb, tehetséges magyar jazz-zenésznek évente adható Louis Armstrong-díjat, amelynek odaítélését az alapító, a Swing Jazz Kultúráért Közhasznú Alapítvány vezetője Karacs Ferenc 2021 óta a Magyar Jazz Szövetség Vezetőségére bízta, a döntés alapján idén Fábry Adonisz dobos kapta. A 2015-ben alapított Jazz Mecénás Díjat Breuer Péter, a Heti TV alapítója, és a Maloschik házaspár vehette át Gayer Ferenctől és az új elnökségi tagtól Dr. Peller Györgytől.

Szőke Nikoletta áprilisban az Opus Jazz Clubban bemutatkozott új zenekarával már csaknem teltház előtt léphetett színpadra. Ha a Szőke Nikoletta Jazzplosion névsorát megnézzük, ez egyáltalán nem volt meglepő. Niki születésnapja közeledtével gondolt egy merészet, és összehozott egy igazi All Star Bandet. Külön-külön mindegyikükkel zenélt már, de így együtt azonban nem. Mivel hosszú évek óta hagyományos zongora-bőgő-dob felállással énekelt, így ezúttal más hangzást akart. Olyan zenészeket hívott, akiknek zenei egyénisége inspirálják, és akikkel zeneileg egy hullámhosszra tud kerülni.

László Attila (gitár), Fekete-Kovács Kornél (trombita), Balázs Elemér (dobok) és természetesen férje, Barcza Horváth József (nagybőgő, basszusgitár) elfogadta felkérését.

Az ismert, és kevéssé ismert standardekből, és a hazai jazzélet meghatározó egyéniségei közé tartozó zenekari tagok számaiból összeállított műsor Thelonious Monk „In Walked Bud” című szerzeményével kezdődött, majd egy Burt Bacharach kompozícióval folytatódott, Niki egyik saját szerzeménye, „Az út hadd vigyen” is elhangzott mindenki örömére, és egy dögös, plafon leszakító blues tovább fokozta az amúgy is felforrósodott hangulatot. A Junior Prima díjas énekesnő hangja elemi erővel töltötte be a teret, a zenekar, ahogy elvárható volt, fantasztikusan játszott, tomboló sikert arattak.   

A közönség ráadást követelt, a vastaps nem halkult, de a műsorrendet be kellett tartani, a hatvanéves évfordulóját ünneplő, nagyzenekarrá bővült Stúdió 11 következett. Előtte azonban Gayer Ferenc bekonferálta a második díjátadót, amelyben én is érintett voltam, így zárom is beszámolómat.

A Zsoldos Béla ötlete nyomán létrejött, Magyar Jazz Szövetség által szervezett, a Magyar Zene Házába költözött ünnepi koncertsorozat részben elérte célját. A XV. Magyar Jazz Napján az előző évekhez hasonló, színes, a jazz sokoldalúságát bemutató koncerteket láthattunk. A hazai jazzélet tehetséges, méltán sikeres előadói közül viszont csak az esti fellépőket sikerült szélesebb közönségnek bemutatni. Az összes koncertre szóló, 11 200 Ft-os bérlet nem vált népszerűvé, 2000 Ft-ról induló, majd a délután folyamán 2 500 Ft-ra emelt, végül az esti koncertekre a 3 500 és a 3 800 Ft-os jegyár 45 perces koncertekért sem tűnt igazán vonzónak. Talán a kevesebb sokszor több elvét alkalmazva, a korai kezdést későbbre téve a nézőszám is emelkedne. Összességében azért ünnepelhettünk, a műsor gördülékenyen, flottul haladt, ebben nagy szerepe volt a Magyar Zene Házának felkészült, profi műszaki és rendezőgárdájának, köszönet érte!

Magyar Zene Háza, 2023. október 8.
Fotó: Somogyvári Péter