Persze lehet névazonosság, de az hamar kiderült, a Los Angelesben 1966-ban született, elsősorban filmekből és tévésorozatokból ismert Colin Cunningham mikor épp nem forgat, szívesen szaxofonozik.                                               
(fotó: Guillaume Paumier)

 A „Stargate” epizódjaiban a Paul Davis őrnagyot alakító színész hírnevét a világ minden táján bemutatott sci-fi sorozatnak köszönheti, de szűkebb szakmai berkekben színpadi szerepei is elismerést váltottak ki. Rendezőként, forgatókönyvíróként is sikeres lett, 2007-ben készített „Centigrade” (Celsius-fok) című rövidfilmje, melynek főszerepét is ő játszotta, számos rangos díjat nyert. Mindemellett a 2013-ban alakult WHAT-THE-FUNK! funk/soul együttes vezetőjeként New York zenei életébe is üde színfoltot hozott. Ahogy magukról írták, a közjó érdekében jöttek össze és kezdtek zenélni, mert ha még egyszer Justin Biebert vagy Katy Perryt kellene hallgatniuk, még megölnének valakit. A smooth jazz iránti fenntartásaimat félretéve – nekem Kenny Garrett jelenti a jazzt, és nem Kenny G – ez a frappáns bemutatkozás még jobban felkeltette érdeklődésemet. Leérve a helyben főzött specialitásokat kínáló pincébe kiderült, gyanúm beigazolódott, pénteken valóban a színész Cunningham szaxofonozott a Lázár utcai sörfőzdében, sőt, ezúttal duóban, méghozzá magyar partnerrel játszott. Mint később kiderült, Csány Andrással, az LFZE harmadéves hallgatójával előzőleg a Szimpla Kertben egy jam sessionön találkozott, és a fiatal gitáros tehetsége maradandó nyomot hagyott benne.

Játékukat hallgatva kellemes csalódás ért, igazi jazz-szerű jazzt játszottak, kompromisszumok nélkül. A gondosan összeállított repertoárba a Great American Songbook ismert darabjai is bekerültek, köztük olyanok, mint Davistől a „Freddie Freeloader" vagy Monktól a „Round Midnight”. Az elsősorban sörözni összegyűlt asztaltársaságok kezdetben udvarias közönnyel, kellemes háttérzeneként hallgatták játékukat, igaz, ők sem agresszívan tolakodva hívták fel magukra a figyelmet. Cunningham persze ért a dramaturgiához, türelmesen építkezve fogta meg a közönséget. Egy idő után, a szólók után felcsattantak az első tapsok, és a számok végén már a távolabbi asztaloktól is érkezett visszajelzés.  

A fokozatosan adagolt funkys ritmusok között a megfelelő pillanatban előkerült a jazz történetének egyik legismertebb és legnépszerűbb standardja, a „Take Five”. Paul Desmond szerzeménye alatt sokan ráébredtek, eddig nem is tudták, hogy szeretik a jazzt. A vége felé már igazi jazzklub hangulat alakult, így az este 10-re tervezett befejezés mindenki örömére fél órával kitolódott. Itt eddig a zenés napokon karaoke, disco volt, és a popzenébe sorolható előadók léptek fel, a missziónak is elkönyvelhető első jazzkoncert sikert hozott!

Csány András az igen széles, a jazz több irányzatából merített repertoár minden darabjában remekelt. Gond nélkül váltott a tradicionális standard világából, a napjaink funkys zenéjébe. Colin Cunningham tenorszaxofonosként is lenyűgöző alakítást nyújtott, és az itteni tradíciókat követve, boldogan írhatta András és saját nevét a sörfőzde falára.

A közelben lakom és meghívásomat elfogadva Colin és András felugrott egy kis beszélgetésre. Colin elmesélte, autodidakta módon tanult szaxofonozni. Egy filmforgatás közben szerette meg Budapestet, és azóta, ha alkalma van, vissza is tér ide. Különben is Európában jobban érzi magát, mint az Államokban, és budapesti bázisáról könnyen elérhetők a környező országok városai, akár Bécs, akár Prága. Hosszabb időre akar fővárosunkban maradni, és még több helyen is szeretne játszani. A közeljövőben érdemes lesz figyelni az iF programjait, de felbukkanása a BJC jam koncertjein sem kizárt. Sajnos erről a koncertről nem készült videó, de talán kedvcsinálónak ez a rövid klip is megteszi.

Búcsúzóul még összeálltunk egy képre, és feleségemnek végül sikerült eltalálnia az exponáló gombot. Mivel látta, hogy romokban heverek, egy szelfit ő is készített, amit el is küldött. Köszönöm Colin!

Parabolic Lázárus Brewery, 2023. december 11.

Fotó: Somogyvári Péter