Horváth „Tojás” Gábor Szabadesés néven alapította első, dallamos rockot játszó zenekarát, majd számos különböző stílusú formációban bizonyította tehetségét, feltűnt énekesnők és az Animal Cannibals rap-duó kísérőjeként is. Becenevét még drámaszakos gimnazistaként kapta, mikor egy darabban Kolumbusz tojását alakította. Az ELTE ének-zene, karvezetés szaka, majd a Kőbányai Zene Stúdió után az LFZE jazz-zongora szakán végezte tanulmányait. A zeneszerzőként is jegyzett zongorista több filmzenét is írt dokumentum és játékfilmekhez.

A trió dobosával, Gálfi Attilával közösen alapította 1998-ban a Tropical Transform zenekart, a kvintett öt lemeze közül az „Another Child” Joey Calderazzo közreműködésével készült. Mikor három évvel később, 2014-ben a világhírű zongorista az Opusban adott koncertet triójával, a ráadásban két magyar barátját is felkérte egy kis közös muzsikálásra.

Az azóta is tartó barátságnak köszönhetően a trió már Horváth Balázzsal készült, szombati koncertje gerincét adó „Tricks” albuma is Calderazzo ajánlásával jelent meg. Mint a CD borítón olvasható: „Gábor is a real genuine person. Great pianist and a fabulous composer. He has got something to show off." A Tojás 11 kompozícióját tartalmazó lemez hallgatásakor minderről magunk is meggyőződhettünk, azzal kiegészítve, hogy a trióhoz bő tíz éve csatlakozott Horváth Balázsnak, és a kezdetektől doboló Gálfi Attilának is van mit felmutatnia.

A megjelenést követően itt a Fonóban is bemutatott „Tricks” kompozíciót bűvésztrükkök vagy fogások elnevezése (pl. Double Lift, a dupla kártyaemelés, Palm, a kártya elrejtése a kézben) ihlették. A történetük, amelybe Tojás most is beavatott, még gyerekkorából ered, mikor egy bűvészdobozt kapott ajándékba, és a család, meg barátai örömére bemutatott néhány mutatványt. A bűvészkedés aztán feledésbe merült, de néhány éve újra elkezdett kártyatrükkökkel hobbiként foglalkozni, és a folyamat örömét, egy trükk felépítését, szerkezetét és csattanóját fordította le a zene nyelvére. Mint egy korábbi interjúban kifejtette, egy bűvésztrükk felépítésében és a jazz darabok kompozíciós szerkezete között nagyon sok a hasonlóság. „Egy trükk 3 felvonásból áll. Az első az „Ígéret” (The Pledge): A bűvész bemutat egy viszonylag átlagos dolgot, egy pakli kártyát, vagy egy galambot, amit megvizsgálhat a közönség és teljesen normálisnak talál. A második a „Fordulat” (The Turn): A bűvész az átlagosból csinál valami rendkívülit, például eltünteti a galambot. Ezt követi a harmadik rész a „Csattanó” (The Prestige) amikor a bűvész újra elővarázsolja a galambot. Számomra ez a felépítés tökéletesen rímmel egy jazz standard vagy kompozíció szerkezetére, ahol a hallgatóság az elején megismer egy melódiát, zenei témát, amellyel aztán a zenészek elkezdenek improvizálni, játszani, átváltoztatni, majd a végén visszatér az elején megismert dallam, de már egy másik értelmet nyerve, akár más harmóniákkal és ritmusokkal kísérve.”

A mintegy órás koncerten ezt a koncepciót felfedezhettük az előző, Gramofon díjra jelölt „Soundtrack” album néhány felidézett kompozíciójában, valamint a készülő új lemez pár bemutatott darabjában is. Három kivételes muzsikustól magával ragadó, rendkívül dallamos, a virtuóz szólókat és a humort sem nélkülöző, a jazz minden szépségét bemutató zenét kaptunk, ráadásul Horváth Tojás Gábor szellemes átkötő konferanszai a kompozíciók születésébe is beavatták a közönséget.

Hajdu Klára már kora gyerekkorában megismerte, és megszerette a népdalokat. Szülei szegedi otthonukban is gyakran énekeltek, a lemezjátszóra a papa főleg az egykori Jugóból beszerzett jazzlemezei között, talán a Muzsikás és Sebestyén Márta felvételei is felkerültek. Bár, ahogy ezen a koncerten elmondta, nem tartja magát népdalénekesnek, azért hogy mennyire közel áll szívéhez ez a kultúrkincs, már a Balázs Elemér Group 2005-ös, Magyar Népdalok című lemezén kiderült a nagyközönség számára. A „Fúvom az énekem” gyökerei mégsem a BEG albumból erednek, sokkal inkább az említett családi énekléseken, és később az idők során megismert és megszeretett népdalok adtak inspirációt.  

A kvartett felállása nem változott, a lemezen játszók léptek színpadra, Cseke Gábor zongorázott, Soós Márton bőgőzött, Richter Ambrus dobolt, és vendégként Borbély Mihály fúvós hangszereivel csatlakozott hozzájuk. A címadó dal után kicsit megvariálták a lemezen rögzített sorrendet, a koncert, az élő zene adta lehetőségekhez igazítva. Így a dalok más, de hasonló jó íven követték egymást. A kilenc dalból nyolc a koncerten is elhangzott, köztük a „kölcsön kapott”, Balázs József feldolgozta és Szalóki Ági énekelte „Kinek van, kinek nincs” is, sajnálatomra kimaradt az „Elment a madárka”, viszont kaptunk egy lemezen nem szereplő bónusz dalt („Elment a két lány”), hiányérzetünk nem lehetett.

Nem "dzsesszes" népzenét hallottunk, a népdalokat finom ízléssel jazzbe emelő hangszereléseket Klára a zongorán is remeklő Cseke Gáborral és a kvartett „kültagjával” Szakonyi Milánnal, azaz férjével készítette. Az alapból míves hangszerelések a koncerten új töltetet kaptak, a szólók jobban kiteljesedtek, és egy kölcsönösen élvezzük egymás játékát jelenség sodró lendülete alakult ki. Borbély Mihály és Cseke Gábor jóval nagyobb szerepet kapott, mint a lemezen, ahogy a ritmus szekcióban Soós Márton és Richter Ambrus szólói is egyre nagyobb ovációt váltottak ki. Hajdu Klára hangja kristálytisztán szólt, hol simogatott, hol csipkelődött, vagy éppen, ha a szöveg és a zene dramaturgiája úgy kívánta, szikrákat szórva átkozódott. Ahogy tőle pályafutása alatt megszokhattuk, jelenség volt, aki ha kellett betöltötte a színpadot, de a zenével mindvégig együtt lélegezve, a társaira is tiszteletre méltó alázattal hívta fel a figyelmet.

Hajdu Klára legutóbbi, kedvenc magyar népdalait tartalmazó albuma, az eddig több rangos színpadon élőben is nagy sikert aratott „Fúvom az énekem” először volt hallható a Fonóban, és sajnos utoljára. Pedig a Fonó logóján is olvasható hármas elkötelezettségét, - népzene, világzene, jazz – ez a koncert egyben testesítette meg. A tavaly 15 éves fennállását ünnepelt Hajdu Klára Quartet új lemezét készíti, és a következő koncerteken már az új dalokat mutatják majd be, de ígérték, azért pár vidéki városunkban még elcsíphetjük ennek a lemeznek az élő változatát.  

Fonó Zeneház,  2024. március 9.

Fotó:  Somogyvári Péter