A Zalaegerszegen született Sebestyén Patrik szülővárosa zeneiskolájában kezdte, majd a veszprémi konziban folytatta klasszikus zenei tanulmányait. Nagyjából ez idő tájt barátai invitálására kóstolt Miles Davis zenéjébe, és 14 évesen beleszeretett a jazzbe, mégis a győri Széchenyi István Egyetem művészeti karának Klasszikus hangszerművész szakán diplomázott. Ám közben szerelmét nem feledve flörtölt a műfajjal, autodidakta módon képezte magát, és az utolsó, 5. év közben felvételizett a Bartók konziba, ahol Bér Zsolt tanítványaként párhuzamosan az OKJ képzést, majd az egy évre rá elkezdett jazzének szakot is sikeresen befejezte. Patrik idén áprilisban 30 éves lett, és saját zenekarával számos rangos verseny, pályázat, köztük a fiatal előadókat segítő Hangfoglaló Program egyik nyerteseként, valamint Orbay Lilla kvintettjével a 2022-es Müpa Jazz Showcase tehetségkutatón a szlovákiai Samaria Jazz Fesztivál díját megkapva elégedetten tekinthet vissza eddigi jazzkarrierjére.

A jazz klasszikusait hallgatva ragadta meg Chet Baker zenéje, és főleg saját szerzeményeket játszó szextettje mellett 2018 táján megalapította a trombita-gitár-bőgő felállású Chet’s Mood triót. A hét év alatt több személycsere is történt, a távozók többnyire megnövekedett egyéb elfoglaltságaik miatt búcsúztak, a bőgőnél például Barakonyi Brúnó, Miskolczi Márk, Orbán György váltotta egymást, és volt, hogy a gitáros Stummer Márton helyett billentyűs, Rugovics Zoltán került a csapatba. A gondok úgy tűnik a hazai jazzélet nemzetközi mezőnyben is méltatott két „veteránja”, Rieger Attila és a már legendának számító Egri János megnyerésével hosszú távra megoldódtak.

Chet Baker üstökösként tűnt fel az 50-es években, ám a „Cool hercege” karrierje 58 után köztudott drogfüggősége miatt többször is törést szenvedett, gyakran került börtönbe, 1968 után nem adott ki új albumot, nem lépett fel, szociális segélyből élt. Négy év elteltével azonban megpróbálkozott a visszatéréssel, New Yorkban Lee Konitz-cel és Gerry Mulligannal koncertezett, lemezei jelentek meg, és mivel újra érdeklődés mutatkozott iránta turnéra indult Európában is, ahonnan végül csak évente egyszer, néhány koncertre utazott vissza az Egyesült Államokba. Élete utolsó szakaszában mellőzve az ez időben megjelent rock és free hatásokat a pályafutása kezdetére jellemző straight-ahead jazzt játszotta akusztikus, többnyire dobok nélküli formációkkal. Számos lemezt készített, és ekkor jelentek meg a SteepleChase kiadónál a Doug Raney amerikai gitárossal és a világhírű Niels-Henning Ørsted Pedersen dán bőgőssel (The Touch of Your Lips, Daybreak, This Is Always, Someday My Prince Will Come – valamennyi 1979-ben!), majd az Enja gondozásában (Strollin' - 1986) a belga Philip Catherine gitárossal és Jean-Louis Rassinfosse bőgőssel felvett, a Chet’s Mood megalakulását inspiráló trió albumai is. A csütörtökön játszott repertoárba azonban erre az eleve más hangzásvilágot eredményező, dob nélküli trióhangzásra hangszerelve több olyan standard is bekerült, ami nem található ugyan a lemezeken, de tökéletesen illeszkedve Baker zenei világába, anno felkerülhetett volna.

Bakerről a korabeli újságokban olvasható volt, utált zajban, figyelmetlen közönségnek játszani, a nyüzsgő francia és amerikai klubokban adott koncertjein néha több mint fél órát várt mielőtt elkezdett játszani a zaj lecsillapodásáig, és egyből leállt, ahogy a közönség újra hangosodni kezdett. Csütörtökön csak egy hátsó asztalnál ülő kártyázó társaság miatt kellett a koncert kezdetére felhívnia figyelmet Egri Jánosnak, a többi asztalnál csendes többség várt az első hangokra. Aztán a „Love For Sale”, a „Softly, As In A Morning Sunrise”, az „On The Sunny Side Of The Street” és a többi veretes örökzöld kellő áhítatot hozott. Ha már a kártya szóba került, Egri János remek lapokat osztogatott Sebestyén Patriknak és Rieger Attilának, akik ezt bravúros szólókkal hálálták meg, végül ő maga is terítette lapjait, és a közönség egyre jobban élvezte játékukat. Igazi jazzklub hangulat alakult, Bakerhez hasonlóan Patrik pár számban énekelt is, a zajok csendesedtek, a tapsok erősödtek, és végül mindenki szép élménnyel térhetett haza.

A Fülesben a programok folytatódnak, mivel karácsony csütörtökre esik, a jazzcsütörtök 22-ére, azaz hétfőre került, mikor Kalmár Zoltán triója lép majd fel.

Füles, 2025. december 4.

Fotó: Somogyvári Péter