Magyarits András, aki a leghosszabb ideig, 1979-től 2004-ig, csaknem 30 évig volt az intézmény igazgatója, elmesélte, hogy az ötvenes évek elején a Csónakázó-tó partján, az egykor híres Rózsáskert vendéglő megüresedett épületében alakította ki a Városi Tanács az Úttörőházat, majd 1973–75 között épült meg az Ifjúsági és Úttörőház, mely 1990-ig a Tanácsköztársaság megyei és városi direktórium tagjának, Velinszky Lászlónak nevét viselte. Azonban sosem volt politikai intézmény, nem az úttörőmozgalom központi bázisaként működött, és az elnevezés nem volt feltüntetve, sem a meghívókon, sem pedig a bejárat felett. Bár néha harcolnia kellett ügyekért, de fent, ha fejcsóválva is, elfogadták javaslatait, és nem szóltak bele a programok alakulásába. A rendszerváltás után a II. világháborút követő néhány éves felszabadult időszakra utaló, ennek a minden korosztály számára kikapcsolódási lehetőségeket kínáló közösségi térnek a szellemiségét tükröző Szabadművelődés Háza lett a Fürdő sori épület neve. Már 75-től működött itt szakmában elismert, lelkes oktatók vezette képzőművészeti, kézműves, színjátszó, versmondó, modellező, fotós, filmes, táncos szakkör, és az országos hírűvé vált, Márkus József alapította jazzklub, ahol sok mai neves jazz-zenész pályafutása is elkezdődött. Hetente tartottak az akkor már egyre könnyebben beszerezhető jazzlemezekből bemutatót, és elemezték a hallottakat, beindult a magnós klub, havonta egy koncertre is lehetőség adódott, valamint sikerült megszervezniük a dunántúli jazz találkozókat. Innen indult 2014-ben az 1967-től csaknem húsz éven át minden évben megrendezésre került, majd váratlanul, mintegy villámcsapás-szerűen véget ért Alba Regia Jazz Fesztivál újraélesztése is, amelyben komoly szerepe volt a klubban a Márkus József alapította dobnélküli triók, a „Reflexion” basszusgitárosaként, és az ugyancsak dobnélküli „Tritonus” bőgőseként, valamint a saját különböző formációival sokszor fellépett Vörös Tamásnak is.

Az 1983-ban a jazzklub házi zenekaraként alakult Tritonus 86-os megszűnéséig időnként Szántó „Banyek” Ferenccel kvartetté alakult, és ebben a formációban játszottak 2015-ben, az Ifjúsági és Úttörőház 40 éves jubileuma alkalmából rendezett emlékezetes nosztalgia-koncerten is. Ő dobolt Márkus József mintegy húsz évet élt, 1984-ben alapított elismerten profi hangzást elért Albatross Jazz & Blues Band együttesében is, melyben még Vörös Tamás és a gitáros Kerékgyártó Gyula játszott. Az évek során igen sok muzsikus váltogatta egymást, fúvósok, többek között Muck Ferenc és Cserta Balázs is csatlakozott a Magyar Rádió Márványtermében is fellépett zenekarhoz.

Vendégként Gayer Ferenc is többször játszott velük, aki pár évig antikváriusként dolgozott Fehérváron, és egy albérletben lakott Márkus Józseffel. Telente az utat lerövidítve a Csónakázó-tó jegén tolták át árkus vibrafonját a művházhoz, hogy aztán Pleszkán Frigyessel és Héjja Mátyással klubban folytassák a próbákat. Ez a formáció többször lépett fel itt a kezdetekkor, és sikeres turnékon az országot is bejárták. Gayer szóba hozta a klub életében ugyancsak fontos szerepet betöltött, a Postás jazztanszakára járó fiatalokból állt, az Amatőr Pop-Rock-Jazz Verseny dunántúli, majd az országos fődíját elnyert „Jazz GT" kvintettet, melyben rajta kívül Héjja Mátyás dobolt, M. Horváth Péter zongorázott, Tiborcz Iván alt-, és a múltat felidéző beszélgetések után hamarosan az eseményre újra összeállt legendás „GroupenSax” zenekarával koncertet adott Muck Ferenc tenorszaxofonozott. Végül mosolyogva megemlített még egy nagy tapssal fogadott apróságot, nevezetesen, hogy az antikváriumban ismerte meg az oda lemezekért gyakran bejárt feleségét. A talkshow befejeztével Igaz Krisztina javaslatára megtekinthettük a Márkus József munkásságát bemutató, özvegye által adott és a klub által megőrzött emléktárgyakból, relikviákból összeállított kiállítást.

Muck Ferenc a rendezőket is meglepve a színpad elé ültette zenekarát, de a mikrofonok és a fények gyorsan átkerültek, így Bratka Borbála, Mits Márton, Cserta Balázs, a fúvósok között helyet foglaló ütőhangszeres Szakáll Béla valamint Jasper Andor, és ő maga is a kívánalmának megfelelően a közönség közelségében kezdhetett játszani. A jól válogatott standard feldolgozások, a virtuóz szólók egyből forró hangulatot teremtettek, és ez még fokozódott a híres hazai és külföldi rock slágerekből összeállított blokk alatt, mely végén a „Smoke On the Water” bravúros feldolgozása a szíveket és a lábakat egyaránt megdobogtatta.

Amíg az estet záró jam résztvevői átvették a terepet, átsétálhattunk egy másik terembe, ahol a jelentősebb események plakátjait, és Sági István az utóbbi Alba Regia Fesztiválokon készült fotóit állították ki.

Az örömzenét kezdő két fővárosi, de azért Fehérvárhoz kötődő, és két helyi muzsikus alkotta alkalmi formációban a közeli Bodajkon a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában tanító Kelemen Angelika énekelt, Gayer Ferenc bőgőzött, valamint Horváth János billentyűs hangszeren játszott, és Potesz Balázs dobolt. Később a helyiek létszáma a két kiváló szaxofonos, Cserta Balázs és Mits Márton beállásával tovább nőtt, de a Potesz Balázst váltó, a Fehérvárhoz szintén közeli Lovasberény zeneiskolájában tanító Bágyi Balázs újra egálba hozta a fővárost. Az ötvenes-hatvanas évek standard slágereiből válogattak, amíg Kelemen Angelika tapsok közepette elbúcsúzott a közönségtől, és Gayer Ferenc átadta helyét az őt basszusgitáron váltó Vörös Tamásnak, és a nyolcvanas évek olyan emblematikus szerzeményei kerültek a repertoárba, mint a búcsúként játszott Miles Davis-féle Jean Pierre feldolgozás.

Az újra életre kelt emlékek mellett Igaz Krisztinától a jövőre is biztatást kaptunk, továbbra is szervezik a jazz sokszínűségét bemutató koncerteteket, és igyekeznek ezekre egyre több fiatalt becsábítani. Nemcsak a helyieknek ajánlott felkeresni honlapjukat, és átböngészni a programkínálatot, addig is a Csónakázó-tónál járva érdemes a jazzklub első 50 évét bemutató kiállítást megnézni február végéig.

Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ, 2025. december 17. 

Fotó: Somogyvári Péter
SZKKK és Márkus József archív