Gregory Porter már több alkalommal is járt Magyarországon, de általában nyáron, mikor épp üdülőszezon van, így mindig lemaradtam a koncertjeiről. 2018. november 19-én viszont végre sikerült élőben is meghallgatni a Grammy-díjas énekest a Színházkedvelők Egyesületének rendezésében és jóvoltából, a MOMSportban. A hang- és fénytechnika tökéletes volt (eddig sajnos nem sikerült ezen a helyen ilyet kifognom) és Gregory Porter mellett fellépő zenészekre sem lehetett panasz, sőt…
Az énekes lemezeit hallgatva mindenkinek van elképzelése, milyen élőben hallgatni egy ilyen elképesztő hanggal megáldott embert, de az élő koncert varázsa mindent felülmúlt. Hiába a csodás hang, ha valami megzavarja az elmélyedésben az embert. Hát itt semmi sem zavarta meg a teltházas előadást, minden klappolt; a zenei összeállítás, a zenészek improvizációi, a hang minősége, a koncert hossza, minden a helyén volt. Az állandó zenekar tagjai, Tivon Pennicott tenorszaxofonon, Albert "Chip" Crawford zongorán, Jahmal Nichols bőgőn és basszusgitáron, Emanuel Harrold dobon és Ondřej Pivec Hammond orgonán kísérte Portert. A bársonyosan bariton hangú énekesnek a hangja elképesztően magával ragadó. Milyen érdekes, hogy még egy ilyen hangú énekesnek is több évtizedbe került, míg felküzdötte magát az ismertségig. Több albumát is jelölték Grammy-díjra, míg 2014-ben a „Liquid Spirit” című Blue Note által kiadott jazzalbummal lett Grammy-díjas a ’Legjobb Énekes Jazzalbum’ kategóriában.
Természetesen a koncerten is meghallgathattunk erről a lemezről több számot is, mint például a címadó dalt, „Free”-t, „Hey Laura”-t, de a többi lemezéről is szóltak dalok sok-sok improval, mint a „Holding On”, „Take Me to the Alley”, „Smile”, „Be Good”, „Papa Was a Rollin' Stone”.
Azt gondolom, hogy tetszhetett Porternek a magyar közönség, mert két ráadást is adtak, és még egy pocak-kivillantós Porter ugrást is bemutatott nekünk.
