Az ismert nehézségek dacára szép számú közönség gyűlt össze szombaton este a BJC-ben. Már a művészek öltözéke is az ünnepi eseményre utalt, hiszen fekete öltönyben és egyforma tűzpiros nyakkendőben szerepeltek. Ilyen méretű hangszer arzenált ezen a színpadon legfeljebb a nagyzenekarok esetében láthattunk: két hatalmas réz üstdob, két konga, két komplett dobszerelés (egy Gretsch és egy Yamaha), valamint a Premier márkájú vibrafon, a klub Yamaha zongorája és persze a lefektetett nagybőgő fogadta a kíváncsiskodó nézőket.  Ezt a hatalmas hangszerparkot mindössze négy zenész „működtette”: az est főszereplője Tommy Vig, valamint Zsoldos Béla, Csuhaj-Barna Tibor és Jeszenszky György. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a zenemű különféle tételeiben a legváltozatosabb hangszercsoportokat szólaltatták meg a kvartett tagjai. Tommy ezúttal zongorajátékával lepett meg minket, de olykor dobpárbajt vívott Jeszenszky Gyurival, és a zongora mellől irányította a produkciót. Ez nem volt könnyű a zsúfolt színpadon, mert az oly’ fontos szemkontaktus vagy akár bizonyos kézmozdulatok nehezen voltak kivitelezhetők. Tommy a koncert után elmondta nekem, hogy külön öröm lesz számára a tágas rádióstúdió, ahol a zenemű profi felvétele készül majd, hiszen ott ideális feltételek lesznek arra, hogy ő a zongora mellől irányíthassa zenésztársait.

 A kongákat, az üstdobokat és a vibrafont Zsoldos Béla szólaltatta meg, de egy rövid szakaszban Jeszenszky Gyuri is vibrafonozott, amit eddig még elképzelni sem tudtam. (Tudni kell, hogy az ütősöknél ez nem ritka, mint ahogyan Tommy is egész pályája során „teljes munkaidőben” dolgozott vibrafonosként és dobosként is, sőt pályája kezdetén kifejezetten „csodadobosként” indult.)

Az új zeneművet maga a szerző úgy definiálta, hogy az olyan kortárs-zenei kompozíció, amelyekben a muzsikusok saját érzéseiket és gondolataikat fejezik ki a megkomponált témákra. Az improvizációk megadott hangokra és hangulatokra születnek meg.  

A „Forradalmi sorozat” egyébként úgy került előadásra, hogy az első félidőben három, a másodikban két tétel hangzott el, mindkét félidő végén három-három dalt hallottunk Tommy felesége, Mia Kim előadásában. (Természetesen a dalok nem voltak részei a hangszeres kortárs zenei előadásnak.) Tommy a tőle megszokott kedves, szellemes konferálással vezette fel mind az öt tételt.

Elsőként a „Forradalom” című tétel Tommy zongorajátékával az 1956-os események kezdetét, az ébredést fejezte ki.  A kitörő harcot Jeszenszky Gyuri dobszólója jelezte, majd ehhez Tommy és Zsoldos Béla dobjátéka idézte fel a harcokat. Csuhaj-Barna Tibor bőgőszólója fájdalmas csalódást fejezett ki, de az utolsó akkord jelezte, hogy nem adták fel a harcoló fiatalok.

A második tétel címe: „A magyar nép dühös a kommunizmusra”. Timpani párbajjal kezdődött, amely a magyar nép elégedetlenségét fejezte ki az elnyomással szemben, majd dobpárbaj mélyítette el ezt az érzést. A záróakkord a reménytelen küzdelmet kívánta tükrözni.  

Harmadikként „A lélek forradalma” került sorra. A témát Tommy zongorajátéka vezette be, de a bőgő kapta a főszerepet ebben a tételben. A záróakkord az eltökélt ellenállást tükrözte.

Az első félidő lezárásaként Mia előadásában Cole Porter „Night and Day” című standardját, majd apósa, Vig György egyik legismertebb slágerét, a „Veled vagyok még gondolatban”-t, végül Louis Prima nagy swing-zenéjét, a „Sing, Sing, Sing”-et hallhattuk.

A második félidő a negyedik tétellel indult, amely „Védeni a magyart!” címmel hangzott el. Ebben Jeszenszky Gyuri és Tommy dobpárbaja az elkeseredett küzdelmet idézte fel, Csuhaj Barna Tibor bőgőjátéka pedig a reménytelen harcokra emlékeztetett, a magyar nép magára maradottságát, bizonyos pesszimizmust és szomorúságot.

Végül az akkori idők (sőt még sok évtizeden át) szinte egyetlen lehetőségét az amerikai jazz megismerésének, Willis Conover rádióadásainak állított emléket a „Pihenő pillanat” címet kapott ötödik tétel fejezte be a zenei megemlékezést.  Ez a tétel volt a leginkább jazzes, hiszen a jazz a remény és a szabadság zenéje volt egész története során. Utalásokat tartalmazott Tommy egyik legkedvesebb példaképének, Thelonious Monknak játékstílusára, kompozícióinak különleges hangvételére.

Ismét három énekes szám következett Mia előadásában: Michel Legrand „I Will Wait for You” című világslágere, Tommy Vig-Petőfi Sándor: „Füstbement terv”-e, majd – a vastapsot követően – Kozma József „Hulló levelek” (Autumn Leaves) c. örökzöldje hangzott el, csak a Vig házaspár tolmácsolásában.

A koncert méltó megemlékezés volt a 64 évvel ezelőtti eseményekre, amelyek jelentős változást hoztak akár a hazai jazzélet vonatkozásában is. Ezt követően a szovjet blokk országaiban megélénkült a művészeti élet, és ha lassan is, de a jazz is helyet kapott a zenei világban. Rengeteg lemez érkezett azoktól a rokonoktól, barátoktól, akiket az októberi vihar nyugatra sodort. A hazai zenészek sokat tanultak ezekből, valamint a már említett Music USA adásokból, amelyeket Amerika Hangja sugárzott a rövidhullámú frekvenciákon. Cseh és lengyel, valamint a hazai jazz-zenészek adtak koncerteket, jazztörténeti rádióadások hangzottak el, megindult a legendás Dália jazzklub és már jazzlemezek is jelentek meg. Ez ma már történelem, de ne feledjük el, hogy mindezek is a magyar forradalom és szabadságharc hozadékának tudhatók be.   

Fotó: Irk Réka
Budapest Jazz Club, 2020. október 17.