Sem életrajzot, sem „leltárt” nem akarunk készíteni Reá emlékezve, hiszen ma már nem okoz nehézséget részletesen tájékozódni egy-egy nagy művész életművéről.
A nyolcvan éve született, de már nyolc éve váratlanul elhunyt Vukán György zeneszerzői munkássága legalább olyan jelentős, mint előadóművészi tevékenysége. Több mint hat évtizedet töltött a pódiumon, mivel már nyolcesztendősen szerepelt a nyilvánosság előtt, igazi csodagyerekként.
A keszthelyi Helikon zongoristaverseny megnyerése után felvételi vizsga nélkül került a Zeneakadémiára, és a 60-as évek első felében ő is lelkesen bekapcsolódott a megújuló jazzéletbe. Módjában állt megőriznie művészi függetlenségét, mert – és ezt talán kevesen tudják róla – 45 éven át fogorvosként praktizált, nem fogadott el hálapénzt, de szakmai találmányai is voltak.
Jazz zongoristaként közismert és rendkívül népszerű volt, saját együttesein kívül a hazai és külföldi jazzelit számos képviselőjével játszott. Felvételek és lemezek sokasága képezi hangzó örökségét, és mint említettük nem csak a jazz műfajban. Mint komponista igazi polihisztor volt, számos filmzenét szerzett, írt három operát, oratóriumot a magyar forradalom emlékére és misét II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából, több balettzenét, öt zongoraversenyt, másfélszáz zsoltárt, klasszikusok adaptációit Bachtól Debussy-ig és persze vagy száz jazzdarabot.

Ami a jazz interpretációt illeti legismertebb a két triója volt, mindkettőben régi barátja és ötven éven át kísérője, Berkes Balázs bőgőzött, míg a Super Trióban Kőszegi Imre, a Creative Art Trióban pedig Balázs Elemér dobolt. Hihetetlen kreativitását, sokoldalúságát jól mutatta, hogy ezeket a konvencionális értelemben vett modern jazzt játszó kvartetteket (amelyekben két legendás hazai jazzikonnal, a trombitás Tomsits Rudolffal és az altszaxofonos Lakatos „Ablakos” Dezsővel szerepelt) olyan rendhagyó projektek követték, mint a kétzongorás duó Szakcsi Lakatos Bélával, vagy a crossover-produkció a fuvolista Horgos Eszterrel.

Nagyon foglalkoztatta az új generáció segítése: megalapította a Creative Art Díjat, amely a fiatal művészek tevékenységét hivatott elősegíteni. Kötelezettségként fogta fel saját tehetségét és a legtöbbet akarta visszaadni embertársainak a neki jutott talentumból. Számos állami és szakmai kitüntetésben részesült: Balázs Béla-, Erkel Ferenc-, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend, a jazzben kifejtett teljesítményét pedig EMeRTon-, Artisjus-, Szabó Gábor- és Gramofon-életműdíjjal honorálták. Félévszázadon át lakott a Hegyvidéken, a XII. kerület díszpolgára volt és lakásának falára emléktábla került halálának ötödik évfordulóján.

Rendhagyó személyiség volt, aki szilárdan kitartott elvei mellett, következetesen járta az általa választott – nem könnyű – utat. Mély vallásosságát is mindig büszkén vállalta. Számára csak a ZENE létezett, így csupa nagybetűvel. Rendkívül sokat tett annak az eszmének a gyakorlati megvalósításáért, amely szerint a zene egy és oszthatatlan.

 Az élet nagy ajándéka, hogy ismerhettem őt! Emlékét megőrizzük!  

 Fotó: MTI