Csak tiszta forrásból – Párniczky András könyve Bartókról és a jazzről
2022-ben Párniczky András (gitár) doktori értekezést nyújtott be a Zeneakadémia Doktori Iskolájánál. A beadott disszertációját summa cum laude minősítéssel fogadták el. Ez a munka képezi a nyáron megjelent könyv alapját. Ezt azért mondom el az elején, mert egy ilyen értekezés nem a nagyközönségnek, hanem a témát ismerő szakembereknek készül. Hogy mégis könyv lett belőle – és nem is akármilyen! –, az a l’Harmattan kiadó szándékát és segítségét dicséri. Mert számomra – aki a laikus olvasónál tájékozottabbnak tartja ugyan magát, de nem zenész! – a könyv első kétharmada úgy olvastatta magát, mint egy regény. A végére szerkesztett szakmai elemzések pedig a zenével aktívan foglalkozó szakembereknek, muzsikusoknak adhatnak többletinformációt.
Eddig ugyan nem mondtam, de a főcímből már a nemcsak diszkót hallgató olvasók is kikövetkeztethették, hogy e könyv Bartók Béla zeneszerző munkásságát állította a középpontjába! Ahogy a könyv alcíme mondja: Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben. A zenészként már jól ismert Párniczky első könyve tehát igencsak komoly témát boncolgat, hiszen legnagyobb komponistánk műveinek – itthon – a szerzői jogok többszöri kiterjesztése a könnyűzenében valós akadályt jelentett Bartók művei szellemiségének megjelenésének, az értő feldolgozások elterjedésének. Ugyanez nem okozott gondot Európában és a világ többi részén: legfeljebb megkerülték vagy elhallgatták a problémát. Így Magyarország területét kivéve mindenütt születhettek értő (és persze olykor dilettáns!) Bartók-átdolgozások is. Párniczky ezt a problémát is alaposan kitárgyalja könyvében!
És mit még? Bartók Béla jazzhez fűződő kapcsolata. A szerző ebben a fejezetben összefoglalta, tulajdonképpen rendszerezte a zeneszerző életrajzában is meglévő, ismert találkozásokat.
A következő fejezetben – Bartók hatásának megjelenési formái a jazz történetében – először a zenetörténet amerikai eseményeit veszi sorba. Bár a történések egy részét lemezgyűjtőként már régóta ismertem, itt olyan kapcsolatokra, történésekre hívta fel a gyanútlan olvasó figyelmét, amelyek átértékelhetik az eddigi ismereteinket. Párniczky itt a jazz stíluskorszakain vezet végig elemzéseivel, gyakorlatilag a múlt század ’40 éveitől. Ebben a 174 oldalas fejezetben kapott helyet az európai és a magyar jazzszínpad történéseinek összefoglalása is. Ritka alaposságú, briliáns stílusú összegzés és az elemzések sem törik meg a fejezet lendületét.
Az ezután következő két fejezet már nem annyira az egyszerű hallgatóknak szól, hiszen azok megértéséhez, befogadásához már legalább zenei középismeretekre van szükség. A Bartók-kompozíciók és a jazz-zene közti analógiák című fejezet mindjárt a Lendvay-féle tengelyrendszer szerepét és tudatos használatát vizsgálja a jazz műfajában, a különféle skálák szerepét stb. példákkal illusztrálva. Bár én ezeket még – az akkor Újpesten működő Jazztanszakon – 1990-ben Gonda János oktatása által megismertem, de azóta sem volt vele dolgom. A fejezet többi – elméleti – részéből a „hallottam már valahol” érzés jött át, s olykor komolyan bele kellett gondolnom, hogy miről is van itt szó?! Párniczky érthető fogalmazása, szavainak meggyőző ereje azért átsegítik az olvasót a nehézségeken. De nekem így is többször el kellett olvasnom egyes mondatokat, bekezdéseket.
Az utolsó tartalmi fejezet a Bartók-átdolgozások és általa ihletett művek elemzései az eddigiekhez képest is sűrű. Egy szakember még csak eligazodik a kották és az elméleti okfejtések olvasatán, de a laikusoknak – magamat is ide sorolom – csak akkor mond valamit, ha előtte az ismertetendő zenéket megszerzi, meghallgatja. Az sem árt, ha a hivatkozott részletet újra lejátssza. Ez ugyan „csak” hét mű, de ebből mindössze kettő érhető el magyar lemezboltokban. Viszont a világhálón a többi megtalálható. Tehát ezt a fejezetet már nemcsak olvasni kellene, hanem a szemelvényeket hallgatni is.
Természetesen egy jó zenei szakkönyvnek része a névmutató, az irodalomjegyzék, az említett hangfelvételek jegyzéke, a speciális kifejezések ismertetése és itt pluszban az idegennyelvű idézetek szövege. Az is igen komollyá teszi a munkát, hogy a 356 oldalas könyvhöz 1192 lábjegyzetet mellékelt a szerző!
A rendkívül alapos, áttekinthető felépítésű zenei szakmunka: jazzkönyv igen magasra emelte e téma szakirodalmának alapvetését. Köszönjük.
A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg, 158 × 226 mm formátumban, 356 oldalon, puha papírkötésben.
