Számadás – Számvetés és a jazz – Simon Géza Gábor új könyve ürügyén
Simon Géza Gábort talán már nem kell bemutatni a Jazz.hu olvasóinak, bár azért elkél egy kis statisztika. Talán az elején kezdem: Simon 1965-től publikál folyóiratokban, alapvetően jazz- és hanglemezkiadási témakörökben. Eddig ötven feletti kötetet írt, zömmel önállóan. Ebből mintegy harminc a jazzműfaji alapvetés. Tíz a műfaj diszkográfiájához tartozik, a fennmaradók meg hanglemeztörténet vagy egyéb műfajok kategóriájába sorolható. Kétszáz fölötti hanglemezt szerkesztett, ebből százötvennek a kiadója is volt. Rádiós szerkesztő és jazzklub-vezető, előadó volt évtizedekig, a nagyközönségnek szóló sikondai és tatai jazztáborok szervezője.
Van tehát némi rálátása a nemzetközi vagy magyarországi jazz történéseire és személyeire. (Bár ennyi tevékenység, kötet a Magyar Jazz Szövetség tagságának nem volt elegendő ahhoz, hogy neki ítéljék 2026-ban a Pernye András-díjat!) Ebből a rálátásból született meg ez a kötet; egy rövid életrajzi összefoglaló azon személyek tevékenységének felvillantásával, akik egykoron a jazz magyar vagy magyarországi történetéhez valamilyen formában hozzájárultak, de már – a könyv címszavainak véglegesítésekor – meghaltak. Ebből kifolyólag – idei halálával – Kőszegi Imre volt a zárónév. A Simon Géza Gábor: Interdiszciplináris enciklopédia a magyar jazzélet körül című kötet a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány kiadásában, matt műnyomott borítóval, 450 oldal terjedelemben jelent meg 2026 augusztusában.
A Korbély Ildikó borítójával elkészült könyv bemutat 369 személyt, akik jelen voltak, tevékenykedtek a műfajban, műfajért még akkor is, ha nevük elfelejtődött vagy az eddigi kutatások szerint valahol a műfaj perifériáján mozogtak. Az eddigi, elsősorban muzsikusközpontú publikációkkal ellentétben, itt a szerző a zenészekkel egyenértékűként tekint mindazokra, akik a jazzprodukciók létrejöttét segítették! Tehát hangmérnökként, zenei rendezőként, hanghordozó- és kotta-kiadóként, rádiós, tévés, filmes szakemberekként stb. tevékenykedtek életük egy szakaszában. Egyszerűen tehát a névjegyzékbe felvételre került az összes nélkülözhetetlen szakember, akik nélkül nem beszélhetnénk a magyar jazz műfajáról, mert nélkülük – és persze a hallgatók/rajongók/lemezgyűjtők nélkül – soha, semmilyen formában nem jöhetett volna létre a műfaj hazánkban.
Ez tehát egy műfajközi – interdiszciplináris – névjegyzék, de nem egy olyan lexikon, ahol az egyes címszóhoz tartozóan a címszereplők minden fontos tevékenysége megemlítésre kerül! Erre ott vannak a szakkönyvek, lexikonok, internet stb. Hogy értsük: ugyanannyi helyet kapott a névjegyzékben Ábel Pál (aki 1925-ben a Papagáj kabaréban jazzes műsort adott), a világhírű gitáros Szabó Gábor vagy a fényképész Fejes László. De ugyancsak ennyi jutott a komponisták közül Liszt Ferenc, Bartók Béla vagy Kálmán Imre ismertetésére.
Minden névhez tartoznak alapadatok: milyen tevékenységet folytatott életében, születési és halálozási helye, időpontja, általában fénykép is, továbbá utalás arra, hogy miért került bele a névmutatóba. Ehhez még kiemelt irodalomjegyzék, kiemelt hangfelvétel-felsorolás és kiadvány-ismertető tartozik. Például Szabó Gábor vagy népszerűbb zenészek esetében a hangfelvételek felsorolása csak jelképes lehet (hiszen olykor ötven körüli teljes album zeneanyagával kellene elszámolni!); inkább csak kedvcsináló. De mondhatnám Bartók Béla nevét is, akinek a műveit számtalan jazz átdolgozásban hallhatjuk stb. Talán érdemes, mintegy szemléltetésül az ő oldalát bemutatni:
Hogy mennyire fedi le ez a névjegyzék/lexikon a mozgalomban résztvevők teljességét? Szerintem eléggé. Jómagam is csak – a terjedelemhez képest – 1%-nyi hiányt találtam. Ezek közt volt olyan, akinek a neve a kiadó felé leadott, véglegesített névjegyzék leadása után merült fel, vagy akinek a hiányát valamelyik lektor kifogásolta. Akik nevét – így utólag – a jazzhez kapcsolódóan hiányoltam: Koszta Lukács, Lakner Tibor, Reinitz Béla. De ha nagyon megnéznénk, biztos találnánk még olyan személyiséget, akinek a munkássága miatt helye lenne egy ilyen lexikonban.
Nagyon fontos része a kötetnek – a 369 név mellett – a tizenegy oldalas Előszó, amelyben – tényleg – választ kaphat az érdeklődő és szakmabeli olvasó a felmerülő kérdéseire. Megtudhatjuk például, hogy miért kerülhettek nem magyar személyek a címszavak közé; ki is magyar voltaképp – ennek eldöntése a területileg nem itthon született, esetleg másod- és harmadgenerációsok esetén már nem is olyan egyszerű. Egy rész foglalkozik a hazai jazzkutatás történetével (persze nevekkel, dátumokkal), ellentmondásaival. Továbbá (a Simonnál megszokott) névmutató, ami önmagában 52 oldal. S ne felejtsük el a – nem csak anyagi! – támogatókat sem (Magyar Művészeti Akadémia, NKA Hagyomány- és Ismeretátadás Kollégiuma, Magyar Jazzkutatási Társaság, Arcanum Digitális Tudománytár, Ferdinandus Production)
Tekintsük ezt a kötetet a magyar jazz résztvevői arcképcsarnokának: összefoglalásnak a már lezárult életművekhez. Egy folyamat első lépésének! S talán egyszer a naprakész, teljes névjegyzék is elkészül, amely egy adott évszámmal bezárólag a többi, ma is tevékeny emberek bemutatását célozza meg!
Ahogy kapunk arról értesítést, hogy a könyvet hol lehet megvenni, közzétesszük.
