fbpx

Deep Ford - You May Cross Here

2020. március 11.

A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a gázló folyó vagy állóvíz átlábolható szakasza. A lemezen szereplő kisegyüttes „mély gázló”-nak nevezte el magát, ami számomra művészetük nehezen megközelíthetőségét sugallja, ellentétben a lemez címével: Itt átkelhetsz.

Mintha az albumon hallható zenék létrehozásában közreműködő három fiatalember – Robin Fincker tenorszaxofonos/klarinétos, Benoit Delbecq billentyűs és Sylvain Darrifourcq dobos – jelezni akarná: olyan szerzemények csendülnek fel a gyűjteményben, melyek mélysége ellenére átlábolhatóvá teszik a gázlót.

         Rendben van, itt átkelhetünk, de azért egy percig se  gondoljuk, hogy könnyed víztaposással vagy evezéssel megússzuk a dolgot. A Deep Ford nem lélekvesztőknek, ingó-bingó sajkáknak, lyukas fenekű dereglyéknek, de nem is felfújható gumicsónakoknak való vidék. Ide legalábbis motorcsónak kell.

A témákról legtöbbször nem tudjuk eldönteni, kortárszeneiek vagy inkább a jazz label alá sorolandók. Ugyanakkor a trió játékában, különösen a megkomponáltságot feltételező számokban, markánsak a jazzmotívumok. A formáció a szabadjazz szaxofon-zongora-dob trióinak jeles hagyományát idézi, erre egyébként a kísérő szöveget író Ludovic Florin is felhívja a figyelmet. Mindenekelőtt Cecil Taylor triója lehet a fogódzó, melyben Jimmy Lyons és Sunny Murray (később Andrew Cyrille) vett részt. Későbbről, a 90-es évek fordulójáról a Schlippenbach-Evan Parker-Paul Lovens hármas lemezei említhetők. A ritkábban idézettek közül utalhatunk Dick Wellstoodra is, aki gyakorló jogász volt, s mintegy mellékállásban vett fel egy lemezt 1981-ben hasonló hangszertrióval.

         Visszatérve a Deep Ford lemezéhez, már a nyitó Morse című darab is csupa kérdőjel. A zongora úgy van hangolva vagy torzítva, hogy alkalmasint cimbalomnak halljuk; míg a billentyűs hangszer inkább a kortárszene, a szaxofon a jazz irányába húzza a szerzeményt. A téma megírtnak hat, ám nincs kötött ritmika; akkordokat egyáltalán nem hallunk, csupán horizontális dallammozgásokat figyelhetünk meg. A trió a pattogós, staccato játék mentén teremt dallamokat. Három pompás muzsikusról van szó, ez már az elején kiderül. Különösen Sylvain Darrifourcq dobolása különleges, néha Jack DeJohnette gyakorlatát idézi.

         A zongora a CD további részében is portato szól, kissé a fortepiano pengő hangjára emlékeztetve. A Hockneedle című kompozícióban, egy újabb staccato lüktetésű számban megcsodálhatjuk a dobos jungle stílusát, a nyilvánvalóan megírt, s egész felépítésében-hangulatában egy 80-as évekbeli Nico-számot eszünkbe juttató Anamorphose-ban pedig Fincker klarinétra vált. Csak sajnálhatjuk, hogy nem játszik többet váltóhangszerén, fújása példásan tiszta, klasszikus képzettséget sejtet.

 

BMC, 2019 

  

  1. Morse
  2. Strumming Music
  3. Loop of Chicago
  4. Inner Whatever
  5. Hockneedle
  6. Anamorphose
  7. Grand Trunk Road

  

Közreműködnek:

Robin Fincker - tenorszaxofon/klarinét
Benoit Delbecq – billentyű, dobgép
Sylvain Darrifourcq – dob, elektromos citera

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005