Fontos folyamatot indított el a zene területén is a Waclaw Felczak Alapítvány. Mint köztudott, a szervezet a lengyel és a magyar kulturális kapcsolatok erősítését tekinti feladatának, és sok kezdeményezést mondhat magáénak e területen, annak ellenére, hogy csupán 2018 óta működik. Az alapítványnak van egy úgynevezett tükörintézménye is, amely Varsóban működik, ugyanazokkal a célkitűzésekkel, mint budapesti testvére.

Február elején zajlott a Müpa Jazz Showcase, mely a fiatalok tehetségkutatója már 15 éve. Ez az év különleges volt, mert igazán erős verseny alakult ki, nagyon tehetséges fellépők érkeztek, és azért sem volt mindennapi, mert mind a 6 zenekar díjazottként került ki a versenyből.

Tegnap adták át az Artisjus-díjakat. Nemcsak zenészeket, hanem írókat, szövegírókat, nótaszerzőt, fiatal alkotókat is díjazott az Artisjus.

Film és jazz összefüggései mára olyan adatbőséggel szolgáló témává terebélyesedtek, hogy méretes szakkönyvet lehetne írni róluk. Egy rövid recenzióban azonban csupán néhány történeti csomópontot érinthetünk e százéves történetben. Ezen, főleg amerikai előzmények említése nélkül az a jelenség se lenne érthető, amely a tárgyalandó lemezünk apropóját adta: hogy a jazz hogyan vált rendszeres zenei illusztrációvá az olasz film nagy évtizedében (1959-1969).

Május elején elindult a Jazz tv, melyen a nap 24 órájában mennek jazzkoncertek vagy tematikában közel álló műsorok.

A Harmónia Jazzműhely két évtizednyi működése során általában dokumentálta műsorajánlóit, de ennek az egyedülálló koncertnek az esetében nyoma sincs az írásbeliségnek. Szerencsére azonban a felvétel megmaradt. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a jazz-zongora egyik legnagyobb magyar virtuózát, a néhai Pleszkán Frigyest sikerült elcsábítani a Harmónia Jazzműhelynek, akkor még a Nyitott Műhelyben tartott Jazz Péntekére.

Fesztiválok sora jelzi, hogy itt a jazznyár a Balaton körül: a július eleji VeszprémFest, Művészetek Völgye és Balatonboglár után augusztus elején következik 10. Paloznaki Jazzpiknik, melynek fellépőit nemrég jelentették be. Az ő nyári specialitásuk kezdetektől a jazz, funk, soul szentháromsága változatos popos öntettel szervírozva. Idén a „Nagy találkozások” jegyében minőségi a jazzkínálat.

A jelek szerint jazzszvitek korát éljük: egyre-másra kerülnek elénk fiatal vagy már érettebb korú művészek friss lemezei, melyek tudatosan vetik el a „dalgyűjtemény” hagyományos eszméjét, jelentsen bármit is e fogalom, és helyette konceptalbumokkal jelentkeznek, melyek egészét általában egy nagyobb szvitforma foglalja el. Efféle megoldással élt az elmúlt hónapokban többek között Hiromi és Immanuel Wilkins.

Olykor-olykor előfordul, hogy „reissue” lemezt kapunk a forgalmazóktól, azaz újra kiadott „anyagot”. A közelmúltban a Natalie Cole és a Nina Simone album volt ilyen, de hogy a jazztörténet szempontjából még fontosabbat is említsek: Ornette Coleman két debütáló lemeze is ezek közé tartozott. Most napjaink vezető férfi énekesének pályaindító lemezét adta ki a Blue Note, ami eredetileg 2010-ben jelent meg.

Amikor a fenti címet merő véletlenségből leírtam, viccesnek találtam, mert a magyar szöveggel csak arra akartam célozni, hogy a tenorkirállyal már többször sikerült „hazai pályán” is találkozni, az angol szöveg pedig a lemez címe. Összeolvasva viszont olyan, mintha a régi ismerős a csillagokról tért volna vissza…

A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Általában ezek a darabok a Spotify-on is fellelhetők, ha csak nem jelzem az ellenkezőjét.

The Genesis and Structure of the Hungarian Jazz Diaspora címmel, május végén a legnagyobb globális tudományos kiadónak tartott brit Routledge gondozásában jelent meg angol nyelven Havas Ádám, a szociológia szakirodalom szempontjai alapján, a jazzen keresztül izgalmas kulturális, társadalmi kérdéseket taglaló könyve.

Fergeteges koncert színhelye volt pénteken este a Magyar Zene Háza. Ezt a jelzőt sokszor magam is „elkoptattam” már, de ezúttal ez az egyetlen jelző, ami kifejezi azt a – hazai viszonylatban – igazán ritka zenei eseményt, amikor egy húsztagú nagyzenekar két kiemelkedő brit szólistával szinte páratlan jellegű jazz-rock programot ad.

Két év kihagyás után ismét ingyenes koncertek lesznek a nyáron minden hétvégén a Nagyvárad térnél. A fellépők között lesznek jazz-zenekarok is.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban június 3-án, pénteken 20:30 kezdettel bemutatja: Liane Carroll